Szex, gomba, depresszió: a Kisvakond felnőtt szemmel

Egyszer még a leginfantilisabb ember is abbahagyja a rendszeres rajzfilmnézést, hogy 10-15 évvel később, már hivatalos felnőttként egyszer csak egy piramisméretű olcsó DVD-halom alatt találja magát, és kénytelen legyen bevallani, hogy átlag napi két órában néz gügye sorozatokat.

Na ez az, amit nem mesél el egyetlen „barát" vagy „jóakaró" sem, amikor kiderül, hogy terhes a csajunk.

A legkegyetlenebb az, ha a kisded valamelyik tényleg debil sorozatra kattan rá. A kockásfülű nyúl durvább hatással van egy egészséges felnőtt szervezetére, mint Harrach Pétert hallgatni a Parlamentben atomrobbanás közben. A Vízipók csodapók igazi halálcsapda, mert fergetegesek a figurák és zseniálisak a szinkronhangok, de a sztorik annyira bénák, hogy az ember a huszadik újranézés után legszívesebben kiéhezett csíborok elé vetné magát.

Na, a Kisvakond nem ilyen.

Zdenek Miler zsenialitását mutatja, hogy a filmjei hiába szólnak elvileg az óvodásoknak, a közös nézésre kényszerített felnőttek is élvezik őket, és ami nem mindegy, a 372-dik alkalommal is. A Mester nagyszerűségét sirató összeállításunkban kedvenc epizódjainkból és jeleneteinkből válogattunk.

Ezt a nyugati parton is megirigyelték volna a drogos kisállatok

Miler igazán szépen tartotta a lépést a világdivattal, hiszen az 1972-es Kisvakond mint festőnél kevés szebb tanúságtétel van a csoportos varázsgombafogyasztás nagyszerűsége mellett. A sztori: az erdő kis állatai megelégelték, hogy a szpides róka idegesítően csikorgatja a fogát és gusztustalanul szipog a tönkrevágott orrával, ezért begombáznak, és bolondos színűre festik magukat.

A róka ettől beparázik, de nem eléggé, ezért a Vakond és barátai „Ozora! Ozora!" kiáltásokkal az éj leple alatt az egész erdőt kifestik. A róka reggel felébred, de a helytelen drogválasztás annyira tönkretette az idegrendszerét, hogy a partiaréna, plusz néhány röhögősre begombázott állatka láttán kivándorol Fehéroroszországba.

A videórészleteket a Kisvakond-filmek magyar jogtulajdonosától, a Miraxtól kaptuk. További részek itt láthatóak.

Föld alatti Harrach Péter

Miler nem mindig csomagolta be a mondanivalóját, néha meghökkentő nyíltsággal vallott alteregója, a Vakond és a könnyed pszichedelikus drogok kapcsolatáról. A Kisvakond és a gombák című epizód Király kolléga kedvence:

A kábítószeres szubkultúra és a vakond legendás kapcsolatát mi mással példázhatnánk jobban, mint a vakond és a gombák történetével. A rövid epizódban a vakond Harrach Péter elszántságával harcol két vidám gombával, akiktől hiába próbál megszabadulni.

Ekkor váratlan szerepcserével kereszténydemokrata politikusból szívtelen drogdílerré változik, és megpróbálja rásózni a gombákat egy csigára. A történet vége természetesen happy end. A drogos csiga ugyan hoppon marad, de a vakond örök barátságot köt a pszichedelikumokkal. Megkapóan fejezi ezt ki a zárókép, ahol a hallás és a tapintás szinesztéziáját az esőben elnyúló hegedűszó példázza, miközben a vakond fölé a gombák vonnak ernyőt.

Amikor rosszul sül el

Azt azonban a legelvakultabb használó is tudja, hogy a kábítószer nem mindig móka és kacagás, előbb-utóbb jön a rossz trip, főleg, ha a gombánál keményebb szerekhez nyúlunk. Ezt az élményt dolgozza fel a Miler-életmű egyik csúcsa: fimtörténetileg csak a Trainspotting halott csecsemős jelenetéhez fogható A Kisvakond álmodik. Hősünk ebben bepattan egy fura, idegen fickó autójába, akiről kiderül, hogy egy teljesen automatizált házban lakik, és robotkarok szolgálják ki. A Kisvakond vacsorára beveszi az eltúlzott adag LSD-t, mire Matolcsy György lesz a nemzetgazdasági miniszter, elfogy a benzin, az autókat lovak húzzák, aztán a padlódeszkát is el kell tüzelniük.

Mivel lapunkat fiatalkorúak is olvashatják, a meztelen férfit kergető, majd a biciklijét ellopó vaddisznótól nem mesélném tovább, hogyan jön el pár perc alatt az új kőkorszak, és hogyan tapossa halálra az óriásmamut a Kisvakond barátját. Pedig talán ez az első mesefilm, amiben mosdatlan péniszt mutatnak.

Veled is megtörténhet!

A drogozásnál egy szörnyűbb van, a gyerekszülés. Magyari kollégát, az ismert szülőt nem véletlenül ragadta meg a vonatkozó epizód:

Erre varrjunk Geréb Ágnes rabláncából gombot - írná Szily László, ha most ezt ő írná. Ez az epizód ugyanis egyszerre alkalmas a gyermekek felvilágosítására, de arra is, hogy a kislányok őszintén szembenézzenek azzal, hogy az anyaság csodája könnyeket és irtózatos kínokat jelent. Ebben a részben  a vakond előbb kerítőként tűnik fel egy nyúlfiú és egy nyúllány körül, asszisztál a házasságkötéskör, végül pedig levezet egy szülést. Utóbbihoz orvosi táskájából olyan tárgyak kerülnek elő (például fogó!) amelyek önmagukban elbizonytalaníthatják a szaporodás ésszerűségében a felnövekvőket. Ám az igazi dráma akkor történik, amikor a nyúllány kloakája gyermekfej nagyságúra tágul.

Aki szeretné végre elmondani gyermekének, hogy honnan jövünk, és bátran túllépne az „anyu pici sejtecskéje és apu pici sejtecskéje"-szerű elvont gügyögésen, az vetítse le az epizódot a kölyöknek, aztán pedig mondjon el mindent, töviről hegyire.

Sokkol a város

Végül nem hagyhattuk ki a Kisvakond a városbant, ami két kollégánkat is máig kísérti. Kész csoda, hogy szerkesztőségünk tagjai nem elszórt tanyákon élnek, és reflexíjjal küldik be a cikkeiket.

Jenei riporter feldúltan foglalta össze a lényeget:

A kedvenc részem, amikor néhány perc alatt ledózerolják körülöttük az erdőt, és mindenki szomorú, de kapnak pecsétes dokumentet, hogy üldögélhetnek egy tuskón, de később kiderül, hogy szart sem ér, és addigra már felépült körülöttük egy metropolis, és bezárják őket egy gumiszobába. Ami aztán kipukkad.

Valuska riporter ehhez kapcsolódva megmagyarázta, miért ránt kardot, ha urbanistát lát:

A legtökéletesebben sikerült Kisvakond-epizód egy életre megutáltatta a várost: a gyűlölt építkezések, a markolók és építőmunkások emiatt okoznak több napos depressziót a mai napig. Zdenek Miler mindent elmondott a pusztulásról, a hazugságról és a városfejlesztésről. Minden bizonnyal ez az epizód termelte ki szám szerint a legtöbb LMP-s képviselőt, mert a posztapokalipszis semmi ahhoz képest, amikor minden fát kivágnak lassú hegedűszóra a hosszan és nehezen könnyező kis állatok körül. A várossal körbeépített Kisvakond beszopatása a legcsúnyább dolog, amit valaha láttam: gumifű, gumifa, gumigomba és gumiélet. Nem sok mindenre emlékszem a gyerekkoromból, de ezután több napig nem néztem anyámékra, mert őket ugyanolyan felelősnek tartottam az elvárosiasodásért és ezért a hazugságért.

Hát tessék, ilyeneket is kaptunk Miler mestertől a sok pornográf nyögdösés és rengeteg cukiság mellett.

Így már csak egy kérdés marad: a Kisvakond lány vagy fiú? Oké, hogy lapátja  van, masnija nincs, és ügyesen szerel autót, de közben dúlaként vezet le egy szülést, és terhesnadrágot varrat magának az állatokkal.

Emlékezzünk, és döntsük el együtt!!