Friderika
10 °C
18 °C

A Terápia már nem úri huncutság

2012.03.06. 16:06
Az HBO újabb tévésorozata a Társas játék után ismét egy külföldi alapötletet ültet át magyarra. A Terápiában egy pszichológus beszélget négy pácienssel, majd ő maga is elmegy a saját terapeutájához, mert baja neki is van, miért ne lenne. A készülő sorozat forgatásán jártunk.

Amikor megérkezünk a Lloyd Stúdió budaörsi épületébe, Mácsai Pál éppen egy süteményes tálat nézeget elmélyülten. “Hol van a morzsa?” - kérdi. A sütemény kellék, az imént éppen Marozsán Erika evett belőle, aki az éppen most forgó jelenet másik szereplője. A Terápia egy izraeli licensz alapján készülő, negyven epizódos sorozat, amiben Mácsai Pál egy pszichológust alakít. A Be Tipul című eredeti sorozatot itthon nem sokan ismerhetik, de az amerikai, In Treatment című verziót igen, ebben Gabriel Byrne alakította Mácsai karakterét három évadon át. Játékát Golden Globe-díjjal jutalmazták a Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók.

A magyar változat az izraeli verzió forgatókönyvei alapján készült, és ugyan a formátumot szigorúan betartja, de nem szolgaian követi, meséli Tasnádi István vezető forgatókönyvíró. “A sorozat egy pszichológusról szól, aki a hét négy napján pácienseket fogad , majd az ötödiken ő megy el a saját supervisorához, hogy őt analizálják. Az eredeti forgatókönyvekben szereplő legtöbb karaktert apróbb változtatásokkal ugyan, de megtartottuk a magyar adaptációban is, de volt olyan szereplő, akit át kellett írni” Az izraeli eredetiben szerepel  például egy vadászpilóta, aki háborús traumát próbál feldolgozni - ez a magyar verzióban nem lett volna életszerű, így ezt a karaktert a hazai viszonyokra alakították.

Magyarországon az emberek nem szívesen járnak pszichológushoz, legalábbis az átlagember nem, éppen ezért lehetett furcsa egy kicsit, hogy a jóval befogadhatóbb, párkapcsolati témára épülő Társas játék után az HBO pont ezt a sorozatot vállalta be. Mácsai Pál nem tart attól, hogy a nézőket elriasztja a téma. “Ez a sorozat nem a pszichológia tudományát vagy gyakorlatát, esetleg a pszichológusokat propagálja, hanem emberekről szól. A terápia mindig párbeszéd - hiába vannak olykor monológszerű vallomások is - amiket finoman terel a pszichológus, akihez azért mennek el az emberek, mert érzik vagy tudják, hogy bajban vannak. Ez a drámai alaphelyzet.” Tasnádi István szerint nincs már meg az az ellenállás a nézőkben, ami húsz éve volt. “Igaz, hogy analízisről van szó, és egy pszichológusnál vagyunk, de ezek emberi történetek. Én magam nem mennék el terápiára, gondolja esetleg a néző, mert fenntartásaim vannak, de érdekel, hogyan zajlik, megnézném magát a cselekményt. Erre épít a sorozat.”

A forgatás közben zajlik, éppen a Mácsai Pál alakította pszichológus rendelőjében vagyunk, amit egy létező, budai polgári lakás nyomán építettek meg Budaörsön. A díszlettervező, a berendezők és a kellékes alapos munkát végeztek, a díszlet pont úgy néz ki, mit egy valódi ingatlanbelső, simán be is lehetne költözni. A sorozatot ezen és egy másik helyszínen veszik fel, a jelenetek 98 százaléka stúdiófelvétel, mert nem a külső akció a lényeg, hanem az, ahogy a pszichológus megpróbálja a problémájuk gyökeréig elvezetni a hozzá fordulókat.

“Amikor valaki elmegy a pszichológushoz, azzal kezdi ugye, hogy ő tudja mi a baja, csak azért van itt, mert a főnöke küldte. Pedig nem tudja, és ez a szenzációs ebben a formátumban, az, ahogy az epizódok alatt eljutunk a valós problémáig. Olyan, mint egy nyomozás.” - mondja Tasnádi, aki egy ötfős írói stábot vezet (tagjai Tasnádi mellett: Kovács Kriszta, Szekér András, Baráthy György és Gigor Attila). “A karaktereket elosztottuk, minden író kapott egyet, és azokat az epizódokat írta, amikben az a szereplő játszik. Rengeteget dolgoztunk előre, a színészek két-három héten át próbáltak az éles felvételek előtt, így nagyon hamar kiderült, mi az, ami működik a forgatókönyvekben és mi az, ami nem. Nem sok mindent kellett átírni, nem nagyon van tér a rögtönzésre.”

Mácsai Pál harminc éve van a pályán, ez a második rendes tévésorozata (bár egy Mátyás királyról szóló minisorozatban is szerepelt), az elsőt még a nyolcvanas években vetítették „Nyolc évszak” címmel, ebben Götz Anna egyik szerelmét alakította. “Én még sosem találkoztam televíziós környezetben ilyen nívós anyaggal. Nagyon jó a forgatókönyv, kiváló az alapgondolat, ráadásul egy párját ritkítóan klassz stábbal dolgozom együtt. Ilyen felkérés az ember életében egyszer jön, nem kérdés, hogy el kell-e vállalni. És pont egy olyan korban, amelyben a kultúra szerepe folyamatosan megkérdőjeleződik, különös öröm megkapni egy ilyen szerepet.”

Mácsai egyébként minden jelenetben szerepel, a 100 forgatási nap és ugyanannyi próbanap mindegyikén dolgozik, és 800 oldalnyi szöveget kellett megtanulnia. “Ez a negyvenszer harminc perc olyan, mintha nyolc nagyjátékfilmet forgatnánk, nyolc életet ismerünk meg benne. Ülnek ketten egymással szemben, két olyan ember, akik életük legnagyobb krízisét élik éppen át. Látszólag beszélgetnek, valójában az életükért, a jövőjükért küzdenek. Ez az alapötlet nagyon eredeti, erős. Nem is az a fontos, amit kimondanak, hanem az, amit még nem, és gyakran előfordul, hogy a terapeuta és a páciens négy-öt részt beszél át, mire elhangzik az az egy mondat, ami a lényeg. Egy bujkáló, majdhogynem incselkedő szövevény ez, egy sajátos krimi, amit a kamera voyeurként néz. Szép találmány.”

A sorozaton két rendező dolgozik, Enyedi Ildikó (Az én XX. századom) és Gigor Attila (A nyomozó). Utóbbi forgatókönyvíró is, de érdekes módon nem azokat az epizódokat rendezi, amiket írt is. A mai napon Enyedi Ildikóval dolgozik a stáb, a rendező halk szavakkal instruálja Marozsán Erikát, aki jutalomjátéknak tekinti a lehetőséget. “A munka nagyon izgalmas, megtisztelő egy ilyen produkcióban dolgozni.” A karaktere nagyjából megegyezik az izraeli verzióban látottal, egy nagyon törékeny, de jó humorú nő, “aki sebzett madárként vergődik, és keresi a kiutat”. A felvétel során a stáb úgy áll be, hogy az adott jelenetből mindig csak az egyik szereplőt veszik, most éppen Marozsán Erikát figyeli mindkét kamera. Már harmadjára nyúl a süteményért, őszintén reméljük, olyat kapott, amit szeret.

A másik díszletben Csákányi Eszter karaktere rendel, ide Mácsai Pál és a feleségét alakító Für Anikó jár terápiára. Ez egy pesti lakásbelső, de pont olyan élethű, mint a másik színhely. A stúdióban felállított (mű)falak és (mű)ablakok mögött pesti panoráma látszik egy hatalmas fotón, az illúzió a pszichológus foteléből nézve is zavarba ejtően hitelesnek tűnik. A díszletbe a színészek hoztak magukkal pár saját tárgyat is, ettől érzik otthonosabbnak, valósabbnak a helyszínt. “Becsöppen az ember egy vadidegen díszletbe, lakásba, ahol még soha nem járt, persze, hogy bevisz magával valamit, amitől otthonosabban érzi magát. Nekem legalább másfél hónap kellett, hogy belakjam a díszletet, most akár már haza is vihetném a személyes tárgyaimat, de nem teszem.”

A Terápiát a könnyen adaptálható formátum miatt az USA-n kívül több országban exportálta az HBO: Romániában, Csehországban és Lengyelországban már be is mutatták, nálunk idén ősszel várható az HBO képernyőjén. A magyar változatban Mácsai Pál, Für Anikó, Marozsán Erika és Csákányi Eszter mellett Nagy Zsolt, Nagy Ervin, Szamosi Zsófia és Sztarenki Dóra szerepel.

A Terápia egy hat hónapos főpróbahét

Mennyire fárasztó ez a forgatás?

Nézze, ha az ember belecsöppen ebbe a gyönyörű maratoni munkába, illetlen panaszkodni. Persze, hogy fárasztó, még jó. A száz nap csak a forgatás, maga a munka 180 napig tart - novemberben kezdtünk próbálni, és május végén fejezzük be a felvételeket. Közben természetesen vezetem az Örkény Színházat, és játszom is esténként. Szóval eddig két szabad napom volt, és nem is lesz több.

Másképp kell játszani ebben a sorozatban, mint másutt?

Nem tudom, hogy kell játszani másutt. Én úgy játszom, ahogy tudok, ahogy máshol. A néző majd eldönti, hogy valóban eljátszom-e ezt az embert vagy sem, és jól játszom-e el. Ha a sorozatokra vonatkozik a kérdés, a tévében szoktam látni „sorozatszínészetet”, létezik ebből rémes vacak is, ahol a szereplő nem hagy kétséget afelől, hogy mire gondol, de van magas nívójú is. Természetes, hogy az előbbi itt nem működik, egyrészt a forgatókönyv nem engedi, mert az egész anyag valódi vallomások, keresgélések, felismerések sora egy belső felületen, másrészt nagyon sok a közeli felvétel. Ettől is más a Terápia, mint a legtöbb sorozat, itt nem lehet ismétlődő eszközökkel megúszni a belső megtörténést. A televíziós sorozatok közül néhány kapcsolatot tart a művészettel. A Terápia ezek közé tartozik.

Ki lehet szállni a karakterből a nap végén?

Részben ki lehet, részben nem – de hiszen mi ezt ismerjük. Olyan, mint egy színházi főpróbaszakasz - ez a fajta permanencia a mi szakmánkban mindennapos. Ez egy hat hónapos főpróbahét.

Ha lesz folytatás, elvállalja?

Nincsen erről szó egyelőre, bár a szerződésem opcióban tartalmazza. Először éljük túl ezt az évadot, fejezzük be, legyen jó. Ha még sikeres is, akkor majd valaki felhív, hogy folytassuk.

Látott már részleteket az epizódokból?

Egy epizódot. Nem csak azért ennyit, mert nem szeretem visszanézni magam, hanem mert nem is volt rá idő.