Trill Zsolt, Vidnyánszky Attila Nemzeti Színházba készülő vezető színésze interjút adott a március 14-i Heti Válasznak. Ebben többek között elmondta, hogy örömmel veszi magára azokat a kijelentéseket, amelyek szerint „ennek a kurzusnak" nincs kultúrája, ostobán, kapanyéllel a szájában tántorog. „Tagadhatatlan, hogy én például egy kis kárpátaljai faluból, Sárosorosziból jöttem. Tessék, hiába is rejtegetném a kapanyelet, itt van ni, lóg éppen kifele a számból".
Azt is hozzátette, hogy nem szereti a „mi és ők" felosztást a kultúrában, és sajnálja, hogy olyan művészek távoznak a Nemzetiből, mint Kulka János, akivel korábban a Kaméleon című filmben is szerepelt. „Magunkat fosztjuk meg attól, hogy valami jót hozhassunk létre együtt. Ennek mi értelme? László Zsolttal például játszottunk a Bánk bánban, talán most is létre tudtunk volna hozni valami értékeset." Hogy annak idején a „nemzeti érzelmű" közönség egy része kifütyülte a Vidnyánszky rendezte Bánk bánt, Trill szerint nem baj. „Valószínűleg betaláltunk vele. Az biztos, hogy árvalányhajas, könnyű kis darabokat senki se várjon a Nemzetiben. Attila színháza nehéz, igénybe veszi a nézőt" - mondta. Trill szerint az, hogy Alföldi Róbert annak ellenére is megrendezi a Mefisztót, hogy Vidnyánszky megkérte, ne tegye, „egyértelmű provokáció, de ha ők ebben lelik örömüket, hát leljék. Rendezzék meg. Provokáljanak."
Erre az interjúra nyílt levélben reagált Schilling Árpád rendező, aki március 17-én a Milla tüntetésén is felszólalt. A rendező szerint Trill "különleges tehetségű színész", de az interjúban vagy csúsztatott, vagy nem tudta, hogy mit beszél. "Nem gondolod, hogy Vidnyánszky Attilának kevesebbet kellett volna beszélnie jobboldali kötődéséről, és sokkal többet arról, hogy pontosan milyen szakmai szempontok alapján alakít át egy jelentős konszenzussal elfogadott Előadó-művészeti Törvényt? Nem gondolod, hogy az új Előadó-művészeti Törvény által létrehozott Színházművészeti Bizottságba valahogy egyoldalúan lettek kiválogatva a tagok? Nem gondolod, hogy amikor a Nemzeti Színház június végégig regnáló igazgatóját nyilvánosan „lezsidózták" és „lebuzizták", akkor nem arról kellett volna beszélni, hogy vajon mi a szerző szándéka Kacsóh Pongrác János vitézében, hanem egyszerűen csak ki kellett volna állni egyik kollégánk emberi méltóságának megvédése érdekében?"- kérdezi levelében a színésztől.
A Nemzeti igazgatói pályázatáról Trill Zsolt azt mondta, hogy "netán valaki ott állt Alföldi Róbert háta mögött is." Schilling szerint óriási különbség, hogy az Alföldi megválasztásakor felkért zsűri önmagát függetlennek tartotta, a mostani nem. "Az a pályázat legfeljebb a zsűri szakmai bátortalansága miatt volt problematikus, amennyiben nem mertek teret adni a Hudi László által képviselt progresszivitásnak. A mostani pályázat azonban felháborító volt, mert szó sem volt versenyről, a kormányzó párt jelölte ki az új vezetőt" - írja.
Hozzáteszi, hogy ha Trill nem szereti az ők-mi felosztást a kultúrában, akkor miért nem zavarja, hogy Vidnyánszky Attila meg épp ezt szereti. "Ő fogalmazott úgy, hogy most jobbra leng az inga. De mondott ennél cifrábbat is. Amikor az NKA kurátoraira kellett a színházi szervezeteknek jelöltet állítani, egy asztal köré ült a Magyar Teátrumi Társaság, a Magyar Színházi Társaság, a Független Előadó-művészeti Szövetség és a Magyar Bábművészek Szövetsége. Attila az asztalra helyezte karját, az asztalt két képzeletbeli térfélre osztotta, majd így szólt: „Ott vagytok ti, mi meg itt vagyunk. Örüljetek, ha egy jelöltet is állíthattok" - emlékszik Schilling a levélben.
A rendező szerint Vidnyánszky Attila megkapott mindent, amit csak akart. "Mindenhol rendezhetett, az Operaház főrendezőjévé válhatott, színházat is kapott. Nem utálta őt senki, még a kritikusok is a tenyerükön hordozták. Aztán Attila úgy döntött, hogy neki még több jár. Ő Kossuth-díjat akart, Nemzeti Színházat, saját érdekképviseletet, saját egyetemet. Azt akarta, hogy ő legyen a legfőbb potentát. Elérte, és most leereszkedőn nyújtja kezét. Csakhogy az a kéz nem üres. Abban a kézben ott van az a kapanyél. Nem a szájból lóg ki, hanem a kézben suhog" - tette hozzá.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
