Nem a buzizás miatt fáj a Coming out

Egy hónapja azon pörög mindenki, hogy az első magyar meleg közönségfilmnek sikerült arról szólnia, hogy

egy meleg férfi rájön, nem is a fiúkat szereti, csak még nem találta meg a megfelelő lányt.

Tényleg ez a Coming out története, tényleg nincs benne melegcsók, és tényleg van benne egy csomó mell. Mégsem ez vele a legnagyobb baj, hanem hogy pontosan ugyanolyan, mint az összes többi

• egy nő és egy férfi találkozik,
• de a férfi hazudik a nőnek arról, hogy kicsoda,
• ezután jönnek a bohókás félreértések,
• végül a férfi és a nő boldogan egymásra talál

szerkezetű magyar romantikus vígjáték a Meseautó óta.

Ez azért rossz hír, mert az első Meseautó 1934-ben készült. Az a változat valószínűleg még sokkal-sokkal világszínvonalúbb volt, mint a 2000-es újrafeldolgozás, de annyira azért biztosan nem, hogy egy harmadikat is kelljen belőle csinálni.

Mert a Coming out tényleg egy Meseautó-remake. Ott vannak az olyan szörnyen lejárt poénok, mint az előzetesben is ellőtt

ami egy az egyben olyan, mintha 1934-ből emelték volna át.

Ott van a kísérőzene, ami az Orfeum báron kívül sehol nem hatna természetesnek.

És ott van a történet, ami egy fárasztó, zajos dzsentrikomédia. Az a fajta, amiben van egy Richárd (ejtsd: rihárd) nevű főszereplő, egy mágnás bankigazgató, egy kedves parasztfiú/írnok, két nagyon alaposan bebodorított hajú, eladósorban lévő leány, és az egyik az írnokkal szeretne összejönni, a másik meg a kövér bankigazgatóval. A Coming out is végig az ilyenekből ismert átváltozásokra és azonosságtévesztésekre épít.

Az úgynevezett érzékeny téma

A Coming outban egyébként melegek is szerepelnek. Ez azért érdekes, mert egy olyan országban készült, aminek egyrészt a fővárosában alapvetően minden „megrugdosták a felvonulás után” és „baseballütővel fenyegették” ellenére is egészen elfogadott dolog melegnek lenni, másrészt viszont a politikusok annyira mérgezőnek tartják a témát, hogy a főpolgármester konkrétan úgy tett a pride előtt, mintha melegekről sem hallott volna még soha életében.

Ezt figyelembe véve mindenképp van valamennyi alkotói bátorság a témaválasztásban, és tényleg elég nyilvánvaló, hogy a készítők óriási jóindulattal és megértéssel állnak hozzá ehhez az egészhez. Az első harminc percben előkerül az Alteregó klub, szerepel Lady Dömper (még mond is egy saját magához képest elképesztően erőtlen mondatot), és elhangzik egy popkulturális utalás, ami három az egyben Audrey Hepburn, Liza Minelli és Michael Jackson.

Orosz Dénes rendező nyilván azért választott egy ilyen politikailag elképesztően inkorrekt történetet (és zsúfolt be egyetlen kockába 10+ mellet), mert tényleg azt szerette volna, hogy végre egyszer azok is végighallgassák a mondandóját, akiket valamiért sokkal jobban megráz, ha két férfit kell csókolózni látniuk a tévében, mint például egy nőt feldarabolódni. Ennyiben a Coming out nagy történeti kompromisszuma teljesen érthető és elnézhető.

Viszont ezzel együtt is rossz a film.

Oroszék tabukerülgető tabudöntögetésének egy csomó kínos feszengés az eredménye. És a Coming out nem is csak az úgynevezett megbotránkoztató jeleneteket kerüli, hanem általában minden olyan helyzetet, amelyben a szereplők között valódi, értékelhető és érdekes konfliktus alakulhatna ki.

Tompos Kátya és Csányi Sándor szerelmi szálához szó szerint semmit nem tesz hozzá, hogy a férfi eredetileg meleg volt, mert nincs olyan jelenet, amiben ezt Csányi elmondja a lánynak, és még a leleplezés is a színpad mögött történik. Karalyos Gábor és Csányi kapcsolatához semmit nem tesz hozzá, hogy Csányi Sándor egy lányba szerelmes, mert nincs olyan jelenet, amiben ezt Csányi elmondaná a fiúnak, és még a leleplezés is a színpad mögött történik.

A legjobban működő történeti elem még Mucsi Zoltán szomszédkaraktere. De körülötte is elképesztően sok a kihagyott lehetőség: érdekes és megható látni, ahogyan a zsörtölős szomszéd (tessék, itt teljesen jól működik egy klasszikus magyarfilm-karakter) szép lassan rájön, hogy a melegek is emberek, de ahhoz mit szólna vajon, hogy Csányi otthagyta a barátját egy nőért – pont amikor kezdte őket megszokni? Sosem tudjuk meg, mert nincs olyan jelenet a filmben, amiben Csányi ezt elmondaná neki, és a leleplezés is a színpad mögött történik.

Mucsin kívül még Für Anikó kapott működő karaktert, a lerobbant újságírónő figurájában egész egyszerűen minden tökéletes, a táskás szemeitől kezdve a teledohányzott sötét szobáig.

Nem, tényleg nincs itt semmi

De ennyi, Mucsi és Für Anikó karakterén kívül tényleg nyoma sincs semmilyen életnek a Coming outban. Ezek helyett csupa olyan jelenet van benne, hogy Csányi azt hazudja Tompos Kátyának, azért hasonlít az ismert meleg rádiós műsorvezetőre, mert az ikertestvére. Egy másik jelenetben látjuk, ahogyan a heteróvá vált Csányi karaktere próbál buzisabban járni. Ez a jelent egyrészt az önreflexív művészet teljes kiteljesedése, hiszen egy heteroszexuális férfi próbál benne úgy csinálni, mintha meleg lenne, szóval ugyanabban a helyzetben van a karakter is, mint a színész. Másrészt viszont mégis kínos és egyszerű.

Zárásképp egy spoileres érdekesség: egész végig azt gondoltuk, hogy a Coming out azt a fordulatot, hogy Csányi varázsütésre melegből heteró lesz, azzal oldja meg, hogy a főhőst elüti egy motoros. Orosz Dénes viszont a film után azt mondta, hogy ezt a komplett magyar média félreértette, mert

a baleset nem több, mint a találkozás terepe.

Szóval tényleg Tompos Kátya látványa gyógyítja meg Csányit, és ehhez ezek szerint még motorbaleset sem kell.