„Van olyan kollégám, aki egyáltalán nem dohányzik, de a színpadon megteszi, mert ezt követeli tőle a szerep. Állítólag a Centrál Színházban, a Vígszínházban és a Játékszínben is volt már reklamálás a dohányzás miatt, de könyörgöm, Molnár Ferenc úgy írta meg a Játék a kastélyban című darabot, hogy a nyitó színben három szmokingos úr belép a szobába, és mindhárman rágyújtanak. Most írjuk át Molnár Ferencet? Ilyen alapon be lehetne tiltani a Carment, mert egy dohánygyárban játszódik” – így fakadt ki Gálvölgyi János, amikor 2012 tavaszán egy néző feljelentéssel fenyegetőzött, amiért a színész rágyújtott a Furcsa pár előadásában.
Pedig ekkor még megtehette. Elvileg 2012. április elsején járt le a türelmi idő, azóta tilos a dohányzás az éttermekben, a munkahelyeken, a megállókban, az aluljárókban, a játszótereken, a szórakozóhelyeken, így a színházakban is. Nemcsak a büfékben, hanem a színpadokon is. A színházak lassan alkalmazkodtak a megváltozott szabályokhoz, ami nem is csoda. Ekkoriban volt olyan budapesti színház, ahol tizennégy olyan darab futott egyszerre, amelyikben valamelyik szereplő rágyújtott. Legtöbbször a szerző írta bele a darabjába, hogy itt a szereplő cigarettázik, de volt olyan is, ahol a rendező kérte a hatás, a hangulat kedvéért. Az is előfordult, hogy szinte nélkülözhetetlen volt a dohányzás a darab teljességéhez.
"Csehov Ivanovjában, amikor a tüdőbeteg rágyújt, annak jelentése van”
– érvelt Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója.
Azóta majdnem két év telt el, és a színházak változtattak. Vagy úgy, hogy a szereplők nem gyújtanak rá ott, ahol korábban még rágyújtottak, vagy elektromos vagy gyógyfüves cigarettát szívnak, de a Gálvölgyi által megjósolt forgatókönyvre is akad példa: van, ahol ennek megfelelően átírták a darabot. Nemrég mutatták be a Vígszínházban Gogol Revizorját Bodó Viktor rendezésében. Ebben van egy jelenet, amikor az iskolaigazgató (Józan László) és a revizor (Lengyel Tamás) rágyújtanak egy szivarra. Ezt a mostani szabályok szerint nem tehetik meg, így aztán Lengyel Tamás a szivarral a kezében kinéz a közönségre, és szépen felmondja a vonatkozó rendeletet. (Igaz, ebben a remek előadásban nemcsak ez rész van átírva, hanem a teljes mű. Bodó rendezése „maiasított, magyarosított tragikomédia fifti-fiftiben, két részben, okosba" vagyis Gogol szatírája alapján készült, de mai magyar történet.)
„Amikor ehhez a részhez értünk a próbán, behoztak egy fából készült szivart. A rendező, Bodó Viktor nézett, hogy ez most mi. Mondták neki, hogy nem lehet dohányozni a színpadon, ez van helyette" – mondta Lengyel Tamás, akit telefonon értünk utol. Különösen, hogy akkor már a Vígszínház ellen is panaszt tettek, mert egy másik előadásban, az Augusztus Oklahomában egyik jelenetében cigarettázott az egyik szereplő. Nem mellesleg ez a karakter szájrákkal küzd, tehát esetében az, hogy rágyújt, elég sokatmondó és az előadás szempontjából fontos részlet volt. Ráadásul ekkor már gyógynövényes cigarettát szívott a színész, de így is kifogásolta valaki. Ezért döntött úgy Bodó Viktor, hogy akkor keressék ki a vonatkozó jogszabályt, és mondják el azt a színészek.
Lengyel Tamás egyébként abszurdnak tartja a színpadi tilalmat, különösen azért, mert vannak előadások, ahol a karakter fontos része a dohányzás. Ilyen például a Punk Rock a Pesti Színházban. „Ebben én játszom a helyi menő csávót, akinek az egyik jellegzetessége, hogy furcsa helyeken, például egy tornateremben gyújt rá" – mondja. A próbák alatt még lehetett dohányozni a színpadon, később kipróbáltak sokféle megoldást a kellékcigarettától a füstnek tűnő hintőporos változatig, de egyik sem vált be, így most Lengyel karaktere nem gyújt rá.
Már a második párbajnál tart az RTL 2 valóságshow-ja, a Való Világ 6. Mivel a játékosok be vannak zárva, folyamatosak a konfliktusok, a rendszeres kiszavazás miatt nagy a stressz, a szereplők többsége sokat dohányzik. Ezeket a részeket nem lehet kivágni, mert a legérdekesebb beszélgetések, taktikázások is sokszor a dohányzásra kijelölt helyen zajlanak. A szerkesztők azt a furcsa megoldást választották, hogy ha az égő cigaretta a játékos kezében van, akkor mutatják, de ha a szájában, akkor kitakarják a képet.
A Víg másik előadásában, a Nemzeti Színháztól átvett Mephistóban (Alföldi Róbert rendezése) már nem gyújt rá Stohl András. Korábban, amikor a Nemzetiben játszották, a főszereplő, Hendrik Höfgen a rossz hírek hallatán gondterhelt dohányzásba kezdett. (Lehet, hogy itt már gyógynövényes cigarettát szívott, ez a nézőtérről nehezen volt eldönthető.) A Vígben is cigarettával matat, de már nem gyújtja meg.
De a legtöbb helyen most is rágyújtanak, csak már gyógynövényt szívnak dohány helyett. A szombathelyi Weöres Sándor Színházban külön tábla hívja fel a nézők figyelmét arra, hogy a színészek a színház kelléktárában készült, speciális kellékcigarettát használnak, amely „dohányterméket nem tartalmaz”. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban pedig a színlapokon tüntették fel, hogy az előadásban speciális cigarettát használnak a művészek. (Martilapulevélből készítik nekik, elég büdös, és állítólag az íze is rossz.) Az elektromos cigaretta szinte sehol nem vált be, egyrészt világít a sötétben, másrészt nagyon hülyén néz ki egy olyan előadásban, ami nem napjainkban játszódik.
Ilyen például a Centrál Színház tavaly év végi bemutatója, a Chicago. Az 1929-ben játszódó darabban egyértelmű volt, hogy gyógynövényes cigarettát kapnak a szereplők. Különösen, mert a színház műszaki vezetője, Barkovics Zoltán addigra már kikísérletezte a megoldást. Muszáj volt neki, mert például a színház 2010-es premierjében, a Jó zsaru, rossz zsaruban is fontos, hogy Stohl András és Szabó Győző dohányoznak. Íme:
„Barkovics Zoltán két évvel ezelőtt találta ki, hogy akkor legyenek az előadásokban gyógyfüves cigik. Az AsiaCenterből, egy kínai árustól szerezte be a cigarettákat. Aztán ide telefonálgattak a többi színházból, hogy hogyan oldottuk meg a cigarettakérdést. A pesti színházak szabályosan lerabolták az AsiaCentert” – meséli Sándor Erzsi, a színház kommunikációs munkatársa. Nemcsak gyógyfüves cigit, hanem gyógyfüves szivart is szereztek, mert van olyan előadás, ahova az kell. Egyébként a Centrálban is ki van írva az előcsarnokban, hogy a színészek gyógyfüves cigarettát szívnak.
Amúgy ez a világ legnagyobb baromsága, hiszen a darabokban utalások, szövegek vannak a dohányzásra vonatkozóan. Ritkán lehet olyan jól megoldani, mint ahogy a Vígszínház Revizor előadásában tették. Aki ezt számon kéri a színházakon, az életében nem volt még színházban, és szerintem ne is menjen.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
