A zene a titkos fegyverem

Kultikus B-filmek rendezőjéből egy csapásra Hollywood legmenőbb profijainak egyikévé vált James Gunn, aki a nyár sikerfilmjét forgatta le a Marvel talán legnehezebben filmvászonra vihető fura szupercsapatának főszereplésével. A galaxis őrzőinek 44 éves rendezőjével a film premierje előtt beszélgettünk Londonban.

A nyár talán legjobb, de mindenképp legszórakoztatóbb filmjét tette le az asztalra James Gunn rendező A galaxis őrzőivel. A szinte ismeretlen Marvel-képregényből adaptált űropera egy csapásra a fél világ kedvenceivé tette a B csapatot: Mordályt, a nehéztüzérséggel rendelkező mutáns mosómedvét és szűkszavú, sétáló fa barátját, Grootot, Gamorát, a zöld amazont, Draxot, a kopasz és tetovált bosszúálló harcost, és persze a Han Solo és Indiana Jones legszebb jellemvonásait öröklő bolygóközi tolvajt, Peter Quillt, alias Űrlordot.

Pedig a feladat nem volt egyszerű: amellett, hogy egy ilyen furcsa, bolygóközi lúzerekből álló csapattal kellett nagy költségvetésú sikerfilmet gyártania, a sztorinak - igaz, lazán - a Marvel-univerzum más filmjeihez is illeszkednie kellett, leginkább a közvetlenül utána forgatott Bosszúállók 2-hez. Gunn mindkét feladatot abszolválta, teljes sikerrel.

A galaxis őrzőin erősen érezhető a hetvenes-nyolcvanas évek közönségfilmjeinek a hatása: Quill nem csak Han Solóra, de Marty McFly-ra is emlékeztet, az űrhajóján magnókazettáról bömbölő soundtrack pedig tovább fokozza a nosztalgiát, legalábbis azok számára, akik akkoriban szocializálódtak.

Gunn nem is tagadja a retro hatásokat: “Amikor először felmerült, hogy én csinálhatom ezt a filmet, visszagondoltam a gyerekkori kedvenc filmjeimre, a Csillagok háborújára, a Birodalom visszavágra, a Vissza a jövőbenre, Az elveszett frigyláda fosztogatóira. Nem utánozni akartam őket, hanem szerettem volna ugyanazt a hangulatot kelteni a nézőimben, amit én éreztem annak idején a moziban ezeken a filmeken.” A rendező szerint filmjén talán Az elveszett frigyláda fosztogatói hatása érezhető leginkább, annak ellenére, hogy ez egy űropera.

Mint mondja, olyan filmet akart készíteni, ami a lehető legtöbb embernek tetszik. De A galaxis őrzői tradicionális mivolta Gunn lényéből is fakad: “ Én az amerikai Közép-Nyugatról származó fickó vagyok, igen tradicionális értékrenddel” — mondja —“ de az is igaz, hogy a lényem másik oldala viszont punkrocker a Közép-Nyugatról, szóval a film teljesen én vagyok. Amikor fiatalabb voltam, folyton sokkolni akartam a közönséget, de mostanára rájöttem, hogy az érzékenységemet, a sérülékenységemet próbáltam így leplezni, egyfajta önvédelmi reakció volt — erről is szól a film. Nagyon felszabadító érzés volt elkészíteni.”

A magabiztosnak tűnő, nagyszájú, ám valójában érzékeny hőst — aki ezek szerint Gunn alteregója — Chris Pratt alakítja, zseniális érzékkel (vele is beszélgettünk, itt olvashatja az anyagot). A szerepet azonban nem kapta meg egyszerűen. “Amikor először pitcheltem a filmet, teljesen más szereposztást vittem, az egyetlen Zoe Saldana kivételével: mindig is ő volt nekem Gamora. Amikor Sarah Finn, a casting igazgatónk először javasolta nekem Chris Prattot Űrlord szerepére, én visszakérdeztem: az a dagadt fickó a Városfejlesztési osztályból? Legalább öt különböző alkalommal javasolta, én viszont látni sem akartam Christ. Azt gondoltam, nevetséges ötlet” — mondja Gunn, aki azonban igen gyorsan revideálta álláspontját.

“Amikor bejött a meghallgatásra, előtte már legalább ötven, ha nem hetven színészt láttam, a kollégáimmal együtt pedig legalább százötvenet. Voltak köztük élvonalbeli sztárok és teljesen ismeretlenek is, kerestük a legjobb embert a szerepre. Chris belépett, és én húsz másodpercen belül tudtam, hogy ő lesz a mi emberünk.”

James Gunn ebben a filmben is szerepet osztott bátyjának, Seannak (akit a Szívek szállodájából ismerhetnek a sorozat rajongói), mégpedig nem is egyet. Sean alakítja a kék bőrű kalózkapitány első tisztjét, Kraglint, de a forgatáson ő játszotta Thanos és Mordály szerepét is — a figurákat később, az utómunka során illesztették be Sean helyére.

“Sean munkája elképesztően fontosnak bizonyult a karakter felépítésében” — mondja Gunn — “nagyon sokat használtunk a mimikájából, a játékából”, melyet rögzítettek, és később digitálisan vitték át a Bradley Cooper hangján megszólaló Mordályra. Mint mondta, az Őrzők csapatát négy ember alkotta: Dave, Chris, Zoé és Sean, és várhatóan a folytatásban is ez lesz a helyzet. “Amikor Mordály a film vége felé összeomlik, akkor Sean valóban ott ült a romhalmaz közepén, és valódi könnyeket sírt, és Dave alakítása azért ennyire jó, mert egy valódi színésszel játszotta a jelenetet. És a filmben másutt is Seannak köszönhetően működik ennyire a Chris és Mordály közötti dinamika”.

A filmtörténelem során jó párszor előfordult már, hogy népszerű képregények adaptációiból tragikusan pocsék filmek készültek hatalmas költségvetéssel. A Marvel azonban nyerő szériában van, és ez Gunn szerint a stúdió stratégiájának köszönhető. “Általában a filmkészítés elég nehéz folyamat, bár én viszonylag jól kijövök az emberekkel. Gyakran előfordul, hogy van a stúdió, vannak a producerek és a rendező, mindegyiküknek van egy elképzelése a filmről, és forgatókönyvíróként az ember beékelődik a harcban álló felek közé. Emiatt készül mostanában annyi vacak film, mert nem képesek együttműködni egymással. A Marvelben az az egyik zseniális dolog, hogy nekem összesen csak egyvalakivel van dolgom, Kevin Feige-vel. Persze ott van a többi producer is, de a lényeg az, hogy Kevinnel egyetértsünk, és vele nagyon hasonló az ízlésünk”. Hasonlóan méltatták Feigét korábban az Amerika kapitány kapcsán a film rendezői, a Russo fivérek, és Chris Evans is, amikor a premier előtt beszélgettünk velük.

A Marvel-istálló részeként persze a filmnek illeszkednie kellett a Marvel-univerzumba, melynek háromdimenziós modellje leginkább Kevin Feige fejében található jelenleg. Gunn szerint azonban ez nem jelentett túl sok megkötést a forgatókönyvírásnál. “Joss-szal (Whedon, a Bosszúállók 2 rendezője) egyeztettünk Thanosról, sokat töprengtünk az elején, hogy kit választunk a szerepre. És kitalálhattam a végtelen kövek eredetlegendáját, ezek kötik össze valamennyi Marvel-filmet, ami remek móka volt. De ezt leszámítva teljesen szabad kezet kaptam.”

A filmen szerintem érződik, hogy készítői remekül szórakoztak a forgatáson. Iparági forrásaink szerint a Shepperton filmstúdióban forgatás közben is bömböltek Quill válogatáskazettájának slágerei, a Hooked On A Feeling vagy a Spirit In The Sky. Ezt Gunn is elmondta: “A soundtracken szereplő számokat konkrétan beleírtuk a forgatókönyvbe, sőt nemcsak a soundtracket, de az eredeti filmzenét is. A filmben szóló zene nagy része szólt a forgatáson is, úgyhogy amikor a Cherry Bomb-ra vonulnak végig a folyosón, akkor valóban a Cherry Bomb szólt. Fiatalabb koromban zenész voltam, úgyhogy a zene igen fontos számomra, afféle titkos fegyver, melyet egyes filmkészítők kihasználnak, mások meg nem. Amikor a színészek és a kamera is zenére mozog, sokkal jobb lesz a jelenet, ha már eleve zenével veszik fel”.

James Gunn egyetlen dolognak tudja be a szuperhősfilmek évek óta tartó népszerűségét: a számítógépes trükkök fejlődésének. “Gyerekkoromban csak a legnagyobb szuperhősök számíthattak sikerre a mozivásznon. Emlékszem a Supermanre, jól megcsinálták, de az akkori technikával nehéz volt elérni, hogy jól nézzen ki. Talán még Batman az a karakter, aki valamennyire sikeres volt, mert nagyrészt a valódi világban gyökerezik a figura. De más szuperhősöket, a Marvel univerzumot lehetetlen volt filmre vinni, amíg a számítógépes trükkök el nem érték azt a szintet, hogy képesek legyenek reprodukálni a képregénykockák tartalmát” — véli Gunn.

A galaxis őrzőinél ez maximálisan sikerült: Groot és Mordály hihető (és máris rendkívül népszerű) figurák, az idegen bolygók különös tájai és a légicsaták pedig elképesztően jól néznek ki. Nem véletlenül lett a nyár sikerfilmje, a legfrissebb hírek szerint pedig Gunnt bízták meg a 2017-ben a mozikba kerülő folytatás rendezésével is. Csak remélni tudjuk, hogy legalább olyan szórakoztató lesz, mint az első rész.