Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Akármerre tart bemutatót az országban, vannak, akik állandóan követik, akár egy popsztárt, s mindig megbabonáz a látvánnyal újakat is. Körülöttem sok a külföldi, innen-onnan hallani, amint ilyen jelzőket használnak: fantasztikus, eredeti, tehetséges. Akad, aki nevet a látványon vagy a ruhák hordhatóságát kéri számon, de azért persze marad tovább.
Így számolt be egy újságcikk Király Tamás egyik bemutatójáról a nyolcvanas évek végén. Erre az időszakra koncentrál az a csütörtök este nyíló kiállítás, amelynek szervezői szeretnék méltó helyére tenni a tervező életművét. Muskovics Gyula kurátor szerint eddig senki nem foglalkozott alaposan a tavaly meggyilkolt tervező munkáival, pedig nagyon is megérdemelné. Király ugyanis jóval több volt, mint egy ruhatervező: Xantus János-, Bachman Gábor- és Bódy Gábor-filmek jelmeztervezője, a divatot a képzőművészettel és a színházzal ötvöző alkotó, és egészen haláláig a pesti underground meghatározó alakja.
A kiállítás főleg a befutás és a legnagyobb sikerek időszakára, a 80-as évekre és a 90-es évek elejére koncentrál, és az anyagot természetesen nem levéltárakból szedték össze. Ehelyett felkeresték a tervező nem kevés barátját, velük rekonstruálták Király életét, munkáit, kapcsolatait. Éppen ezért nemcsak divatfotókat, ruhákat és divatbemutatók felvételeit láthatjuk, hanem számos házibuli, performansz emlékét is. Az egyik például Kele Judit képzőművész Benczúr utcai lakásán zajlott és a Beteglátogatás címet viselte. Az egész napos performasz a
Mert ebben az országban csak megbetegedni lehet
kijelentés jegyében zajlott, a pesti művészvilág sorra látogatta a "beteget", aki két év múlva emigrált is Párizsba. Egy másik fotó azt a vacsorát örökíti meg, ahol a résztvevők ezüstpapíron tálalt színezett tésztával és a tésztába rejtett halandzsaüzenetekkel szórakoztak.
Láthatunk két zakót is abból a Váci utcai butikból, ahol többek között Király Tamás ruháit árulták a 80-as években. Az egyik vörös zászlóból készült, és Wahorn András viselte Bódy Gábor A kutya éji dala című kultikus filmjében, a másikat pedig tükrök díszítik, a képzőművész El Kazovszkijé volt. Király ötlete volt, hogy élő ember legyen a próbababa a kirakatban, amivel még a forgalmat is sikerült leállítani egy időre. Akárcsak híres divatsétáival, amelyeken kivitte az utcára meghökkentő ruháit és kiegészítőit. A butikban lehetett kapni purhabból és csirkelábból készített fülbevalót, és csirkenyak medált is.
Dehogy politizáltunk, mi csak buliztunk
- mondták a bulik és performanszok résztvevői a kiállítás kurátorainak, akik szerint mégis volt ebben némi politika. "Színt vittek a szürke városképbe, a Petőfi Csarnok, a Fiatal Művészek Klubja a szabadság szigetei voltak Budapesten. A résztvevők ellen rendszeresen indultak fegyelmi eljárások, de végül egyiknek sem lett következménye", mondja Muskovics Gyula. Előbbiben 1985 és 89 között minden évben volt bemutatója Királynak, egy-egy estére háromezer ember volt kíváncsi. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy divatbemutatónak ennyi nézője legyen.
Amikor tavaly megölték a tervezőt, a sajtóban megint előkerült a divatpápa elnevezés. Ezt a német sajtó aggatta rá, ahogy a Kelet-Európa Jean-Paul Gaultier-ja címet is. Király már 1984-ben tartott divatbemutatót Nyugat-Berlinben, ahol a zenei kíséretet Nick Cave biztosította. 1988-ban szintén Berlinben már olyan tervezőkkel szerepelt együtt, mint Vivienne Westwood. Ekkor barátkoztak össze, még gulyáslevest is főztek együtt. Király Nyitott kapuk című showja akkora sikert aratott, hogy írt róla a Vogue és a brit i-D magazin is. A kiállításon három műanyag lemezekkel merevített, fekete ruhát láthatunk a bemutatóról, a kollekció nagy része sajnos elpusztult egy pincében, vagy később maga a tervező vágta össze, szabta újra a darabokat.
A szervezők kiemelték, hogy ez még csak egy alapkutatás anyaga, folytatni szeretnék a kutakodás Király életművében. Ezt jól is teszik, mert két teremnyi kép, ruha és installáció azért kicsit mintha kevés lenne egy kiállításhoz. A kurátorok szerint egyébként nem igaz, hogy Király Tamás perifériára szorult volna a 90-es, 2000-res évek után. Nem tudta ugyan növelni a rá eső figyelmet, de az nem is csökkent. Csak éppen nem érdekelte a pénzcsinálás, a ruhák eladása, erről maga is beszélt a Magyar Narancsnak. "Amit szívesen megcsinálnék, az butikszinten, bevásárlóközpontokban nem működhetne, mert sokkal eredetibb helyszínre volna szükség, ahol ráadásul nem eladók, hanem színészek, zenészek vagy DJ-k szolgálnák ki az érdeklődőket, ahol minden más is történne, minden nap esemény lenne, tehát túllépne azon a bizonyos "rád tukmálom az árut, fizess és menj"-hozzáálláson, tehát más lenne a dolog emberi megközelítése. De persze tisztában vagyok azzal, hogy mindez csak álom, hiszen sem pénzem, sem időm nincs erre".
(A Nyitott kapuk: Király Tamás '80s kiállítás október 10-től november 28-ig látogatható a Majakovszkij 102 - a tranzit.hu nyitott irodájában, a Király utca 102-ben.)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
