Föl-földobott százmilliós festmények

Pierre Bonnard: La Femme aux Deux Fauteuils // Paul Gauguin: Fruits sur une table 

A legrendhagyóbb utat talán az két Bonnard- és Gauguin-festmény járta be, amelyek egy képzőművészetet egyébként kedvelő, egykoron a Fiat alkalmazásában dolgozó gyári munkás otthonából kerültek elő. A festményeket a Marks & Spencer alapítóinak örököseitől lopták el tolvajok, London külső részéről, ám amikor a képeket Párizsból Torinóba szerették volna menekíteni, megijedtek a rutinellenőrzéstől, és a festményeket hátrahagyva elmenekültek a vonatról. 

majd 1974-ben árverésre bocsátották őket, mert egyáltalán nem jelentkezett értük a tulajdonos. 

A képekre a nyugdíjas munkás bácsi fia figyelt fel, aki építésznek tanult, és felismerte az egyik tankönyve alapján Gauguin jellegzetes stílusjegyeit. Miután a szakértők megvizsgálták a képeket, riasztották a csendőrség műkincstolvajokra szakosodott osztagát, akik megállapították, hogy a Gauguin-kép egy korai, 1869-es csendélet, amelynek értékét tizenöt- és harmincmillió font közé saccolták, míg a Bonnard-mű értékét félmillió font körülire lőtték be. 

Mivel a kép tulajdonosai elhunytak, a hatóságok jelenleg a jogos örökösök felkutatásán dolgoznak. Az idős nyugdíjas, akinek a konyháját közel negyven évig díszítették a képek, továbbra is reménykedik, hogy visszakaphatja őket. Erre minden esélye megvan, mert egyelőre nem kerültek elő a vér szerinti örökösök. 

ef Zámbó István: Sugárzó koporsóvégű önfényszopó halott

1991-ben ef Zámbó István egy gyenge tréfának gondolta, amikor egy Svédországban dolgozó ismerőse felhívta, hogy

A dzsessz legnagyobb hatású trombitása épp a turnéjára készült pólókat ment megnézni, amikor a svéd nyomdában az ott dolgozó Konkoly Gyula képzőművész révén kezébe akadt ef Zámbó katalógusa. 

Másnap kiderült, hogy a hívás egyáltalán nem volt tréfa. Ef Zámbó kapott két jegyet a budapesti koncertre, és Davis kérte, hogy jelenjen meg a hotelben a koncert után. A szálloda bárjában a turnémenedzser odaadta a katalógust, bejelölve, hogy melyik képeket szeretnék megvenni, ám azok már korábban elkeltek. Ef Zámbó ugyanakkor jelezte, hogy vannak újabbak, amelyeket nem tud ugyan behozni a városba, de szívesen megvendégeli a zenészt Szentendrén. 

Másnap kora délután Miles Davis megjelent a kertben egy kisebb kísérettel,  és kiválaszott egy képet, a Sugárzó koporsóvégű önfényszopó halottat, amit ef Zámbó a tisztelete jeléül ajándékba adott neki, egy másik kompozíció pedig 3500 dolláros áron cserélt gazdát.

Tíz év elteltével Takáts Tamás megjegyezte egy baráti beszélgetés alkalmával, hogy a Miles Davis-koncertet szervező iroda főnökénél, Szigeti Ferencnél milyen jó képek lógnak a falon. Mint kiderült, ef Zámbó alkotásai az irodába kerültek, és

a rokonság meg lemondott a festményekről a hagyatéki eljárás során a szervezőiroda javára. Újabb hét év elteltével ef Zámbó egy szentendrei kávézóban pillantotta meg az egyik képet, végül az akkori tulajdonostól részletre visszavásárolta a Sugárzó koporsóvégű önfényszopó halottat. A másik kép holléte továbbra is ismeretlen.

Csontváry Kosztka Tivadar: Traui tájkép naplemente idején

A fiatal korában gyógyszerészként tevékenykedő Csontváry Kosztka Tivadar életművének már a fennmaradása is csodával határos, pedig ő maga annyira bizonyos volt látomásaiban, hogy a megközelítőleg 4 milliárd forintot érő életmű egyetlen darabját sem értékesítette, hogy egyben maradhasson az utókor számára. Az 1907-es párizsi kiállítása ugyan nagy sikernek örvendett, de mint az a legtöbb igazán forradalmi pályára jellemző, az itthoni közönség és közvetlen környezete egy egyszerű bolondnak tartotta. Éppen ezért örökösei a kéziratokat el akarták égetni,

A teljes életművet végül egy fiatal építész, Gerlóczy Gedeon találta meg, aki röviddel a festő halála után műtermet keresett. 

Mégis, időről időre előkerülnek lappangó Csontváry-képek, mert azokat az alkotásokat, amelyekkel a festő kevésbé volt megelégedve, a gácsi patikájának a padlására száműzte; került azonban néhány festmény a közeli rokonokhoz, illetve egy losonci orvoshoz is. A festő testvére, Kosztka Irén is megtartott magának egy képet, a Traui tájkép naplemente idején-t, majd időskorában a műgyűjtő Geist Gáspárnak ajándékozta. Vér szerinti rokonok híján végül elárverezték a festményt: a Virág Judit Galérián keresztül rekordáron, 240 millió forintért kelt el. Az Alvó nő fekete vázával című Berény-képet ugyanitt árverezik december 13-án.

Edvard Munch: A sikoly  

Kalandos története van a világ egyik legdrágább festményének is: többször lopták el, de a legérdekesebb az 1994-es eset volt. A bűntény összesen 50 másodperc alatt játszódott le az oslói Nemzeti Múzeumban, ahol a kép négy verziója közül az eredetit tartották.

A betörést pár órával a lillehammeri téli olimpia megnyitója előtt követték el, de még aznap híre ment világszerte. A lopást magára vállalta egy abortuszellenes csoport is, amely azt követelte, hogy a tévé adjon le egy propagandafilmet, és akkor visszaszolgáltatja a képet; sőt, egy Mr. Big néven elhíresült műgyűjtő  neve is felmerült az eset kapcsán. A kép eltulajdonosításával végül egy ismert képtolvajt, Paul Engert gyanúsították meg, aki ismert focista volt, és ő lopta el korábban A vámpír című Munch-képet is. 

Végül a Metropolitan műtárgyakra specializálódott nyomozója, Charles Hill akadt a kép nyomára, és ő vásárolta vissza a múzeum számára a rablók által követelt  300 ezer fontért. Miután szakértők megbizonyosodtak, hogy a festmény valóban a múzeumból eltűnt példány, nem sokkal később lecsaptak az elkövetőkre. Englert társával együtt elkapták, és hat év börtönre ítélték, így 2000-ben szabadult. 2006-ban egy aukción legálisan vásárolt egy Munch-litográfiát – annyira jó áron, hogy a jelen lévő teremőr meg is jegyezte: sokkal ügyesebben tud Munchot vásárolni, mint lopni. 

Salvador Dali: Cartel de Don Juan Tenorio   

Az 1949-es festmény különlegessége, hogy a talán legrövidebb időre túszul ejtett alkotás. A 150 ezer dollárra becsült festményt az alig egy hónapja megnyílt Venus Over Manhattan galériából vitték el 2012 júniusában.

A kép minden komplikáció nélkül átment a vámon, pár héttel később a JFK repülőtéren szűrték ki, amikor Görögországon keresztül próbálták postázni. A festmény végül visszakerült a helyére, a kiállítás utolsó 10 napján ugyanúgy meg lehetett nézni, mintha mi sem történt volna. 

Az elkövetőt, Phivos Istavrioglou-t pedig csapdába csalták a hatóságok: egy magánnyomozó egy galéria nevében azzal kereste fel, hogy szaktanácsadóként alkalmazná. A tolvaj Milánóból repült New Yorkba, ahol a reptéren letartóztatták.