Houellebecq a francia kormányokat teszi felelőssé a párizsi mészárlásért

Megszólalt a múlt heti párizsi mészárlás ügyében az a Michel Houellebecq francia író-költő-életművész is, aki a Behódolás című politikai fikciós regényben 2022-re egy muszlim francia kormányt vizionált. Houellebecq az olasz Corriere della Serában publikált egy szemrehányó hangvételű publicisztikát, amit a Mandiner teljes terjedelemben lefordított.

A puritán amerikai vér felhígulásáért aggódó H. P. Lovecraftért rajongó Houellebecq a történtekért az opportunistának nevezett Hollande elnököt, a leidiótázott Manuel Valls miniszterelnököt és a mindenkori francia politikai elitet vádolja:

• Az elmúlt 30 év kormányai „szánalmas kudarcot vallottak rendszerszinten, az alapvető feladatuk ellátásában, az őket felhatalmazó francia emberek megvédésében”.
• Hibáztak, amikor leépítették a rendőrséget, elkeseredettségbe taszítva őket.
• Hiba volt éveken át az államhatárokat „régimódi lehetetlenségnek” és a „hányingerkeltő, elavult nacionalizmusnak” tartani,
• Hiba volt Franciaországot belekeverni „abszurd és költséges hadműveletekbe, amelyeknek a vége az lett, hogy káoszba taszították Irakot, Líbiát és Szíriát”.

Azon a héten egyébként, amikor a véres támadás történt a Charlie Hebdo párizsi szerkesztősége ellen, a címlapon is pont ő volt: varázslósüvegben rajzolták le, ahogy megjósolja, hogyan tartja majd 2022-ben a ramadánt. A behódolás már tavaly decemberben kiszivárgott az internetre, így már a megjelenése előtt óriási indulatokat keltett a témája. A szerző szerint a muszlimok teljesen skizofrén helyzetben vannak Európában, mivel politikailag egyik féllel sem tudnak azonosulni: társadalmilag és szociálisan más véleményen vannak, mint a baloldaliak, a jobboldali szélsőségesek pedig elutasítják őket.

Érdekesség, hogy Houellebecq a mémmé vált kiábrándult értelmiségi is: egy nem túl előnyös 2005-ös fotója kelt önálló életre. A láncdohányos és alkoholista íróról a Könyvesblog is írt: egy újságíró megpróbált vele interjút készíteni, de Houellebecq berúgott és elaludt az asztalnál. Emlékezetes egy 2010-es eset is, amikor azzal vádolták, hogy A térkép és a táj című, később Goncourt-díjat nyert regényébe a francia Wikipediáról másolt át konkrét idézeteket, bár szerinte „ez nem volt lopás, mert újrafelhasználásuk művészeti célú volt”.