Az olasz menekültes film nyerte a Berlinálét

Szombat este ért véget a Berlinale: ahogyan a fesztivál során mindvégig, az ünnepélyes díjátadó során is a menekültválság témája volt a középpontban. 

De essünk túl a rossz híren is: a két magyar film nem kapott díjat a Berlinálén. Fliegauf Bence filmjét, a Liliom ösvényt (kritikánk) a Forum szekcióban vetítették, ahol nem adnak díjat, és sajnos Bucsi Réka rövidfilmje, a Love (kritikánk) sem kapott elismerést a Berlinale Shorts szekcióban. 

A rövidfilmes Arany Medvét a Balada de um Batráquio című film nyerte, de jelentőségteljesebb köszönőbeszédet mondott az Ezüst Medvét nyert film, A Man Returned alkotója. Mahdi Fleifel arról beszélt a színpadon, hogy ő maga is menekült, ám mivel 9 éves kora óta él Európában, így már európainak tarthatja magát. "Fontos, hogy beszéljünk a menekültekről, mert ez nemcsak az ő történetük, hanem mostantól a miénk is!"

A Berlinale fődíját, az Arany Medvét az olasz Fuocoammare nyerte, a fődíjat a fesztivál igazgatója, Dieter Kosslick és a zsűri elnöke, Meryl Streep közösen adták át. A zsűrielnök hangsúlyozta: ez a film arról szólt, amiről a Berlinale 2016-ban, és megmutatta, hogy mire képes egy dokumentumfilm, erre van most szüksége a világnak.

"Már az is győzelem volt, hogy egy játékfilmekre koncentráló mezőnyben versenybe tudtam kerülni." - mondta az olasz rendező, Gianfranco Rosi a díj átvételekor. "De most azokra gondolok, akiknek soha nem sikerült megérkezni Lampedusára. Nem lehet elfogadni, hogy emberek halnak meg menekülés közben. A díjat Lampedusa szigetének ajánlom. Amikor kérdeztem, hogyan tudnak ennyire nagylelkűek lenni, akkor azt mondták: mi halászok vagyunk, elfogadjuk, amit a tenger ad nekünk." A filmet az Index is nagyon szerette, felkavaró, gyönyörűen kivitelezett filmnek díjat is jósoltunk.

A zsűri különdíját a kínai Crosscurrent operatőre, Mark Lee Ping-Bing kapta, a legjobb forgatókönyv díja a lengyel filmnek, a United States of Love-nak és Tomasz Wasilewskinek járt. A lengyelek tavaly a rendezési díjat hozták el a fesztiválról, akkor a most zsűriben ülő Malgorzata Szumowska nyert a Body című filmjével, ami hamarosan a magyar mozikban is látható lesz majd. 

A legjobb színész díját a tunéziai Inhebbek Hedi főszereplője, Majd Mastoura kapta, ugyanez a film lett a legjobb elsőfilm is. A legjobb színésznő a dán Kollektivet (Kommuna) főszereplője, Trine Dyrholm lett. A film egy hetvenes évekbeli kommuna életét követi: a főszereplő férfi beleszeret egy fiatalabb nőbe, és úgy dönt, őt is meghívja a kommunába, ahol feleségével élnek - ezt a feleséget alakítja Trine Dyrholm. 

A legjobb rendező Mia Hansen-Love lett, az Isabelle Huppert főszereplésével készült L'Avenir (Things to come) című francia filmet az Index is szerette. Mia Hansen-Love legutóbb a testvéréről és rajta keresztül a francia elektronikus zene történetéről készített filmet, mi akkor interjúztunk vele, most a filozófia tanár szülei szolgáltak modellként ebben a filmben, amiben egy ötvenes nő (őt alakítja Huppert) életének változását követhetjük végig, annak minden szomorúságával és derűjével.

A zsűrielnök Dieter Kosslick is kiemelte, hogy a fesztivál egyik legszebb pillanata volt, amikor a fülöp-szigeteki versenyfilm vetítését korán reggel kellett megkezdeni, Lav Diaz rendezése, az A Lullaby to the Sorrowful Mytery ugyanis nyolc óra hosszú. A fesztiváligazgató el is gondolkodott, hogy ezentúl csak ilyen hosszú filmeket válogatnak majd be a fesztiválra, annyira tetszett neki ez a fekete-fehér, kosztümös történelmi film a fülöp-szigeteki forradalomról. Az új perspektívákat nyitó Alfred Bauer-díjat mindenesetre ez a film nyerte.

A zsűri nagydíját Danis Tanovic kapta,  a Death in Sarajevo a Gavrilo Princip merénylet 100. évfordulójáról szól, és jól összefoglalja azt, hogy száz évvel a sorsfordító merénylet után is ugyanakkora a káosz a fejekben mint akkor volt.

Nemcsak a filmekkel segítettek

Idén a Berlinale kiemelt figyelmet szentelt a menekültválságnak és nemcsak a filmekben: egy menekültekkel foglalkozó szervezettel együttműködve 18 fiatal menekült járhatta be a fesztivál kulisszák mögötti területét, és 953 menekültnek moziba is sikerült eljutnia a “sponsored cinema visit” kezdeményezés keretében. A fesztiválon pénzt is gyűjtöttek a menekültek javára: a hozzájárulásokat egy sárga dobozban lehetett elhelyezni, összesen 25,000 eurót sikerült így összegyűjteni a fesztivál során. 

A Berlinale érdekessége, hogy nemcsak a filmszakmának szól: a fesztiválra beválogatott filmeket egész Berlinben vetítik, bárki vehet jegyet a vetítésekre, és találkozhat az alkotókkal, így mindig itt vannak a legnagyobb nézőszámok is: idén a fesztivál ideje alatt több mint 310 ezer jegyet adtak el.

Ezeket a filmeket láttam a Berlinalén

KOLLEKTIVET: Nem rossz az új Vinterberg, de nem is olyan jó, mint a Vadászat volt. A kommunához nem csinál kedvet. - A legjobb színésznőnek járó Ezüst Medve

HOTEL DALLAS: (Sherng-Lee Huang, Livia Ungur) Rém gyenge román doksi arról, hogy Bobby halála mit jelentett a románoknak. Sokat. Szétfolyó, koncepciótlan, túl sokat akaró film, és még csúnya is.

ILEGITIM: (Adrian Sitaru) Románok, ügynökök, abortusz.  Innen indul, és nem várt fordulatokat vesz. 85 perc, de még mindig vitázunk róla.

GENIUS: (Michael Grandage) Meg sem próbáltak filmet csinálni, filmezett szinház az egész. Jude Law borzalmas, Colin Firth megússza, mert nem csinál semmit.

LOVE (BUCSI REKA): Imádtam az egészet, megkockáztatom, hogy az év végi listámon is rajta lesz. Igen, egy rövid animáció!

ALONE IN BERLIN: (Vincent Perez) Nemcsak simán borzalmas, de ízléstelen és relativizáló is. Német europuding, a rosszabb fajtából.

BEING 17: (André Techiné) Tele van meglepetéssel, egyáltalán nem ilyen filmre számítottam, de nagyon megszerettem a végére.

MAGGIE'S PLAN: (Rebecca Miller) A kedvenc idei Greta Gerwig-filmem, tisztára olyan, mint egy régi Woody Allen-film. Julianne Moore fantasztikus benne, imádtam!

DEATH IN SARAJEVO: (Danis Tanovic) A Gavrilo Princip-merénylet 100. évfordulóját ünneplik. Sok kérdés, kevés válasz. Nagyon politikus, de pont ettől nagyon jó! - A zsűri nagydíja, Ezüst Medve

A QUIET PASSION: (Terence Davies) Az 50 éves Cynthia Nixon játssza a 30 éves Emily Dickinsont. Egy másik jeleneten is lehet nevetni egyszer, de egyébként felejtős.

MAPPLETHORPE: (Fenton Bailey, Randy Barbato) Korrekt film a fotósról, és teljesen cenzúrázatlan, úgyhogy sok pénisz, sok S/M, sok sátánizmus.

INDIGNATION (James Schamus): Amerika, ötvenes évek, egyetemi campus, Philip Roth. Meglepően jól sikerült, meglepődtem, mennyire szerettem.

LILIOM ÖSVÉNY:  Fliegauf visszatért a kísérletezéshez, aminek örülök, viszont technikát is váltott, aminek nem. A film viszont még így is bejött.

L'AVENIR (Mia Hansen-Love): Isabelle Huppert csodálatos, mint mindig, egy olyan filmben is, amiben nem történik semmi, csak tönkremegy az élete. -  A legjobb rendezőnek járó Ezüst Medve

FUOCOAMMARE (Gianfranco Rosi): Gyönyörűen kivitelezett, felkavaró film Lampedusáról, nagyon csodálkoznék, ha nem nyerne valami díjat.  - A legjobb filmnek járó Arany Medve

BORIS SANS BEATRICE (Denis Coté): Nehogy hűtlen legyél a feleségedhez, mert nagyon rosszul jársz! Lefilmezett moralitás, egy tökéletesen felesleges film.

WAR ON EVERYONE: John Michael McDonagh elesett. Rossz ízlés, szar humor árad a film minden kockájából. A színészek is rettenetesek.

MIDNIGHT SPECIAL (Jeff Nichols): Üldözős sci-fi, ami kicsit az I Originsre emlékeztet, amennyiben a vége egy baromság, de megvan a saját világa.

HAIL, CAESAR (Coen-bros): A filmezés nehéz kenyér, sok az idióta. Nem a legjobb Coen, de én minden régi Hollywoodról szóló filmet bírok.