Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Kultúr cikkek
Az HBO új sorozatának, a Bakelitnek a sztorija a New York-i zenei színterek és az abból élő ipar viszonyáról szól, egész pontosan egy Richie Finestra (Bobby Cannavale) nevű zeneipari producerről, aki próbálja megtalálni a legújabb hangzást a városban, miközben megküzd a saját, és mások démonaival, de főleg a különböző kábítószerekkel. (Kritikánk)
Terence Winter a kilencvenes években kezdett professzionálisan forgatókönyveket írni, de hírnevet a Maffiózók írójaként és producereként szerzett. Winter maradt az HBO-nál, a Maffiózók után a Gengszterkorzót felügyelte, most pedig elindul Bakelit címmel a harmadik sorozata a csatornánál. A hetvenes évek zeneiparáról szóló drámán Mick Jagger és Martin Scorsese is dolgozott. Winterrel Los Angelesben, egy kerekasztalos interjún tudtunk beszélgetni.
A sorozat eredete egy beszélgetéssel indult Mick Jagger és Martin Scorsese között. Mikor került ez az ön asztalára?
Az az eredeti beszélgetés 1996-ban zajlott. Az ötlet az volt, hogy egy nagyszabású, négy évtizeden át tartó, eposzi méretűn történet legyen egy zeneipari szakember szemszögéből, nagyjából 1959-től 1998-ig. Játékfilmként próbálták eladni. Hozzám 2008-ban került. Akkoriban írtam meg a Gengszterkorzó pilotját, illetve a Wall Street farkasa egyik nagyon korai változatát. Marty felhívott és megkérdezte, hogy rá akarok-e nézni erre a rock and roll dologra, ami a tarsolyukban van. Igent mondtam, és elkezdtem különböző változatokat írni, és eljutottunk oda, hogy igen, megvan, ezt a filmet akarjuk leforgatni. 2009-re készen lettem, benyújtottam a kész könyvet, és beütött a gazdasági világválság.
Ez nem az a pillanat volt, amikor vásárra lehetett menni egy negyven évet felölelő, zeneiparról szóló filmmel.
Egyértelmű volt, hogy senki nem fogja elkészíteni. De annyira tetszett az ötlet és vele együtt a szereplők, hogy inkább a sorozat műfaja felé kezdtünk közeledni. Ki kellett dobnom az addigi történetszálakat, és a negyven év helyett egy konkrét pillanatra, 1973-ra összpontosítottam. Ez is beletelt pár évbe. 2011 szeptemberére készen volt a forgatókönyv első változata, de közben meg a Gengszterkorzó producere lettem, és nem tudtam a két dolgot csinálni egyszerre. Amint vége lett annak a sorozatnak, leforgattuk a Bakelit pilotját, és hát, most itt ülök és beszélek róla.
Miért pont 1973-at választotta?
Ez volt az év, amikor a punk, a disco, és a hiphop egyszerre feltűnt New Yorkban, ráadásul egy ötmérföldes átmérőjű területen. Annyi nagyszerű zene készült akkor, és annyira zsúfolt és zavaros időszak volt ez a város életében – a gazdaság összeomlófélben volt, a bűncselekmények száma pedig magas volt.
Mick Jagger mennyiben szólt bele a munkába?
Ő személyesen látta ennek a kornak a vadságát, dőzsölését, és a hatalmas pénzt, ami áramlott benne. Keveset nyúlt bele a történetbe, de főleg az idővonalakat tisztázta: ha valami nem egy adott időpontban történt, egy évvel korábban vagy később, akkor szólt. Remek a memóriája az ilyen dolgokhoz. Meg hozzá kell tenni, hogy ha valaki azt mondja, hogy rocksztár-életmód, akkor általában a hetvenes évek zenészeire gondol. De sokat beszéltünk arról, hogy ez elsősorban ez egy iparág. Profinak kell lenni, próbálni, és így tovább. Egy énekesnek pihentetnie kell a hangját, ki kell magát aludnia.
Akkor mégsem voltak olyan vadak, ahogy a történetek mondják?
Szerintem máshogy nem lehetett volna egy öt évtizedes karrierjük. Ilyenkor mindig Dean Martinra gondolok. Mindenki azt mondta róla, hogy milyen keményen iszik. De a sok film, előadás, album, amit elkészített – annyira azért nem lehetett részeg!
Nem kellett kompromisszumokat hozni a tévés formátum miatt?
Mire kitaláltuk az ötletet, hogy sorozat legyen, annyi jó sorozat létezett már. A tévé mára már nem jelent semmivel sem kevesebbet, mint egy játékfilm, csak a történetmesélés másik módja. Sőt, tulajdonképpen örülök is, hogy sorozat lett. Sokkal nagyobb lehetőségeink vannak, hogy egy sokkal nagyobb történetet elmeséljük. Két és fél óra helyett akár 50 vagy 60 óra a történetünk is.
Richie, a főszereplő, kicsit olyan, mint a Soprano-család tagja.
Vannak hasonlóságok. Létezik egy tipikus keleti parti személyiség, aki hangos, erőszakos, és én nagyon viccesnek tartom. Martin Scorsese is nagyon viccesnek tartja. Nagyon sok ilyen Richie Finestrát ismertem gyerekkoromban. Sokuk nem olyan veszélyes, mint amilyennek mutatja magát. Hangosan beszélnek, de félni nem kell tőlük. De ha valaki nem ismeri ezt a típust, akkor nagyon ijesztőnek tűnhet.
Hogyan kapta meg Bobby Cannavale a főszerepet?
Ma már olyan hülyén hat ez a történet. A Gengszterkorzó harmadik évadát forgattuk, amiben Bobby Gyp Rosettit játszotta. Akkor már kész volt az első Bakelit forgatókönyve, amiben a főszereplőt úgy jellemeztük, mint egy negyvenes, karizmatikus olasz-amerikai. Marty-val összedugtuk a fejünket, és gondolkodtunk, hogy ki jöhet egyáltalán szóba? Aztán összenéztünk: na és Bobby? Néha van olyan, hogy házhoz jön a megoldás. Felhívtam, és 24 órával később már ő volt Richie.
Volt bármilyen személyes tapasztalata önnek a zeneiparról?
Rajongó voltam. Legfiatalabb voltam öt testvérből, a legidősebb 14 évvel öregebb nálam, szóval elég jó oktatást kaptam a rockzenéből. Egészen az ötvenes évek zenéjétől kezdve a Beatlesen és a Herman's Hermitsen át a hetvenes évekig. Az üzleti részével nem sok kapcsolatom volt. Sok témába vágó újságot olvastam, olyanokat, mint a Creem, a Circus, és a Rolling Stone, de amikor elkezdtem a Bakelitet írni, nagyon sok emberrel kellett beszélnem, hogy megértsem, hogyan is működik. A mai napig is négy konzultáns dolgozik a sorozaton, akik mindent ellenőriznek, és segítenek elmagyarázni valamit, amit nem értünk.
Az első részben feltűnik a Led Zeppelin. Mi az eljárás olyankor, amikor létező zenekarokkal foglalkoznak egy sorozatban? Kell engedélyt kérni tőlük?
A következő részekben lesz még Lou Reed, David Bowie, Alice Cooper, Elvis Presley is. Azt hiszem a szabály az, hogyha nem rágalmazzuk őket, akkor meg lehet jeleníteni a másukat. Mi általában úgy dolgozunk, hogy ha élő zenészről van szó, előre szólunk, elküldjük a forgatókönyv idevágó lapjait, és kedvesen megírjuk, mit szeretnénk. Mindenki nagyon segítőkész volt. Remélem, hogy ahogy múlik az idő, a sztárok egyre szívesebben akarnak majd szerepelni ebben a sorozatban.
Mik a tervek a jövőre nézve? Egy évad egy évet ölelne fel, vagy tartanák magukat az eredeti elképzeléshez, hogy négy évtized alatt játszódna?
Azt hiszem a flashback-szerkezetet megtartanánk, a történet pedig haladna tovább évenként. Habár az első részben nem történik meg, az évadban többször is visszatekintünk 1965 évére, Andy Warhol és a Velvet Underground korszakára. Ezt az időszakot nem gyakran látni filmekben.
A mai zeneipar érdekli bármilyen formában?
Az érdekel, hogy mennyire lehangoló! Hogy mennyire lélektelen. És valahogy úgy gondolom, hogy mostanában a zene nagy része nem jelent semmit. Ott vannak a vietnami háborúról készült protest-dalokat a korai hetvenes évekből, akkoriban az egyetemistákat is érdekelte, hogy mi zajlik a világban, és szenvedélyes véleményük volt. A mostani egyetemistákat jobban érdekli a Kardashian-család, azt sem tudják például, hogy ki az alelnök. Elképesztő belegondolni, hogy pár generáció alatt mennyit változtak a fiatalok. A zenének régebben nagyon komoly szerepe volt a világról zajló párbeszédben.
Van bármi közös ebben a sorozatban és a Gengszterkorzóban?
Van, de az utóbbihoz sokkal több háttérinformációm volt. Nucky nagyon lazán, de egy valóban létező figuráról lett mintázva, és az alkoholtilalom nagyon jó keretet adott annak, hogy mit szeretnék létrehozni. A Bakelit sokkal szabadabb. Úgy érzem, hogy kreatívabb szempontból szárnyalhattam. Sok különböző irányba tudtam elmenni, és úgy érzem, hogy tele vagyok opciókkal a második évadot illetően.
Beszéltünk arról, hogyan változott a zeneipar, de hogyan látja a tévéipar változásait az utóbbi 15 évben?
Be vagyunk szorítva egy mikroszkópba. Az internet miatt, és azért, mert az újságírók részről részre írnak kritikákat. És közben nagyon figyelnek minket, és várják, hogy fejezetről fejezetre mesélünk el egy könyvet. Hozzá olyanokat írnak, hogy hát ennek a karakternek nem sok értelme volt? Esetleg várd meg, hogy elmondjuk a teljes történetet! Egy részt kritizálsz? De hát én csak így, részenként tudom elmondani!
A Bakelit február 15 óta látható az HBO-n és az HBO GO-n. Az első rész megtekinthető ingyen az utóbbin, erre a linkre kattintva.