Elájultunk a PUA Európa-bajnokságtól

Ahogy a cikk írásakor fekszem körúti lakásom napfényes teraszán, limonádémat ízlelgetve néha letekintek az alattam elsiető, telefonáló, pöszmötölő, idegeskedő vagy épp nejlonszatyrot cipelő férfiakra.

Mitugrászok

Ha most azonnal le kéne szólítaniuk az arra járó Scarlett Johanssont, valószínűleg elkezdenének tétovázni, elszúrnák a szemkontaktus legalapvetőbb szabályait is, hebegnének-habognának, idiótán vigyorognának, görcsbe rándulna a gyomruk, vagy talán még le is izzadnának. Így pedig teljesen kizárt, hogy még aznap ágyba vigyék a becélzott álomnőt. Sőt, fogadok, hogy a legtöbbjük még 50 lány megszólításából is alig tudna csak összehozni mondjuk 8-10 telefonszámot és 3-4 egyéjszakás kalandot.  

Egy igazi PUA (pick-up artist, ~csajozómester) azt a nőt szedi fel, amelyiket akarja, és annyit, amennyit még kényelmesen megbír. Magabiztos, határozott férfi, aki gyorsan és nagy hatásfokkal szed össze partnereket, lehetőleg olcsón. 

A pénzes PUA-iskolák kiindulópontjai általában megegyeznek abban, hogy a csajok kicsit kretének, akiket a kapcsolat elejétől a végéig le kell dominálni a játszmában, akkor adják be a derekukat a szó legszorosabb értelmében.

hogy egyből átjöjjön szegénykéknek, hogy tetőtől talpig valódi férfival állnak szemben, hogy belobbanjon a tűz, és titkon már kívánják is az igazi vadállatot. 

Ez az ösztönök harca, ami még az állatvilágból származik, az ösztönös énjüket azonnal beindíthatja egy igazi nyitás.

Nos, ha ez így van, akkor a hódítás titkai iránt érdeklődőknek kevésbé érdemes egy csapat balfékkel PUA-képzésekre járni, aztán a siófoki Petőfi sétányon zaklatni az arra járókat. Hanem tényleg a mélyére kell ásni a párzáshoz jutás technikáinak, és felfedezni a csajozás bennünk rejlő atavizmusait. És hol máshol lehetett volna ezt jobban ellesni, mint a szarvasbőgő Európa-bajnokságon?

Vasmacsók

A szarvasok a világ talán legdurvább PUA-i, évmilliók evolúciója tökéletesítette bennük azt a tudást, amivel még az átlagosabb versenyzők is annyi nőt szednek fel, amennyi csak belefér.  

Több szinttel vannak a PUA-iskolák felett: szerintük nemcsak hogy nem kell izgulni a lányok valódi érzései vagy gondolatai miatt, de oda se kell már figyelni ilyesmire, ezeket majd megoldja a kellemes nyár végi hangulat. Az egyszerűnek tűnő, de zseniális titkuk máshol rejlik:

Gondoljuk végig, nincs az a gyámoltalan fiú, aki ne tudna becsajozni, ha egy hétvégén keresztül ő lenne az egyetlen hím a bulinegyedben. A profiknál ennek az eszköze a szarvasbőgés.  

A bőgés egyszerre jelez a szarvasteheneknek egy lejjebb tolt napszemüveget „csáó bébi, őrült szexi vagy” megszólítással, a többi párosodni akaró szarvasbikának pedig egy „lehet elkotródni, különben sírás lesz” figyelmeztetést.  Nyilván ebből fakadnak nézeteltérések, amiket le kell bunyózni egymás közt, de azért a hang zengéséből, öblösségéből a racionálisabb szarvasok érzik, hogy kivel nem szeretnének verekedni.

A jól bőgő PUA végül begyűjti az összes szarvaslányt a területén, és nagyjából addig tartja őket a háremében, amíg meg nem unja.

Verseny

A Keszthelyen tartott szarvasbőgő Eb-n sajnos nem szarvasok indultak, de szinte tökéletes helyettesítőik: a szarvasbőgést utánozni tudó vadászok 13 országból.

Ők nem csajozásból csinálják ezt, hanem hogy az erdőben odahívják a kilőhető szarvasokat. De ez mit sem ront a teljesítményükön, az egyik vadász szerint a mezőny többsége pont olyan profi bőgő már, mint egy igazi szarvas.

A verseny úgy néz ki, hogy a vadászdivatnak megfelelően öltözött versenyzők először hangolnak egy sort a bőgőmasináikkal. Egy minőségi bőgést ugyanis szabad szájjal nem lehet megcsinálni, viszont a kagylótól a marhatülkön át a teleszkópos műanyag tülkölőkig szinte bármi jó lehet már ilyesmire.

A hangolás után a bírók beültek egy-egy kis balkáni árnyékszéknek kinéző, elfüggönyözött fülkébe, aminek a tetején mutogatták ki a pontokat az egyes, számukra így ismeretlen versenyzőknél. Többféle bőgést kellett előadni a háremőrzőtől a harcra hívóig, a végén az összpontszám számított. Pontegyenlőség esetén pedig szétbőgés következett.

Létezik dopping is, az elején a lettek vagy litvánok némi kínálgatás mellett elmagyarázták, hogy azért kell meginniuk egy üveg rövidet, mert tisztítja a hangszálaikat. Ezért gondolom, hogy a második üveget már csak a buli miatt itták meg, mert csak azután kezdtek el akadékoskodni, hogy cigizni akarnak a versenyszínpadon. Az egyikük állítólag le is esett, de azt pont nem láttam.

A verseny egyébként laikusoknak eszméletlenül unalmas a majdnem 40 versenyzővel, így ugyanis több órán keresztül kell mindenkinek csendben hallgatni a bőgéseket, nehogy akár a tapsból rájöjjenek a bírók, hogy melyik ország versenyzője próbálkozhatott épp.

Viszont dacára, hogy elsőre egy székrekedéses elefánt kínjaihoz hasonlít a bőgés, egyáltalán nem könnyű ilyet létrehozni – vannak, akiknek évtizedeken keresztül se sikerül normálisan, bármennyire kitűnő szarvasvadászok egyébként. 

A gyerekeknek muszáj lett volna hozni mondjuk pár élő állatot is, mert így pont egy fokkal lehetett kevésbé izgalmas nekik a rendezvény, mintha egyben kellett volna végighallgatniuk a Nibelung gyűrűjét. Illetve elég kókadttá tette az eseményt, hogy a 30 fokos tűző napon alig volt árnyék, sokszor ájulásközeli állapotban lehettek a népviseletbe öltözött menyecskék és a csak azért is talpig vadászegyenruhában maradó kísérők. „Már akkor nyertünk, ha nem visz el senkit a mentő"– nevetett izzadva az egyik vadász.

Annyi viszont pár órányi bőgésből is átjött, hogy tényleg lehet szépnek hallani egy-egy átütő erővel feltörő szarvasbőgést, egy erdőben simán bemondtam volna némelynél, hogy „oké haver, legyen a tiéd a tisztás az összes üszővel”. Magabiztosság, technika, megdöbbentés és stratégia szempontjából bármikor haladó PUA-kurzust lehetne rá indítani.

A verseny végét nem láttam, de hazaérve megkérdeztem a barátnőmet, hogy szerinte az első találkozásunkkor mondjuk egy ilyen bőgéssel felkeltettem-e volna a figyelmét. „Azt igen” –válaszolta. Ennyi, működik.