Csak együtt élhetjük túl az apokalipszist

Tavaly nagyon tetszett nekünk a sikeres Kickstarter-kampányon átesett Saltlands, amit egy kis magyar vállalkozás csinált. A szélerővel hajtott Mad Max-világ után most egy újabb projekttel próbálkoznak, a Critters Below nevű túlélési kártyajátékkal, amit volt lehetőségünk nekünk is tesztelni.

A Critters Below teljesen más világ a Saltlandshez képest. Antropomorf állatokként egy atombunkerbe szorulunk, miközben éppen bombázzák az eddig ismert világunkat. Társainkkal (vagy akár egyedül) az a cél, hogy egyrészt átvészeljük a bombázásokat, másrészt a játék lejárta előtt ki tudjunk szabadulni a bunkerből. Vagy épp ellenkezőleg, mi legyünk az egyetlenek, akik túlélik. Attól függ, milyen játékmódot választunk.

A játék alapvetően kooperatív, de ha nem szeretünk segíteni a másiknak, akkor lehet hajtani egymás kivéreztetésére is, az is elég szórakoztató. A kooperatívban annyi a lényeg, hogy minden kis emberállatka a saját körében három akciót hajthat végre. Áramot csinál a bunkerben, eszik, pihen vagy meggyógyítja a másikat. Minden akciónak következménye van, ami általában növekvő éhséggel vagy akár mérgezéssel, sérüléssel, sugárfertőzéssel jár. Az akcióinktól nemcsak az függ, hogy milyen felszerelése marad a csapatnak, hanem az is, hogy milyen állapotban juthatunk ki együtt a felszínre.

A szokásos kezdeti bénázás után a rendszer elég hamar egyértelművé válik. A bombázások a játék elején intenzívek, ezért csak a legbátrabbak és legjobban felszereltek (gázmaszk, radioaktívitás ellen védő felszerelés, stb.) mehetnek ki úgy, hogy vissza is térnek. Addig azon kell ügyeskedni, hogy a rendelkezésünkre álló tárgyakkal jól sáfárkodjunk, és ne kapjunk be túl sok negatív kondíciót (vérzés, mérgezés, éhezés, radiáció), mert még idő előtt kihullunk a csapatból. Itt jön képbe a csapatmunka, mert mindenkinek más képességei vannak, és muszáj együttműködni. A polcról leemelhető tárgyakat csak árammal tudjuk megnézni, egyébként lefelé fordítva látjuk csak őket. Így az előttünk lévő játékos szólhat, hogy balról a második kártya egy konzerv, ami pont jól jön az utána lévőnek, aki már körök óta éhezik. A készítők zseniálisan kidolgozták, hogy tényleg szükséges legyen csapatmunkára, ez remekül működik. Ez különösen a kör végén igaz, amikor együtt kell szavazni arról, hogy megkockáztassa-e a csapat a kijutást, vagy sem. Az izgalmas ebben az, hogy összebeszélés híján, vagy trükközéssel olyan is előfordulhat, hogy nem mindenki akar kimenni a bunkerből, és akkor ők maradnak. Ha kint vége a háborúnak, akkor a kintiek nyertek, de ha még javában folyik a bombázás, akkor lehet, hogy nem tér vissza mindenki.

Ami viszont nekünk gondot okozott, és még finomhangolásra lenne szükség vele, az az úgynevezett kondíciókártyák darabszáma. Ez ugyebár a korábban már említett négy sérüléstípus, illetve egy neutrális és egy gyógyító kártyafajta. Ezeknek a mennyiségétől függ, hogy mekkora eséllyel húzzák ki a kezünkből mondjuk a radiáció kártyát. Ha van egy mérgezés, három gyógyítás és mondjuk hat radiáció kártya a kezünkben, akkor nagyobb eséllyel húzzák ki az utóbbit, és kapunk sérülést. Három sérülés után pedig bye bye. Ez egy nagyon okos rendszer, azonban a mi esetünkben egész egyszerűen elfogytak egy idő után a kártyák. És mivel az egész játék nehézségét adja, hogy minél több idő elteltével minél fontosabb, hogy egy-egy akciónak milyen következményei lesznek, például az éhezés vagy radiáció kártyák elfogyásával a játék vége felé kicsit súlytalanná válik az egész, és nem érezni a helyzet komolyságát. A készítők erre egyébként azt mondták, hogy a kondíciós kártyaszám meghatározása még tesztelés alatt áll, szóval kétség sem férhet hozzá, hogy egy kis finomhangolás után ez a probléma megszűnik.

Külön ki kell még emelni, hogy ugyanaz az alkotó csinálta a grafikát és a dizájnt, mint a Saltlands esetében, és a minőségre most sincs panasz. Oké, a tárgykártyák nem minden eseteben egyértelműek, de a rajzok kifejezetten szépek és jó látni, hogy végre vannak, akik mernek meleg, világos színeket is használni egy apokaliptikus játékban. A dizájnnál viszont csak a csomagolás jobb. Mivel a konzerv az egyik központi eleme a játéknak, a készítők is valami különlegeset szerettek volna, így nem dobozban, hanem egy nagy konzervben tárolható a játék, méghozzá egy nagyon kis kreatív, összehajtható kártyatartóval. Az biztos, hogy már ezzel a megoldással eltér a Critters Below az átlagtól.

A játék egyelőre még nem megvehető sehol, hiszen tart a Kickstarter-kampány, de a cikk elkészülésének idejében lassan 9 ezer dollárnál tart a projekt, ami alig pár ezer dollárral kevesebb, mint az alapcélnak kitűzött 15 ezer dolláros költségvetés.