A sorban állás még soha nem volt ilyen szórakoztató

A társasjáték azért tartozik a jobb karácsonyi ajándékok közé, mert a játékhoz aztán össze kell trombitálni hozzá a családot, rá kell szánni az időt, hogy használni tudjuk, ebben a tekintetben tehát a kenyérsütőnél és a norvég mintás zokninál is jobb választás lehet. Persze nem mindegyik társas olyan, amit a 10 és 99 év között a család összes tagjával könnyen lehet játszani, szerencsére a Sorban állás pontosan ilyen. 

A szabályok egyszerűek, 15 perc alatt mindenki tudni fogja, hogy mi a feladat, egy teljes kört pedig kényelmesen be lehet fejezni egy óra alatt. Ez a két szempont szokott lenni, ahol a komplexebb társasjátékok általában elvéreznek és több játék kell ahhoz, hogy kitapasztaljuk a játékot és a legjobb stratégiákat. 

A Sorban állás nagyszerűsége viszont egyszerűségében rejlik, illetve abban, hogy témája miatt remek alapot ad ahhoz, hogy különböző generációk játszanak együtt és mindenkinek kicsit mást jelentsen. A játékot a Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete fejlesztette és adta ki, azért, hogy egy egészen újfajta megközelítéssel hozza közelebb az emberekhez azt, hogy milyen volt az élet az 1980-as évek Lengyelországában. Ekkoriban szinte semmit sem lehetett kapni, mindenért sorba kellett állni, ez pedig a magyar valóságtól sem állt annyira távol. A kiindulás tehát kicsit a Gazdálkodj okosanra emlékeztet, minden játékosnak vásárolnia kell, aki pedig a leghamarabb szerez meg mindent a bevásárlólistájáról, az lesz a nyertes.

A játékot ketten, hárman, négyen vagy öten lehet játszani, de minél többen vannak a játékosok annál jobb az élmény.

A játék hat fázisra oszlik, ezeken belül kell teljesíteni a feladatokat. Mindenkinek van öt darab bábuja, és azt kell mérlegelnie, hogy ezeket a bábukat melyik boltokba állítja be a sorokba. Egyszerre mindenki egyet rakhat fel a táblára, amikor mindenkinek elfogytak a figurái, akkor jön a következő fázis. A történelmi hűség kedvéért, amikor az ember beállítja bábuit a sorba, akkor fogalma sincs arról, hogy éppen abba a boltba érkezik-e áru vagy sem. 

Ezután jönnek a kártyák, amik megmondják, hogy melyik boltba érkeznek termékek. Öt különböző bolt szerepel a játékban (ruhabolt, bútorbolt, trafik, kisgép üzlet és ABC), viszont minden körben csak három áruszállítást jelző kártyát fedünk fel, vagyis legjobb esetben is csak három boltba érkezik árú, de az is előfordulhat, hogy csak egyetlen egybe. Miután megvannak az áruk, de a boltok még nem nyitottak ki, jön a játék lényege a sorokban való tolakodás. Ehhez a játékosok kártyákat kapnak a kezükbe, amik szintén valódi szituációkon alapulnak és ezekkel lehet megszívatni a többi játékost. A terhes anyuka rögtön a sor elejére állhat, előfordulhat, hogy az árut rossz boltba szállítják ki és a trafikban vehetjük át a hőn áhított ruhadarabot, ha éppen abban a sorban álltunk elől. De a legnagyobb ütőkártya leltár névre hallgat, amivel el lehet intézni, hogy egy bolt egy egész körre bezárjon és senki se tudjon onnan vásárolni.

Miután elfogytak az áruk, jön a leltár, felkészülés a következő körre, amikor mindenki újra beállhat a sorba. És ez így megy addig, míg van akinek össze nem jön az összes elem a bevásárlólistájáról. 

A játékba elsősorban az egyszerűsége miatt lehetne belekötni, de jelen esetben pont emiatt tekinthető remek ajándéknak, mert már az első játékot is mindenki maximálisan tudja élvezni és érti, hogy miről van szó. A téma és az ügyes megvalósítás miatt, pedig remek családi történetek jöhetnek elő a sorbanállásól a csencselésről, vagy hogy a szülők épp melyik boltba jártak azért, mert volt ismerős, aki tudott néha ezt-azt adni a pult alól. Sokat számít az is, hogy a magyarítás nagy odafigyeléssel jártak el és olyan tárgyakat, ruhákat, bútorokat kerestek a kártyákra, amik itthon a 80-as években népszerűek voltak. 

A Sorban állás ráadásul még nem is számít igazán drága társasnak és remek alternatíva lehet a Monopoly-nak vagy a Gazdálkodj okosannak.