Eszter, Eliza
15 °C
28 °C

Mindannyiunkban ott van ez a kretén

Interjú Nagy Zsolt színésszel

11
2018.02.07. 17:02
Ez egy basic állat, aki ha éhes, eszik, ha kell neki a nő, odamegy, és megszerzi, ha kell valaki pénze, levágja – mondja Nagy Zsolt színész a férfiről, akit legújabb filmjében, A hentes, a kurva és a félszeműben alakít. De mesélt arról a Kádár-kori vámpírfilmről is, amit most forgat, és hogy bántja-e még, hogy nem ő lett A Viszkis címszereplője. Mint elmondta, semmilyen munkát nem vállal el csak azért, hogy el tudja tartani négy gyerekét, és akkor sem megy be a TV2-be, ha ennek következményei lesznek rá nézve. Szóba került a zaklatási ügyek kapcsán tett önkritikája és az alacsony gázsikat kínáló producerekkel szembeni csaták is.

Tegnap egész nap a Drakulics elvtársat forgattad, délelőtt próbáltál, este előadásotok lesz Miskolcon, és közben interjúkat adsz A hentes, a kurva és a félszemű moziba kerülése miatt. Ez egy extrém időszak, vagy mindig ennyit dolgozol?

Nagyon felpörgött, nem is akarom, hogy ennyire tele legyen az életem. De ez most egy ilyen helyzet, bele kell állni, csinálni kell. Összecsúsztak a dolgok. Molnár Ferenc A hattyúját próbáljuk az Örkényben, amire Nagy Ervin Tanár című sorozatának csúszása miatt rácsúszott a Drakulics elvtárs forgatása. És kijött közben A hentes is.

A Drakulics elvtársra sokan kíváncsiak, de csak annyit tudunk róla, hogy egy Kádár-kori vámpírsztori lesz, aminek te vagy a főszereplője.

Nem, három főszereplő van, én vagyok az egyik. De semmit nem lehet elmondani erről a filmről, inkább arról lehet beszélni, hogy miket nyit meg ez a sztori az emberekben. Ez egy 72-ben játszódó film, a kommunizmus kellős közepén, a Kádár-érában, ahol várakozni kell akár egy fosszínű Wartburgra is éveket. És amíg ez nincs meg, csak egy Zaporozsec van mondjuk, addig csak álmodozol arról, hogy milyen lesz, ha egyszer lesz egy jobb. Valahogy így vannak ezek a filmbeli emberek is a viszonyaikkal. Mindenki tudja, hogyan kéne helyesen viselkedni, de mégis behazudnak maguknak valami egészen mást. Arról szól, hogyan válnak valóra ezek az álmok, hogyan lesz a fejekben tisztaság, hogyan lesz egy élhetőbb világ, ahol valódi versenyhelyzetek vannak.

Ez azért még mindig elég rejtélyesen hangzik.

Még gondolkozunk a marketingjén, direkt nem akarunk sokat elárulni róla. Körülbelül egy év múlva lesz a bemutatója.

Az, hogy így fogalmaztál, azt jelenti, hogy nemcsak eljátszottad a szerepedet, hanem a többi kreatív munkába is belefolysz?

Pék Csaba producer tulajdonképpen megkért minket Nagy Ervinnel, hogy legyünk executive producerei is a filmnek. Ami nem arról szól, hogy innentől kezdve nekem százalékom van belőle, csak szerette volna, hogy jobban a magunkénak érezzük a filmet. Közösen gyúrtuk a szöveget, amit persze nem mi írtunk, de a javaslatainkat elfogadta a forgatókönyvet író Bodzsár Márk és Jakab Juli. És most elkezdtünk gondolkodni, hogy milyen marketinget kéne nyomni a filmhez, akár gerillában. Hogy kellene behozni a köztudatba, hogy az emberek kíváncsiak legyenek rá, mire a moziba kerül.

Gryllus Dorka mesélte egy interjúban, hogy A hentes forgatása előtt feltett egy elég alapvető kérdést a karakterére vonatkozóan, de Szász János rendező csak annyit felelt rá, hogy majd meglátjuk. Ennyire spontán alakultak a dolgok?

Biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyszabásúbb a gondolkozása Szász Jánosnak, mint hogy csak a véletlenre bízza a dolgokat. De szeret káoszt teremteni maga körül. Amikor már senki nem tudja, hogy most mi lesz. Többször előfordult a forgatás alatt, hogy csak ő meg Máthé Tibi bácsi (Máthé Tibor operatőr – M. D.) tudta, hogy mi lesz a következő lépés. Nekem is elmondta persze, hogy mit gondol a szerepemről, Lédererről, de ez a figura amúgy is egy nyitott könyv. Egy történelmi alak, egy fehérterroros igazi állat. Egy kretén, aki bármit beáldoz azért, hogy legyen pénze. Egy hülye.

Amikor egy ilyen embert kell eljátszanod, akiben semmi szimpatikus nincs, hogy találod meg az igazságát, hogy tudsz hozzá kapcsolódni?

Mindannyiunkban ott van ez a kretén. Pont ezért fejlesztjük magunkat, ezért tanulunk, ezért művelődünk, hogy ne ragadjunk meg ezen a szinten. De ez a krumpliszerű létezés mindenkiben megvan szerintem. Bennem biztosan. Ez a basic állat, aki ha éhes, eszik, ha kell neki a nő, odamegy, és megszerzi, ha kell valaki pénze, levágja.

Az nem zavart, hogy megint egy erőszakos csávót kell alakítanod?

Nem, mert ilyen típusú figurát még nem játszottam. És nagyon érdekelt a világ, amibe belerakták Jánosék ezt az embert. Az egész meseszerűsége érdekelt, mert nekem ez nem egy valóságos történet, hiába megtörtént esetet dolgoz fel. De szerintem onnantól kezdve, hogy a kurva eldönti, lefekszik a vonat alá, őt nem menti meg Léderer, rajta áthajt a vonat, és meghal. Van egy halottunk. Léderer nem veszi ki a szájából a fegyvert, fejbe lövi magát. Ott van még egy halott. Két halott ember elindul, és berántják Kodelkát, akit megölnek, hogy ő is halott legyen. Egy mesében vagyunk, egydimenziós figurák vannak, csak az egyik patetikusan, a másik meg pitbullszerűen fogalmazza meg az érzéseit. És ott áll középen Vénusz. És jön az agy, a német ember, aki azt mondja, hogy na, most mindenki elpusztul, szisztematikusan fogunk gyilkolni. Ez is történik. Szerintem ilyen János lelkében a szerelem, a mindig pofázó férfi kiröhögi magát, és arra gondol, hogy inkább úgy kéne csinálnom ezt, mint egy pitbull. Ez a kettősség ott van Jánosban.

A film elég vegyes fogadtatást kapott, sokaknak nem tetszett, bár titeket, színészeket inkább dicsértek. Ezt hová teszed magadban?

Nem mondom, hogy nem érdekel a kritika, mert nem lenne igaz. De megtanultam kezelni. A sokszínűség az érdekes benne. Az egyiknek nem tetszik a film lassúsága, a másik meg azt mondja, hogy fantasztikus, hogy ennyire lassú. Van, akinek nem jön le, vagy nem akarja észrevenni a film meseszerűségét, és kifogásolja, hogy miért ilyen egysíkúak a figurák. Többféle vágy, igény van, mindet nem lehet kiszolgálni. Nekünk volt egy állításunk, megcsináltuk. Végtelenül büszke vagyok erre a filmre, hogy dolgozhattam Szász Jánossal, Máthé Tiborral, Hegedűs D. Gézával, aki a tanárom volt a főiskolán. Gryllus Dorkával a Zuhanórepülés után egy teljesen másik filmben találkozni újra. Nekem nem dolgom megmondani, hogy a rendező merre haladjon, maximum javaslatokat tehetek. Így védett helyzetben is vagyok, mert nem én döntöttem így vagy úgy. De mindenképpen fontos a kritika, ha vesszük magunknak a fáradságot, hogy értelmezzük. De ha a miniszterelnök nem veszi a fáradságot, hanem lepattintja azzal, hogy „hölgyeim és uraim, boldog karácsonyt!”, akkor nagyon nehéz.

Azt, hogy végül nem te lettél A Viszkis főszereplője, könnyen el tudtad engedni? A filmben benne vagy egy vicces kis szerepben, a Viszkist játszó színészként.

Azért vállaltam, mert így viccesen vagyok benne a filmben. És ez valahogy kiegyenesítette köztünk Antal Nimróddal ezt a helyzetet. Hogy hazajött Amerikából, castingolt, és nem szólt nekem, hogy castingol. Majd megtudom, hogy nem én vagyok a Viszkis. Fölhívhatott volna, ezek rosszulestek, de átbeszéltük az egészet, leültünk, ittunk egy rumot, és akkor mondta, hogy legyen így. Változtatott a koncepción, máshonnan akarta kezdeni a filmet, egy fiatalabb emberre volt szüksége. Ezt nem bírálhatom.

Tetszett a film amúgy?

Nem láttam még. Nagyon kíváncsi vagyok, de egyszerűen nincs időm. Ha aközött kell választani, hogy megnézzem este A Viszkist a moziban, vagy a gyerekeimmel legyek, akkor a gyerekeimet választom.

Négy éve adtál egy interjút az Indexnek, amiben azt mondtad a nagyszínpados munkáidról, hogy kísérletek, mert még nem találtad meg a módját, hogy 400-600 embert megszólíts a nézőtéren. Ezzel hogy állsz? Hogy érzed magad az Örkényben?

Rájöttem, nem is nagyon érdekel, hogy nagyon sok embernek beszéljek a színházban. Valamiért nem megy. Nézd meg, legtöbbször Tom Waits is kisebb klubokban játszik. Persze vannak nagy koncertjei, de az egy teljesen másik fajta zenélés, teljesen másik fajta színház. A Vígben például már olyan túlhabzása van a dolgoknak, amit én nem nagyon szeretek saját magamban.

Az Örkény a kettő között van méretileg, nem kis stúdió, de nem is egy Vígszínház.

Nekem ez a tökéletes. Ezt még be tudom beszélni, vannak azért problémák, amikor szól az Ascher (Ascher Tamás rendező – M. D.), hogy nem hallom, itt ülök a hátsó sorban, gyenge. De én százas stúdiókban nőttem fel, a Krétakör ebben dolgozott, az elején néha még ott is halk voltam. Engem az érdekel, hogy megtaláljam az adott helyzet igazságát. Sokszor az sem bánt, hogy ha elveszítek egy-két nézőt, akiket idegesít, hogy nem értik, amit mondok. Sokkal fontosabb, hogy az a lelkiállapot, az az idegállapot meg annak a hitelessége meglegyen, amiről én azt gondolom, hogy jobban izgatja az embereket a nézőtéren, mint hogy hallottak-e öt mondatot, vagy sem. De természetesen a célom az, hogy tökéletesen érthető legyek. Dolgozom rajta, és meg fogom csinálni frankón.

Milyen emlékeket őrzöl a Nemzetiről és a Vígről? Mindkét helyről elég hirtelen távoztál.

Kirúgtak, mondjuk ki. A Nemzetiből Vidnyánszky, a Vígből meg Eszenyi Enikő. De mit feszüljek rajta? Sokkal izgalmasabb, amit most csinálok. Ha nekik nem kellek, akkor minek kaparnék, az szánalmas. Olyan csapatban akarok játszani, ahol azt mondják, hogy rád van szükségem, veled akarok dolgozni, és meg is terhelnek. Nem akarom sehol kibírni, mert ott van a gyerek, el kell tartani, majd csak kapok egy-két mondatot.

A Krétakörről mondtad korábban, hogy sok oka volt, hogy elváltak az útjaitok, de az egyik az anyagi része volt, hogy gondolnod kellett a gyerekeidre. Már négygyerekes apa vagy, mennyire játszik ez szerepet abban, hogy mit vállalsz?

Ez azóta megváltozott. A volt feleségem önmaga is el tudná tartani a közös gyerekeinket, ők tökéletes biztonságban vannak. Ami a mostani kapcsolatomból született gyereket illeti, hát, majd akkor élünk szegényen. Rájöttem arra, hogy nem szabad ráfogni a gyerekekre a döntéseinket. Meghatároz, lekorlátoz, elgyávít. Hülyeség rátolni a felelősséget a gyerekre, mert ráragad. Azért döntök valami mellett, mert egyetértek azzal a gondolkodással, amit képvisel. Amivel nem értek egyet, nem vállalom el. Nem megyek be a TV2-be, nem vállalok el Barátok köztöt, Éjjel-nappal Budapestet, Tanárt.

Attól nem félsz, hogy ha nem mész be a TV2-be, aminek Andy Vajna a tulajdonosa, aki egyébként a filmalap vezetője, abből később bajod lehet?

Biztos kopogtatni fogják érte a fejemet, de vállalni kell a felelősséget. Lesznek következményei, de ettől még nem fogom megváltoztatni a véleményemet ezekről az emberekről.

Volt olyan baráti, szakmai viszonyod, ami megszakadt emiatt?

Nem. A legjobb barátom a Csányi Sanyi, ott van bent a Thália Színházban.

Amikor leültök sörözni, akkor ezek szóba kerülnek?

Elmondom a kritikámat, hogy ha van. Megbeszéljük ezeket, vannak vitáink. De abban hiszek, hogy ő egy jó szándékú ember, aki jót akar. Üsse át, vigye, csinálja.

Mintha az elmúlt pár évben egyre szókimondóbb lennél. Olyanokat nyilatkozol, hogy egy majdnem diktatórikus rendszerben élünk, hogy van egy pont, ami után nem hallgathatunk. Te változtál meg vagy a körülmények?

Felnőttem, és látom, hogy mi történik körülöttem. Amivel nem értek egyet, azt mondom. Beszélhetek is, mivel tartok ott a magyar színészek táplálékláncában. És ha következetesen mondok valamit, és viselkedek valahogy, akkor egy hiteles ember mondja ezeket a mondatokat, és annak van súlya.

Egy másik közéleti kérdés, amivel kapcsolatban megszólaltál, a zaklatási ügyek voltak. Meglepően őszintén elmesélted, hogy az Othellóban az egyik kolléganőd úgy érezte, hogy megverted őt a színpadon, míg egy másiknak nem volt gondja ugyanazzal a jelenettel. Ezt miért osztottad meg?

Mert nem érzem jobb embernek magam, mint a kormánypártból bárki. Mert nem tudom, hogy mit csinálnék, ha én is meg lennék kenve hétmilliárd forinttal. Én is rossz ember vagyok. Tudom, hogy milyen megütni egy nőt, lefogni, leszorítani, és látni, hogy meg van ijedve. Az anyámat is verte az apám. Tudom, hogy miről beszélek. Tornyi Ildi nem szólt, neki ez belefért, de Béres Mártinak nem fért bele. És innentől kezdve nem lehet igazam, mert neki ez sok. Tehát hibát követtem el. Ilyenkor álljunk meg, beszéljük át, hogy mi lenne jobb, hogyan éreznéd magad biztonságban. Ennyire egyszerű az egész.

Mennyire hatott a szakmátokra, hogy kipattant ez a néhány eset?

Nem mernek még beszélni a többiek. Fel kellene állniuk és beszélni, de nem mernek, mert akkor a következő pillanatban kint lehetnek az utcán. Ez egy folyamat, most ennyi telt. De foglalkozni kell vele. Egy Tescóban egy árufeltöltő, egy menedzser vagy pr-os beszélne? Bemegy a főnök, és mindenki vigyázzban áll. Verbális erőszak? Nap mint nap. Ha valaki szól, délutánra nincs munkája.

Már jóval a #metoo előtt részt vettél egy fotózáson, ahol a nőkkel szembeni előítéletek ellen álltak ki ismert férfiak. Egy macsónak tartott színész egy feminista kampányban.

Nagy szerepe van Oltai Katának abban, hogy az utamat egyenesebben, értelmesebben, összeszedettebben járom, mint korábban. Négy éve együtt gyúrjuk a világot, ő is harcos, sok mindenben a példaképem, következetességben, beleállásban.

Ő a menedzsered is, nem csak a társad és a gyereked anyja.

Egy-két év után kiderült, hogy van benne kereskedővér, jól kommunikál a producerekkel, gyártásvezetőkkel, egy igazi problémamegoldó. Arra gondoltam, hogy ha ennyire jól csinálja, akkor képviseljen engem ő. Akkor nem egy ügynöknek adom a gázsim tíz százalékát, hanem neki.

És nem akar néha rábeszélni valamire, vagy lebeszélni valamiről, amit te szeretnél elvállalni?

Van olyan, hogy úgy dönt, ezt most nem vállaljuk el. Szász Attila Apró mesék című filmje kapcsán ez kavart is egy kis port. Megalázóan kevés pénzt kínáltak érte, és nem tudtak közeledni az álláspontok. Másfél éves castingon voltam akkor túl, nagyon akartam a szerepet, szerettem volna Attilával dolgozni. De ennyi pénzért nem megyünk el. Ezt a csatát meg kellett nyerni. Mi ebből győztesen jöttük ki, bár elbuktam a filmet. De a producerekkel szemben megnyertük a csatát, mert ha nekem aláverik az áramat, akkor mit fognak csinálni egy főiskolással, aki éppen most kezdni a pályát? Meggyalázzák.

Ne maradjon le semmiről!