Csengetett, Mylord?: Miért szeretik a magyarok ezt a régi, béna brit sitcomot? címmel közölt hosszú cikket a legfontosabb brit napilap, a Guardian. Hogy megfejtsék, miért rajonganak a magyarok egy Angliában már rég elfeledett sorozatért, ami a lap szerint egyébként sem más, mint a hasonló, Upstairs Downstairs című széria vicces kiforgatása, elküldtek egy tudósítót arra a közönségtalálkozóra, amelyet a magyarok szerveztek, a stáb még élő tagjainak részvételével.
A BBC-sorozatot Jimmy Perry és David Croft alkották meg egy 1988-as pilot epizóddal és a kedvenc, más munkáikban is mindig visszatérő színészeikkel, egyfajta parodisztikus válaszként az Upstairs Downstairs című, szintén előkelő lordokról és ladykről, meg az ő alagsorban tüsténkedő szolgáikról szóló, nagyon népszerű sorozatra. Ennek megfelelően a pilot után végül 1990 és 1993 között futó, mindössze 26 rész után véget is érő sorozat nem is lett olyan elismert, és nem is kapott annyi díjat, mint Perry és Croft többi munkája.
Kivéve Magyarországon.
A Guardian ezt a rendszerváltással magyarázza. A frissen ledöntött Vasfüggöny hűlt helyén kevés sorozat áramlott be, ráadásul a Csengetett, Mylord?-ot abszolút komolyan is vette a magyar tévé: a szinkronizálásra a kor legnagyobb színészeit (többek között Hollósi Frigyest, Hámori Ildikót, Benedek Miklóst, Zsurzs Katit, Szirtes Ágit, Pásztor Erzsit, Ujlaki Dénest vagy épp Józsa Imrét) kérték fel. "Először egy brazil szappanopera jött be, aztán a Dallas, majd a Csengetett, Mylord? És ez volt az, ami velünk maradt" - nyilatkozta a Guardiannek Marton Enikő, aki a férjétől kapta a születésnapjára a sorozatból ihletett, nagyon előkelő menüsort felszolgáló vacsorára is érvényes, prémium belépőt a találkozóra.
A brit lap nemcsak azon döbbent meg, hogy 30 év után sem "telik el hét a magyar tévében egy-egy epizód nélkül", vagy hogy 23 ezer főt számlál a sorozat magyar rajongói klubja, de azon is, hogy ennyien eljöttek arra a közönségtalálkozóra, amelyre "a mindössze 200 ezer forintos magyar átlagkereset 10%-ának megfelelő összegbe került" egy drágább, több mindenre feljogosító belépő. És persze azon is, hogy a legnagyobb rajongók által indított kezdeményezésre a színészek Magyarországra utaztatására pillanatok alatt összegyűlt több millió forint.
A Guardian megszólaltatta a közönségtalálkozón részt vevő újságírót, Csepelyi Adriennt is. "Az ötvenes évektől kezdve azt tanították nekünk, hogy az arisztokrácia olyasvalami, amit el kell felejtenünk, mert a jó magyarok keményen dolgoznak a szocializmusért. Így a rendszerváltás után a legtöbb magyarnak semmiféle kapcsolata nem volt az arisztokráciával, de miközben a megélhetésért dolgoztunk, arra vágytunk, bár nekünk is lennék olyan angolos hagyományaink, mint az ötórai tea a gyönyörű porceláncsészékkel" - magyarázta a sorozat sikerét Csepelyi.
A találkozón elhangzott az is, hogy a Cissy Meldrumot játszó Catherine Rabett igazi ikon az LMBT-társadalomban, mert ha minden igaz, az ő karakteréhez köthető a tévétörténelem első leszbikus csókja. De a Guardian megszólított egy olyan 76 éves nőt is, akinek egy szomorúbb eseményhez köthető a rajongása.
Húsz évvel ezelőtt rákos voltam. A kemoterápia alatt eldöntöttem, hogy minden nap nevetni fogok. A sorozat mentette meg az életemet."
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Ne maradjon le semmiről!