Szerelemhez szegfűszeg, gyilkossághoz egy kis éter

A Mindent bevallhatok című kötetbe Urbán László gyűjtött idáig csak folyóiratokban közölt írásokat, Kosztolányiról és Kosztolányitól. Van benne tárca, társasági lapok körkérdéseire adott válasz, kultúrharcos állásfoglalás („Az elefántcsonttorony még mindig emberibb és tisztább hely mint egy pártiroda!”), de a biodíszletben felbukkan a vidéki lap viccesen karót nyelt riportere, Kosztolányi távirati stílusban nyilatkozó gépírókisasszonya és a feleség, az írogató Harmos Ilona.

Egy szegény kisgyermek rémséglistája

A szorongó kisfiút, a regényes és rejtelmes szabadkai gyerekkor mozaikjait ismerjük már A szegény kisgyermek panaszaiból (meg az unokatestvér Csáth Géza novelláiból). Most megkapjuk a betegágy-birodalomban éveket eltöltő, mamakedvenc, riadozó kis Kosztolányi pontokba szedett félelmeit.

Féltem a hasmetszőktől, a zöld tollas zsandároktól, akik puskával és karddal jártak és a temetésektől, amelyek fájó trombitaszóval, fekete bóbitás lovakkal haladtak el házunk előtt. Attól tartottam, hogy megőrülök.

Szerelemvallás ételnek, cigarettának

Kosztolányi néhány évig az akkor divatos életmódguru, Bicsérdy Béla módszereit követte. A szifiliszből önmagát nyers gyümölcs- és zöldségevéssel kigyógyító egykori erdélyi adótiszt miatt a Tábor utcai ház egyetlen húsevője Hattyú volt, a hatalmas komondor.

„Aki eszik, az szerelmet vall az életnek” – nyilatkozta Kosztolányi. A harmincas években a nyers koszt helyett már kedvencével, borjúpörkölttel és túróscsuszával vallott. Étrendjét variálta, de a napi sok-sok (íráskor akár negyven) szál cigaretta végig a társa volt. Szobáját, élete jó és rossz emlékeit cigarettafüst itatta át.

„Íróasztalomon mindig láng van és hamu. Ez a két jelkép úgy emlékeztet ősi mivoltomra és leendő sorsomra, mint egy szerzetest”

Gyilkosságot csakis éterrel vállalt

Volt, amit nem tett ki az íróasztalra, de tíz stimuláló illatú üvegcséjéről többször is mesélt a lapoknak. Schiller rothadó almájához képest egész illatorgia: francia parfümök, gyöngyvirág, szegfűszeg, kámfor- és éterillat álltak egymás mellett hosszú sorban, más-más üvegben.

Szerelmi fejezetnél szegfűszeg, gyilkossághoz egy szippantásnyi éter – ez volt Kosztolányi patikamérlegen adagolt receptje az Édes Anna írásakor. A szabadkai gyógyszerészfamília, a vidéki patikában eltöltött gyermekévek öröksége lehetett az a fehér köpeny is, amelyben gépírókisasszonyának diktált. A bús kisgyermek színes tintákról álmodott, borszínűről, néma szürkéről, kékről és aranyról. A felnőtt már a zöldhöz ragaszkodott babonásan.

Ódon ház a Krisztinában

Kosztolányi évekig tartó pesti szobauraskodás és rövid Bartók Béla úti kitérő után 1916-ban kisfiával és feleségével költözött a Várhegy oldalába. „Egy földszintes, kedves, vidéki színű és ízű lakásba költöztünk a Logodi utcába. Van nagy-nagy üvegezett verandánk, mely – miért – mindenkit a gyermekkorára emlékeztet, van kapukulcsom, van bodzafás kertem, van egy rejtekajtó, melyen egyenesen a Várba lehet jutni. Kevés ily stílusos, írófélének való lakás van itt, ezen a nem szép Budapesten” ­­– írta Csáth Gézának nem sokkal a beköltözés után.

A Nyugat-mecénás Hatvany Lajos támogatásával megvásárolt, majd a húszas években átalakított ódon kis sarokház két cím alatt volt bejegyezve: Logodi utca 1. és Tábor utca 12. A házbelsőről kevés, a homlokzatról semmilyen fotó nem maradt, de leírásokat a válogatáskötet is idéz. A ház legérdekesebb darabja Karinthy Elza Kosztolányi-portréja lehetett, a padlótól plafonig, faltól falig könyvespolcok és a biedermeier bútorok között.

Krisztinavárosban nem Kosztolányi volt az egyetlen irodalmi nevezetesség, Márai, Németh László, Szabó Dezső, Babits is a közelben lakott. És Kosztolányit sem feltétlenül versei vagy tárcái, hanem gyűrt kalapja és különös, tarka sáljai miatt emlegették a Krisztinában.

Kosztolányi 1936-ban meghalt, felesége és fia Kosztolányi Ádám (akinek írásai szintén nemrég jelentek meg összegyűjtve és cenzúrázatlanul), még nyolc évig élt a boldog-szomorú dalban és a Hajnali részegségben is megverselt házban. A titkosajtós ódon házat 1944-ben kisajátították a nyilasok, majd bombatalálat érte. Előbb parkoló, ma társasház áll a helyén.