Gonoszkodással tér vissza a nők előtt maszturbáló komikus

Ezzel kezdi új műsorát Louis CK, a 2017-ben szexuális erőszakkal vádolt amerikai komikus. CK (vagyis eredeti családneve szerint Székely) éppen új filmje, az általa írt, rendezett, és főszerepelt I Love You, Daddy premierjére készült, amikor megjelent egy riport arról, hogy többször is előfordult olyan, hogy nők, jellemzően pályakezdő komikusok előtt maszturbált, mégpedig az ő beleegyezésük nélkül. Az esetek évekkel korábban történtek, a férfi a cikk szerint már bocsánatot kért az áldozataitól, de az évek alatt többszöri kérdésre is tagadta, hogy bármi komolyabb történt volna.

Miután a botrány kirobbant, CK filmjének premierjét lelőtték, az I Love You, Daddy csak és kizárólag illegálisan, torrenten létezik, miután a premier előtt megtekintőket küldtek szét a sajtónak, azokat pedig valaki feltöltötte a netre. Az addig hatalmas támogatottsággal rendelkező, Magyarországot is megjárt komikus, akinek Louie című, szokatlan és formabontó sorozata kritikai kedvenc volt, egyik pillanatról a másikra nemkívánatos személy lett a médiában. CK a történtek után megígérte, hogy egy kissé hátralép, hallgatni és figyelni fog.

Aztán 2018 nyarán ismét feltűnt, kvázi nyilvánosan: előre meg nem hirdetett fellépő volt a Comedy Cellar nevű klubban. Azt tudni kell a kisebb amerikai stand-up klubokról, hogy általában nem fix a fellépők névsora, feltűnhetnek váratlanul nagyobb nevek, mégpedig többnyire olyankor, amikor szeretnék egy szélesebb körben tesztelni a műsorukat. Ilyenkor a klubtulajdonosok nem mondanak nemet, ha hívatlanul betoppannak, viszont ez vissza is üthet, ha olyan komikus jelenik meg, mint Louis CK, akinek a megjelenésével nem biztos, hogy mindenki egyetért. A 115 fős közönségben valóban akadtak, akik nem örültek a férfi megjelenésének, de az emberek oroszlánrésze tapsviharral fogadta. A Comedy Cellar tulajdonosa szerint teljesen rendben volt, hogy CK fellépett - egy 10 perces műsort adott elő összesen -, de azon ő is meglepődött, hogy a komikus ennyire keveset várt a visszatéréssel, és nem pedig egy szorosabban kontrollált helyzetben mutatta meg magát először.

Öt hetet várt, és megint feltűnt a Comedy Cellarban, hívatlanul. Az első fellépése óta a klub változtatott az évtizedek óta fennálló szabályzaton, és kifüggesztettek egy feliratot: ha egy nézőnek gondja van egy hirtelen felbukkanó komikussal, akkor nyugodtan elhagyhatja a helyet, a klub pedig állja a jegyét. CK októberi fellépésén két nő távozott, de akárcsak augusztusban, a nézők nagy része örömmel és tapssal fogadta, és búcsúztatta 20 perces műsora után. A komikus nem tette szóvá, hogy miért kellett hónapokra eltűnnie, mi történt vele fél év alatt, és egyáltalán, mi volt az, amivel megvádolták. Sehogy nem reflektált saját élete eseményeire.

Ami azért érdekes, mert Louis CK komédiájának jelentős része önéletrajzi ihletésű, sőt, előszeretettel nyúlt a személyiségének legmélyebb bugyraiba, hogy humorrá alakítsa, amit ott talál. Gyakran használta fel a gyerekeit, az exfeleségét, egy átlagos napját a saját fellépéseiben és a Louie című sorozatában, de valahogy úgy alakította mindig a szövegét, hogy a céltáblája saját maga legyen. Ahogy ő bánik a gyerekeivel, ahogy ő nem bír velük, ahogy az exfelesége beszél vele, mert egy pöcsfej, vagy ahogy a kedvenc szórakozása jégkrémet enni és maszturbálni. CK kíméletlenül őszintének tűnt, de főleg saját magával szemben. Felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire álszent és képmutató tud lenni a világunk, de nem volt rest arról is beszélni, hogy ő maga is az tud lenni. Amikor azzal viccelt a sorozatában és a standupjában is, hogy mennyire elviselhetetlen tud lenni egy modern hipszter kávézó, akkor nem csak a pökhendi barista volt vicces, hanem az is, hogy ő szerencsétlen, átlagos, középkorú, kopasz, túlsúlyos férfiként mennyire kilóg onnan.

CK nagyjából a 29. percnél kifejti azt (és bocsánat mindenkitől, tudom, mennyire béna leírva a stand-up, főleg egy másik nyelven, főleg zanzásítva), hogy amikor fiatal volt, ő gombázott és felesezett, teljesen kész volt, és a felnőttek mindig lecseszték őket, amikor így viselkedett a korosztályuk. Alig várta, hogy majd idős legyen, és megnézhesse, mennyire őrültek a fiatalok manapság. De azt látja, hogy a fiatalok egyáltalán nem őrültek, hanem egyrészt úgy viselkednek, mint a királyok, akik megmondják, mi a korrekt megszólítás feléjük, másrészt mint az öregasszonyok, akik előírják, hogy miket lehet hangosan kimondani, és miket nem. CK aztán azzal folytatja, hogy most azt látja, hogy az iskolai lövöldözések túlélői a kongresszus előtt szónokolnak, és halál unalmasak.

(A fellépésről készült felvételt törölték a Youtube-ról, de itt egy részlet belőle:)

Ugyanúgy értetlenkedett azokon, akik gendersemleges személyes névmásokat használnak, összehasonlította a különböző rasszokhoz tartozó emberek péniszméretét, gyakran ismételgette minden kontextus nélkül azt a szót, hogy “retardált”, és így tovább. Egy komikus hosszan, sokáig dolgozik egy-egy anyagán, és azért is tartottam fontosnak, hogy megemlítsem, a különböző fellépésein milyen hosszú műsorai voltak, mert abból egyértelműen felsejlik, hogy ezen most éppen dolgozik. Egy világhírű komikus nem úgy fejleszti a saját műsorát, hogy egyszer csak előáll vele a Madison Square Gardenben, ezrek szeme láttára, hanem elkezd kisebb, a szokásos közönségétől kicsit eltérő közegben fellépni, ahol még nem szégyen a bukás, és ahol a visszajelzésekből tanulhat.

Normális esetben nem is lehetne annyira megítélni ebből a 40 percből azt, hogy milyen lesz majd Louis CK végleges anyaga, amiről a fene tudja, hogy hol fog megjelenni. (CK műsorai az HBO-nál jelentek meg, azokat pedig felrakta később a honlapjára, ahol egységesen 5 dollárért lehetett őket letölteni.) De nehéz nem elmenni amellett, hogy mennyire megváltozott CK attitűdje, és hogyan lett éleslátásúból egyszerűen gonosz, aki tényleg a gyengébbeket (a más nemzetiségűeket, az áldozatokat) találja meg magának, az erősebbek (privilegizáltak, elkényeztetettek) helyett. Persze CK-nek nincsen kötelezettsége arra, hogy mindig ugyanolyan legyen, és a morális iránytűjét ne zavarja össze semmi, ami történik vele, de sokkoló volt hallani, ahogy ennyire másfelé fordul, főleg annak fényében, amit a zaklatásos ügye után nyilatkozott arról, hogy tesz egy lépést hátra. “Az életemnek annyi. Leszarom” - mondja egy adott ponton a negyven perc alatt.

Judd Apatow rendező (A 40 éves szűz, Felkoppintva) és komikus fogalmazta meg a legprecízebb kritikát erről az egész mizériáról: “Sokkal könnyebb a legggyengébbeket kinevetni, mint szembenézni a fájdalmukkal, és szeretetet és aggodalmat kifejezni. Louis CK mára csupa félelem és keserűség lett. Nem képes magába nézni.”

A Daily Beast pedig egyenesen azzal vádolja meg a komikust, hogy a zaklatási ügye után azokhoz fordult, akiket ez nem szokott különösebben érdekelni: az alt-righthoz. És ilyen szemmel nézve tényleg vannak erre hajazó elemek a vicceiben, online ugyanis elterjedt összeesküvés-elmélet, hogy az iskolai lövöldözések túlélői beépített színészek, és retardáltnak hívni más országok lakóit sem igazán vall kozmopolita gondolkodásra. Az alt-right kommunikációja ráadásul annyiban megegyezik a komikusokéval, hogy mindegyik csapat büszke faltörő kosként vonultatja fel a szólásszabadságot, mint ürügyet, amivel bármit lehet mondani, és amivel bármilyen kritikát le lehet pattintani. Igen, az amerikai szólásszabadság megengedi, hogy CK olyanokat mondjon, hogy a parklandi mészárlások túlélői érdektelenek, de akkor el kell viselnie a túlélők, vagy éppen az áldozatok hozzátartozóinak reakcióját is, akik gonosznak és undorítónak tartják, vagy egyszerűen arra kérik, hogy nyilvánosan álljon ki velük szemben. Csak lehetőleg ne vegye elő a pöcsét.

De ez nem akadályozta meg CK kiszivárgott műsorát, hogy kevesebb, mint egy hét alatt összeszedjen majdnem 1 millió megtekintést. Ebből biztosan nagyon sokan csak azért kattintottak, hogy lecsekkolják, mik azok a botrányos részek, amiket felkapott a média, de a kommentek között túlsúlyban vannak azok, akik tényleg viccesnek tartják ezt is, és akik virtuálisan is megtapsolják CK-t, amiért “ki mer mondani dolgokat”. És erre már lehetne egy üzleti modellt is alapozni egy olyan országban, ahol az elnök is ki mer mondani dolgokat. Ahogy a Daily Beast is megjegyzi, CK bűnbánásával elnézőbb lehetett volna az a főleg liberális sajtó, ami a tenyeréből evett évekig, de azért kemény átélni, hogy nemhogy meg sem próbál megjavulni, hanem elkezdett szembemenni az autópályán.

Borítókép: Dia Dipasupil / Getty Images Hungary.