Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMKásler Miklós összevonná a művészegyetemeket
További Kultúr cikkek
Nem először merül fel az az ötlet, hogy az öt hazai művészeti egyetemet, azaz
- a Magyar Képzőművészeti Egyetemet (MKE),
- a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet (Mome),
- a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet (Zeneakadémia),
- a Színház és Filmművészeti Egyetemet (SZFE)
- és a Magyar Táncművészeti Egyetemet (MTE)
egy nagy egységként kezeljék, de a öt évvel ezelőtt megrendelt hatásvizsgálat eredménye annyira elborzasztó volt, hogy inkább gyorsan felhagytak vele. Igaz, akkor még nem Kásler Miklós volt az emberi erőforrások minisztere, és Orbán „ebben az országba nem kell több 10-12 nagy egyetemnél" Viktor sem támogatta olyan lelkesen az elképzelést, mint most, az új kultúrkampf idején, aminek egyik vezérelve a központosítás (lásd még a 476 sajtóterméket tömörítő, stratégiai jelentőségű, DE FÜGGETLEN médiaalapítvány).
A Hvg.hu cikke szerint a legjobban a 150 éves Zeneakadémia félti az önállóságát, de a többieknek sincs ínyére az átalakítás, amit állítólag már a hamarosan kezdődő parlamenti ülésszakon meg is vitatnának, hogy ősztől már életbe is léphessen. Ami a legszebb vagy inkább „legneresebb” az egészben, hogy a tervek nem a felsőoktatási államtitkárságon készülnek, és az oktatásért felelős államtitkár és a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár is csak pletykákból és a magyarázatot kérő, az előkészítésből természetesen kihagyott rektorok telefonjaiból értesült a létezésükről.
A Hvg.hu úgy tudja, a Zeneakadémián a miniszterelnökkel jóban levő művészeket próbálják mozgósítani, hogy lobbizzanak az intézményi önállóság mellett. A színművészeti, a képzőművészeti és a táncművészeti egyetem vezetői szerint az intézmények közötti gyakorlati, alkalmazásbeli és szemléletbeli eltérések miatt az összehangolt működésnek semmi értelme. A rektorok elméletileg már egyeztettek, és a felsőoktatási helyettes államtitkár elé viszik a kifogásaikat – az elé a Horváth Zita elé, akit ugye az átalakítás megtervezéséből teljesen kihagytak. Az akasztófahumor viszont nem hagyta el az öt intézmény dolgozóit, az ernyőszervet máris Budapesti Összművészeti Egyetem, azaz BÖSZME néven emlegetik.
És hogy miért nem lenne jó ötlet (eufemizálunk) az összevonás? Amikor ez legutóbb felmerült, a kérdést megvizsgálva az államtitkárság arra jutott, hogy
- az öt intézményt azon túl, hogy mindegyikük nevében egy művészeti ág szerepel, voltaképpen semmi nem köti össze;
- a Táncművészeti például nagyon kevéssé egyetem, inkább egy szakközépiskola, ahol lehet a képzés végén tanári diplomát is kapni;
- ehhez képest például a Zeneakadémia nagyon komoly intézmény, tökéletesen különbözik a kettő;
- a Színművészeti egységei egymással is folyton rivalizálnak;
- az egységesítésből egyik intézmény sem profitálna;
- pár rektorral kevesebb lenne, de ez nem jelent számottevő költségcsökkentést.
2010-ben is felmerült a központosítás, akkor a rektorok szenvedélyes hangú levelekben tiltakoztak Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás-miniszternél. Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem akkori rektora szerint
a lépés pénzügyi előnye bizonytalan kimenetelű, szakmailag, mivel rendkívül különböző hagyományokról, képzési struktúrákról és formákról van szó, nem indokolt.
A Magyar Táncművészeti Főiskola rektorhelyettese Szakály György ezt mondta:
Nem vetélkedhetünk egymással abban, hogy spicc-cipőre, márványra vagy kottára legyen pénz. Nem lehet a 10 éves balettnövendéket a 30 éves szobrász hallgatóval egy kollégiumba zárni.