Ha csak a borvidékek számát nézzük, nincs borosabb megye Veszprémnél, mivel a hivatalos magyarországi borrégiók közül négy is a területére esik: a Balatonfüred-Csopaki (2150 hektár), a Badacsonyi (1600 hektár), a Balaton-felvidéki (1300 hektár) és a legkisebb, a Somlói (690 hektár). A valóságban azonban ez a felosztás szinte semmit nem mond arról a lenyűgöző táji tagoltságról és gazdag történelmi hagyományról, ami a Balatontól északra elterülő tájegységet jellemzi. Éppen csak egy kicsit túlzás, ha azt állítjuk, errefelé minden hegy egy-egy külön borvidék, és a szőlőtermesztés tradíciója kétezer évre, a római Pannoniáig nyúlik vissza.
A táj szépsége és a Balaton közelsége minden más területnél alkalmasabbá teszi az északi partot arra, hogy az idegenforgalom és a borászkodás kettős pillérére alapozza a jövőjét.
Veszprém megyében sok országosan ismert, remek borászat működik, de mi most nem ezeket kerestük fel, hanem olyan kisebb, kevésbé ismert gazdaságokat, amelyek valamilyen szempontból különlegesek – egy egyedi adottságú borászati mikrorégió hagyományait őrzik, a nemzetközi piacra termelnek, vagy éppen libanoni cédrusfák árnyékában, egy százéves magánarborétummal szimbiózisban készítenek borokat. Mindegyik klasszikus családi vállalkozás, ami nem elsősorban üzleti szempontok szerint működik, hanem olyan emberek lelkesedése tartja fenn, akik szerelmesei a saját szűkebb környéküknek, vagy tovább akarják vinni a birtokot, amit szüleik, nagyszüleik rájuk hagytak.
Nagy István, a badacsonytomaji Fata Pince társtulajdonosa: „Dédnagyapám, Fata István kéményseprő mester volt, az őseit még Mária Terézia telepítette be Észak-Olaszországból, és a család nemzedékeken át ezzel az iparral foglalkozott. Fata István hobbiból borászkodott, és 1927-ben vett egy a pincét Badacsonyban, ahol a régi szőlő helyett újat telepített. A borászat szeretete azóta is apáról fiúra száll a családunkban, én vagyok a negyedik generáció, aki a szőlővel aktívan foglalkozik. Az eredeti családi gazdaság kiegészült a Borbarátok éttemmel, majd a panzió is elkészült, tavaly pedig egy új bor- és pezsgőbárral bővültünk.” (Fotó:
Bődey János / Index)
„Elképesztő, hogy a vendégek mennyivel tudatosabbak, mint régen, és hogy megváltoztak az elvárások. Annak idején, ha azt mondják nekem, hogy az édes boroktól eljutunk a kulturált száraz bor fogyasztásáig 2019-re, nem hittem volna el. Csodás, hogy fajtákat keresnek, tudják, hogy mit kell inni Badacsonyban. Fejlődnek, és ez nagyon jó, mert minket is a továbblépésre ösztönöz” – mondja a borász. Hamarosan fent a hegyen is nyitnak egy új bemutatópincét, hogy a vendégeknek megmutassák a tényleges termelést, és a kész borokkal ott is találkozhassanak, ahol azok megszületnek. (Fotó:
Bődey János / Index)
A 9,5 hektáros szőlőültetvény legnagyobb része a Badacsony keleti és északkeleti oldalán terül el, de a birtokhoz tartoznak földek a Szent György-hegyen és Káptalantóti mellett is. Elsősorban kézi művelést alkalmaznak, az ültetvények jelentős részén fehér szőlő található. A kis családi pincészet a rendszerváltástól kezdve vált egyre sokrétűbb vállalkozássá: 1988–89-ben felépült a Borbarátok étterem a Római út 88. szám alatt, 1996-tól kezdődött el a borok palackozása, 2008-ban pedig megújult a pincészet, és felvette a Fata nevét. A palackok címkéjén látható grafika az alapító dédnagyapa eredeti foglalkozására, a kéményseprésre utal, hiszen olyan, mintha korommal rajzolták volna.
(Fotó:
Bődey János / Index)
Folly Réka, a badacsonyörsi Folly Arborétum és Borászat tulajdonosa: „Abszolút a borászatból indult az arborétum története. A dédnagyapám a szőlővel foglalkozó Csigó családba nősült be. A hatodik generáció foglalkozik szőlővel, kertépítéssel a negyedik. Az arborétum azon a részen indult, ahol annyira meredek és köves volt a föld, hogy nem lehetett szőlőműveléssel foglalkozni. Dédnagyapám, Folly Gyula oda ültette a külföldről hozott borókákat, citrusokat, cédrusokat. Így jött létre 1905-ben a kert magja, amit ma Öreg-arborétumnak hívunk – meséli Réka, aki a fogorvosi pályát hagyta ott, hogy gondozza és továbbfejlessze, amit az alapító elkezdett. „Gyakorlatilag folyamatos a fejlődés, minden generáció hozzátett valamit. Amiben mi újat hoztunk, az a borok palackozása és az arborétum látogatóbarát kialakítása” – teszi hozzá. (Fotó:
Bődey János / Index)
A családi birtokot nem kímélte a történelem: a két háború közötti szűkösebb időszakban csak a fenntartására jutott energia, 1950-ben pedig a jelentős részét kisajátították, és átadták a Badacsonyi Állami Gazdaságnak. Ennek ellenére Réka nagyapja, Folly Gyula közgazdász a maradék területen már 1953-ban elkezdte újra beültetni a ház körüli teraszokat egzóta növényekkel. A munkát fia, Folly Gyula agrármérnök folytatta, aki a rendszerváltás után visszavásárolta az elvett birtokrészeket, és a szőlőt is újratelepítette. Így alakult a mai sokrétű vállalkozás, ami egyszerre borászat, magánarborétum, étterem, rendezvényhelyszín, működő gazdaság és turisztikai látnivaló a Badacsonyörs fölötti hegy oldalában (Kápolnavölgyi út 25.). (Fotó:
Bődey János / Index)
A Badacsonytomajhoz tartozó Kisörs hegyének nyugati és déli fekvésű lejtőin a 13. század óta termesztenek szőlőt. A Folly-birtok szőlőterülete 4,9 hektáros, ebből 1 hektáron ültettek olaszrizlinget, 0,8 hektáron őshonos magyar budai zöldet – amit a nevével ellentétben ma már szinte kizárólag a badacsonyi borvidéken lehet megtalálni – és 0,3 hektáron kéknyelűt, ami szintén csak a Badacsonyra és a Balaton-felvidékre jellemző fajta. A kis családi borászat hétféle bort állít elő, évente körülbelül 30 ezer palackot értékesítenek. Megelőző permetezést egyáltalán nem végeznek, a munka nagyobb része kézi erővel történik. Bár a badacsonyi bor karakterét általában a bazalt határozza meg, a Kisörsi-hegy talaja nem vulkáni eredetű, hanem homokköves, a termőhely azonban itt is délre, vagyis a tóra néző, napos lankákon található, ahol mediterrán jellegű éghajlati viszonyok vannak. A birtokbor budai zöld, szürkebarát és rajnai rizling házasítás, a badacsonyi kéknyelűből külön fajtabor készül. A Folly borászat palackjainak címkéjét egy cédrusfa díszíti, mivel a cédrus az alapítás óta az arborétum meghatározó növénye. (Fotó:
Bődey János / Index)
Halász Imre, a Holass borászat alapítója: Édesapám borzasztó konzervatív ember volt. 17 éves voltam, amikor meghalt, de már négyéves koromtól kóstoltatta velem borokat, így nagyon hamar kialakult nálam egyfajta érzék. 1989-ben főagronómus lettem a Kőszegi Tsz-ben, ahol egészen szörnyű borokat csináltunk, nem is lehetett mást, viszont az egész egy ellenzéki bázis volt, talán még a párttitkár is ellenzéki volt titokban. Csoda időszak volt, leszámítva persze a vacak borokat. Aztán 1989 végén, amikor megnyílt a határ, rögtön kimentem Burgenlandba, ahol már javában zajlott a borforradalom. Idejekorán megismerten a legjobb borászokat, és mivel mindig mindenkit megszóltam, azt mondták, mutassam meg, én hogy gondolom. Akkoriban Tokajban segítettem egy barátomnak kiépíteni egy birtokot. De Tokaj nem az én világom volt. 2013-ban Sümegen rátaláltam egy kis darab területre, ami teljesen új világot nyitott” – mesél az indulásról.
(Fotó:
Bődey János / Index)
A Holass borászat is családi vállalkozás, amit Halász Imre a fiával, ifjabb Halász Imrével közösen jegyez. A fiú egy neves burgenlandi borász, Roland Velich mellett tanulta ki a szakmát, és egy belga borkereskedőt, Ellie Bauwenst vett feleségül. Így lett a Holass kollektíva – a Halász név flamand változata – igazi nemzetközi vállalkozás, amelynek borait itthon nem is forgalmazzák, a cég központja is Belgiumban és Franciaországban van. „Olyan borok készülnek, amik Michelin-csillagos éttermekhez kerülnek. Imi fiam pedig az egyik legjobb nevű borász külföldön. De itthon nem vehet földet, mert jogi végzettsége van. Mondták, hogy miért nem vesszük meg a végzettséget. Itt a baj, mi nem vásárolunk, mi elvégezzük, amit kell” – fejtegeti a büszke édesapa. (Fotó:
Bődey János / Index)
Az előző két borászattal ellentétben a Holass márkanév alatt több egymástól távoli birtokrészen termelt szőlőből készült borok futnak. A családnak van szőlője a Somló hegyen, Burgenlandban, Tokajban és Sopron mellett is, Sümeg azonban különleges helyet foglal a boraik között, nemcsak azért, mert Halászék az itteni szőlőjükre a legbüszkébbek, hanem mert Sümegen manapság már nagyon visszaszorult a borászkodás, pedig egykor jelentős szőlőhegye volt, ahol Kisfaludy Sándornak is volt pincéje, és a 19. században a városka szülötte, Ramasetter Vince innen szervezte meg az egész Balaton-vidék borkereskedelmét. A Holass-borok közül a kis sümegi szőlőhöz egy rozé házasítás köthető, amiből évente csak 1200 palackot hoznak forgalomba. (Fotó:
Bődey János / Index)
Hollósy Zsombor, a tagyoni Holló Pince tulajdonosa: „A családi hagyományok okán már születésem óta minden időmet a szőlőhegyen töltöm, de hivatásszerűen mintegy tíz éve foglalkozom borokkal. A munkában az édesanyám és a párom segít. Büszke vagyok rá, hogy ott vagyok minden mechanizmusnál, az első kapavágástól az utolsó cukorfokig – meséli Hollósy Zsombor borász, becenevén Holló. – Ahogy a szőlő számára fontos az állandóság, a folyamatos törődés, úgy egy pincészet esetében is ez lehet a kulcs, nem kell mindig bomba borokat készíteni. A lényeg a folyamatos minőség és a jól megjegyezhető karakter, a többit elintézi a Balaton.” (Fotó:
Bődey János / Index)
Hollósy Zsombor a lehető legmesszebb áll a nagyüzemi borászattól: mindössze 5 hektáron gazdálkodik a Balaton-felvidéken, a Zánka és Tagyon közötti emelkedő Tagyon-hegyen. A pincét és a szőlőt édesapja vásárolta negyven éve, Zsombor szinte a szőlőhegyen nőtt fel, minden zugát ismeri. Elvégezte a kertészmérnök szakot a Corvinus Egyetemen, de nem ragadt Budapesten, hanem hazament, hogy a megörökölt szőlőt korszerű pincészetté fejlessze. Tagyon évszázadok óta bortermelő falu, a hegy Balatonra néző, napsütötte déli-délkeleti oldala ideális adottságokkal rendelkezik a szőlő termesztéséhez. A terület hivatalosan a Balatonfüred-Csopaki borvidékhez tartozik, de a Nivegy-völgy, aminek a Tagyon-hegy a déli bejáratát őrzi, akár önálló kis borvidéknek is minősülhetne, olyan sajátos táji adottságokkal és hagyományokkal rendelkezik. A környéken a borászkodás az elmúlt bő másfél évtizedben indult újra fellendülésnek, de errefelé a tulajdonviszonyok miatt nagyobb területű, országosan ismert borászatok nem alakulhatnak ki, a jövőt a kis pincészetek modernizációja és a balatoni turizmusba való bekapcsolódás jelentheti. (Fotó:
Bődey János / Index)
Hollósy Zsombor a klasszikus, fahordós olaszrizling és juhfark mellett kísérletibb borokat is készít. A Hollósy hárombor az olaszrizling, a juhfark és a rizlingszilváni házasítása – ez a három szőlőfajta található a birtokon –, a rozéja a Tücsi bor nevet kapta, a rizlingszilváni fajtabor pedig a Bodzilla. Ez utóbbi talán a legismertebb és a legkülönlegesebb a pincészet termékei közül. A játékos nevekhez meglepően modern grafikájú címkék is tartoznak, amelyek egyszerre idézik meg a régi népi hímzéseket és a 80-as évekbeli számítógépes játékokat. A Holló Pince önmagában túl kicsi lenne ahhoz, hogy rendszeresen fogadjon vendégeket, de tagja annak a négy Nivegy-völgyi pincészetnek, amelyeket fel lehet keresni a KóBor túra keretében. (Fotó:
Bődey János / Index)
(Borítókép: Bődey János/Index)
Ezt az anyagot az Index olvasóinak támogatásából készítettük.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
