Zsófia
15 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Szórakoztató séta a magyar dzsungelben

Lombkoronasétány és óriáscsúszda Makón

DSC 9324
2019.08.19. 09:29

Vannak természeti kincsek, amik egyértelműek. Az ember csak odamegy és gyönyörködik bennük. Ilyen mondjuk a Balaton-felvidék páratlan panorámája a tanúhegyekkel, vagy amikor tíz-húsz ezer daru landol a kardoskúti Fehér-tavon. És aztán vannak azok, amiket nagyon nehéz bemutatni. Vagy elmagyarázni, hogy miért is fontos vagy érdekes. Ilyenek mondjuk az ártéri erdők. Nem a Római-part ligeteire gondolok, ahol az ember kényelmesen lebattyog a kavicson a vízig, hanem azokra az áthatolhatatlan dzsungelekre, amilyeneket mondjuk a Maros mellett találunk.

Itt nincsenek ösvények a fák között, hiszen ami ma csak vendégmarasztalóan iszapos, az nem sokkal később teljesen víz alatt lesz. Még ha dzsungeljáróként, bozótvágókéssel törnénk magunknak utat, akkor is nehezen pillanthatnánk bele az élővilágába, hiszen lentről csak a sűrű cserjést és néhány kibukkanó fatörzset látnánk.

A Mi Vidékünk túráján jutottunk el Makóra is, ahol elsősorban a Makovecz-tervezte épületekre voltam kíváncsi, de a város térképét kihajtva megakadt a szemem a Lombkorona-sétányon. Úgy tűnt, pont a fenti problémára kínál megoldást: egy tíz méter magasságban végigvitt, 191 méter hosszú tanösvényről van szó. 

Ennyi az egész tulajdonképpen, kicsit megdizájnolva az elmaradhatatlan hagymamotívumokkal, de nem túlzásba esve. Nem akarták túltolni az álcázást sem - ez amúgy sem az állatvilágnak, inkább a természetjáróknak szokott fontos lenni. Olyanra alakították, hogy jól bírja az időjárás viszontagságait, az áradásokat és a látogatókat, mivelhogy nyitvatartási időben belépő és őrzés nélkül felmehet rá boldog, boldogtalan. Ez remek dolog, ugyanis a legtöbb ehhez hasonló ökoturisztikai fejlesztés a fenntartáson vérzik el.

Ami tetszett: a kötelező ismertetőtáblákon kívül vannak alternatív útvonalszakaszok, például függőhíd, lebegő korongok, kötélháló, amik izgalmasabbá teszik a sétát.

Ami nem tetszett: ezek többsége sajnos le volt zárva.

Nyitva volt viszont a fő attrakció a torony és a csúszda! Erről a 18 méter magas toronyról egy strandokról ismert csőcsúszdában lehet lesiklani. Ez elsőre nem tűnik hajmeresztőnek, de csak ott jutott eszünkbe, hogy

oké, de víz nélkül hogy? Nos, pokróccal.

Ez az egyetlen pont a sétányon, ahol áll egy alkalmazott, akitől 200 forint ellenében átvehetünk egy takarót, aminek van egy lábbedugó része, aztán indulhat is a siklás.

Szóval remek ötlet, kihozni valamit abból a területből, ami önmagában tízből kilenc ember számára nem lenne túl érdekes. Mindezt viszonylag kis területen zavarja csak a környezetet, ráadásul szabályozott keretek között. Talán izgalmasabb lett volna, ha a sétányon kijjebb is juthatunk a vízhez, de aki belejött a fák között csúszkálásba, a szomszédos kalandparkban folytathatja a mókát.

Borítókép: Bődey János / index.hu. Pontos helyszín, nyitva tartás, miegymás a sétány honlapján. 

Érdekelnek Magyarország rejtett kincsei? Kövess Facebookon és Instagramon! Ismersz más, hasonlóan klassz tanösvényt? Jöhetnek a tippek kommentben.