Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMKavicsokkal és emlékekkel búcsúznak Rajk Lászlótól
Szűk körű temetése után – október 6-án (vasárnap) temetőnyitástól temetőzárásig, reggel hét órától délután öt óráig a Fiumei Úti Sírkertben – csendes megemlékezést tartanak a múlt héten elhunyt Rajk László sírjánál.
Az eseményre azokat várják, akik egy szál virággal, kaviccsal vagy apró emlékkel búcsúznának Rajk Lászlótól. "Akiknek fontos, ahogyan élt, amit alkotott, és amiért küzdött: a szabadság, az emberi jogok, a szolidaritás, a kultúra sokszínűsége, az önkényuralommal szembeni ellenállás, a harmadik Magyar Köztársaság, és szeretett városa, Budapest" – írta özvegye, Rajk Judit.
Rajk Lászlót a nyilvánosság mellőzésével, szűk családi körben temetik majd el. Sírja a Batthyány-mauzóleum közelében, a 10. parcellában, egy platánfa alatt lesz. "Én délután 2 órakor fogom elhelyezni a magam emlékét" – zárja a közleményt Rajk Judit.
Rajk László méltósággal viselt rövid lefolyású, súlyos betegségét követően szeptember 11-én, múlt szerdán, halt meg, 70 éves korában. "Sokkal fontosabb építész volt, mint politikus" – írtuk róla a legfontosabb alkotásait felsoroló cikkünkben.
"Nem csak tehetséges volt, de erős, bátor, megtörhetetlen és meg nem alkuvó. (...) Szabad, autonóm ember volt élete minden napján, ezért akarta minden rendszer megtörni megakadályozni az alkotásban" – írta róla nekrológjában Rév István.