Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMolnár Ferenc műveinek épségét anyatigrisként őrzi a dédunokája
Másfél héttel ezelőtt derült ki, hogy Molnár Ferenc jogörökösei nem engedték bemutatni az író Delila című darabját a Mohácsi testvérek formabontó rendezésében, mivel úgy látták, hogy az átdolgozás során tiszteletlenül bántak az eredeti szöveggel. Ebből aztán óriási botrány lett, Mohácsi János egy interjúban a kommunista cenzúrához hasonlította az eljárást. És még nincs itt vége: Lukin Ágnes tévés rendező, Molnár Ferenc dédunokája és egyben egyik örököse, egy vizuális performansznak is beillő szövegfolyamban tette közzé álláspontját, amiben olyan mondatok szerepelnek, hogy a Mohácsi-szöveg
egy (át)író virtuóz elszabadult szellemének végterméke, bizarr érdeklődéssel az altesti és anyagcsere-humor iránt.
A meglehetősen terjengős, zaklatott hangvételű szövegből a Fidelio hámozta ki a lényeget, mi is rájuk támaszkodunk, de akinek van ideje és hangulata formabontó eszmefuttatásokat olvasni, az ide klikkoljon.
A Lukin szerint csak Delila-gate-ként emlegetett vihar a biliben azért fajulhatott el, mert a rendezői szabadságnak vannak határai. „Olyan meg nincs, hogy rendezői jog, csak szerzői jog van.” Szerinte a színre állítók szabadsága addig terjedhet, amíg az nem sérti a mű minőségét és a szerző integritását, márpedig a Mohácsi testvérek-féle szövegkönyv pont ezt tette.
Az örökösök, akik nevében írta a posztot Lukin, ismerik, értik a színházak, szerzők és társulatok gondjait, de mindennek van határa, szerinte Mohácsiék bizarr önmegvalósítási mániája példátlan méreteket öltött. Kiemeli, hogy
a darab így nem modern, hanem iszonyú mocskos szájú lett, felesleges buzizással és olyan fordulatokkal, melyek nem tettek hozzá semmit a mű élvezetéhez.
Nem érinthetetlen szentségnek tartja Molnár Ferenc szellemi hagyatékát, de azért felveti, hogy ha valaki porosnak és avíttnak tartja a darabot, akkor ne rendezze meg. (Ezzel a rendezőnek arra a kijelentésére reagált, hogy az eredeti darab nem igazán parádés, „nyelvezete rettenetesen poros, a benne levő szituációk nem elég bonyolultak”.)
Lukin Ágnes kategorikusan cáfolta, hogy a darabot a bemutató napján tiltották volna le, hiszen álláspontja szerint csak azt lehet letiltani, amire engedélyt adtak, de ők eleve nem adtak engedélyt erre a bemutatóra. Kétszer egyeztettek a színházzal és a dramaturggal, először júliusban, majd augusztusban, de egyik találkozó sem volt eredményes.
Próbáltam ötleteket adni, miként lehetne (...) a válságot elkerülni. Elsősorban azt, hogy még bőven van idő arra, hogy visszatérjenek a szöveg eredeti változatához. Ha akkor sejthettem volna, hogy felvetésemet végül falra hányt borsóként kezelik, vittem volna magammal valakit, hogy legyen tanúm arra, amit hallottam.
Lukin azt is megjegyzi, hogy sokan várják a 2023-as évet, amikor Molnár Ferenc szerzői jogai lejárnak, mert onnantól az örökösök nem tehetnek semmit. Addig viszont ők őrködni fognak. Az ügy teljes megértéséhez hozzátartozik egy adalék: csak az elmúlt öt évben 21 Molnár-darabot állított színre 54 társulat.
Az örökösök minden alkalommal megadták az engedélyt.
Lukin Ágnesről egy neve elhallgatását kérő, de a nőt húsz éve nagyon jól ismerő informátorunk a következőket mondta:
Brutális lexikális tudással bír, orbitális színházi, irodalmi, komolyzenei, zenei kapcsolatrendszere van és ezek mindenkinek segítettek és segítenek. Szóval, ha Lukin Ági azt mondja, hogy valami szar, akkor az biztos szar, mert olyan szeme, füle, érzéke van, hogy ha nem ide születik, ő fedezi fel az államok keleti-partján az utóbbi 30 évben feltört összes jegyzett kultúracsinálót.
Molnár Ferenc Európában élő jogutódainak nevében a Hofra Színházi és Irodalmi Ügynökség az alábbi nyilatkozatot adta a Fideliónak:
Molnár Ferenc szerzői jogainak törvényes örököseiként minden esetben élni kívánunk azon jogunkkal, hogy a védelmi időn belül a szerző eredeti szövegeit átírni, azokba beleírni kizárólag előzetes engedélyünkkel lehetséges. Mint azt a Móricz Zsigmond Színház az index.hu-nak megírta, a velük való egyeztetések során a kezdetektől következetesen kitartottunk a kétoldalú megállapodásunkban is rögzített álláspontunk mellett, ez korábban, más előadások kapcsán nem okozott problémát. Bízunk benne, hogy a jóváhagyási folyamat, ahogy általában mindig, a továbbiakban is gördülékenyen és gyorsan zajlik, és ez az eset egy egyszeri, elszigetelt esemény marad.