Egy öltöztető lehet az újszínházi zaklatási botrány sértettje

Az Újszínház vezetése, azaz Dörner György igazgató december 7-én levelet kapott az intézményt fenntartó Fővárosi Önkormányzattól, melyben azonnali tájékoztatást kértek egy, a színházban történt állítólagos szexuális visszaélésről, melynek elkövetője egy állami kitüntetéssel is rendelkező, ismert színész. Az esetről először beszámoló hvg.hu szerint a főváros illetékesei akkor azt tudakolták Dörnertől, hogy érkezett-e bejelentés 2016 elején a színház vezetéséhez, és ha igen, milyen intézkedések történtek. A panaszlevél tartalmáról mi is beszámoltunk, abban az szerepelt, hogy az érintett színész állítólag leszorította és fogdosta az áldozatot, illetve a ruhája alá is nyúlt.

Másnap az atv.hu a Színházi Dolgozók Szakszervezetére hivatkozva közölte, hogy Mihályi Győző színész (egyben a szakszervezet elnöke) ellen vizsgálat indul az Újszínházban 2016-ban történt zaklatás ügyében. Az etikai bizottság első ülését december 9-re írta ki, és gyorsan pontot is tettek az ügy végére: a meghallgatáson Mihályi Győző kijelentette, hogy nincs valóságtartalma annak a bejelentésnek, ami a szakszervezethez eljuttattak. 

Ezzel az Etikai Bizottság a tevékenységét lezártnak tekinti. Ha bárkit, bármilyen zaklatás ér, sérelmével jogorvoslatért Bírósághoz fordulhat. Sérelmet szenvedett tagjainknak minden lehetséges eszközzel segítséget biztosítunk

– írták.

Az ügyben az Index korábban Mihályi Győzőt, és az Újszínház igazgatóját, Dörner Györgyöt is megpróbálta elérni, de egyikük sem vette fel a telefont, és az üzenetünkre sem érkezett válasz. Mihályi Győző az ATV Híradójának nyilatkozva visszautasította a vádakat, és közölte, hogy jogi lépéseket fontolgat. Arról is beszélt, hogy szerinte ki lehet a bejelentő, úgy véli, hogy egy olyan ember volt, aki szerette volna megszerezni Dörner György helyét, és megjegyezte, "nagyon erős politikai, liberális támadást érez".

Nos, a hvg.hu ma nyilvánosságra hozta a panaszlevelet, és ebből kiderül az is, hogy a bejelentő Szántó Péter, aki egykoron ügyelőként dolgozott a színházban, és egy hosszú, Karácsony Gergely főpolgármesterhez és a Színházi Dolgozók Szakszervezetéhez eljuttatott levelében részletesen beszámolt arról, mi foglalkoztatta a társulatot 2016-ban, a feltételezett zaklatás idején. A levelet cikkünk végén teljes terjedelmében közöljük, addig is a legfontosabb dolgok vázlatpontokba szedve:

• A zaklatásra 2016 elején, egy váci vendégjátékkal egyidőben a színházban zajló előadás alatt kerülhetett sor, amikor a társulat jelentős része nem tartózkodott a Paulay Ede utcában.
• Nem állítja, hogy tudja, Mihályi Győző a zaklató, csak azt, hogy ezt beszélték róla.
• Az előadás utáni napokban kezdett el a társulat arról beszélgetni, hogy a monodrámát játszó színész szexuálisan zaklatta az öltöztető kolléganőt.
• Ezt követően egy, Szántó által ügyelt előadás előtt egy másik öltöztető kolléga közölte, hogy a továbbiakban minden ügyelői hívás (utasítás) ellenére sem lépnek be az illető öltözőjébe. 
• Egy erdélyi vendégjáték során újabb történetek kerültek elő előadás alatt a sötét folyosón falhoz nyomott és fogdosott színésznőről.
• Folyosói hírek szintjén értesültek arról, hogy Dörner György magához hívatta a történet szereplőit, de következménye csak annyi lett a dolognak, hogy az öltöztetőtár vezetőjét utasította, hogy a jövőben a kolléganőt ne ossza be a színész mellé munkára, amit ő maga meg is erősített Szántónak.
• Szántó szerint Dörner György érdemben nem vizsgálta a történet valóságalapját oly módon, hogy lehetőséget biztosított volna bárkinek is esetleges hasonló eseményekről beszámolni.
• A színház vezetésére kiírt pályázati eljárás során a pályázatokat véleményező szakmai bizottságban az Újszínház társulatát mindenféle társulati vagy Üzemi Tanács által adott felhatalmazás nélkül Mihályi Győző képviselte.
• Dörner György egy szavazatnyi többséget szerzett az eljárás során.

Abban egyébként Mihályinak igaza van, hogy Szántó Péter "szerette volna megszerezni Dörner helyét", legalábbis olyan értelemben, hogy Herczeg Tamással együtt 2016-ban közös pályázatot adtak be az Újszínház vezetői posztjára. A fővárosi közgyűlés aztán úgy döntött, hogy Dörner maradhat az igazgató, amit az összes többi pályázó szabálytalannak tartott, és nyílt levélben tiltakoztak miatta. A tételesen felsorolt, vélelmezett szabálytalanságok között említették már akkor is Mihályi szerepét a szakmai bizottságban, mivel oda a reprezentatív szakszervezet egy képviselőjét kell delegálni. "Tudomásunk szerint az Újszínház Nonprofit Kft-ben nem működik a Színházi Dolgozók Szakszervezetének tagszervezete, ily módon e szakszervezet nem minősülhet az Emtv. szerinti reprezentatív szakszervezetnek."

És akkor íme a levél:

Akkor most, hogy állítólag adott az utóbbi évek legnagyobb színházi botránya, és a színházi szakma megítélése többek szemében újra a középkori (vélt vagy valós) erkölcstelenség megtestesítője, és legalábbis minden nem jobboldali (???) színházi ember feltétlenül balliberális (???) színházi ember, ebből kifolyólag pedig minimum tettestárs egy szexuális zaklatásban, de senki nem lepődne meg, ha maga is tettestárs lenne…

Akkor most, hogy a korábbi ügyekkel ellentétben hivatalos közleményt adott ki több színházi szervezet…

Akkor most, hogy politikai ügy lett Gothár Péter cselekedete, és ahogy Máté Gábor az ügyet kezelte…

Akkor most, hogy a pillanatnyi érdeknek megfelelően többen összekeverik véleményüket a törvény betűjével…

Akkor most, hogy elvileg mindenkinek fontos a zaklatás visszaszorítása…

Akkor most talán van értelme elmondani egy másik történetet egy másik államilag kitüntetett színházi emberről egy másik fővárosi fenntartású színházban.

2016. februárjában az Újszínház Vácott vendégszerepelt a Funtineli boszorkány című előadásával. (A pontos dátum nyilván visszakereshető a színház archívumában.) Mivel az előadásban részt vett a társulat és a műszak jelentős része, így ezzel párhuzamosan a Paulay Ede utcában csak a Dózsa című monodrámát lehetett műsorra tűzni. A következő napokban viharos gyorsasággal terjedt a hír (pletyka???) a színházban, hogy távollétünkben a monodrámát játszó színész szexuálisan zaklatta az öltöztető kolléganőt. Állítólag leszorította, fogdosta, a ruhája alá nyúlt. A kolléganő valahogy végül kimenekült az öltözőből. Ezt követően az általam ügyelt előadások egyikén egy másik öltöztető kolléga közölte, hogy a továbbiakban minden ügyelői hívás (utasítás) ellenére nem lépnek be az illető öltözőjébe.  Az ügy hosszú ideig téma volt a színház minden szegletében, vártuk, milyen következményekkel kell szembenéznie az állítólagos zaklatónak. Mindenki tudta, hogy a kolléganő és édesanyja, (aki szintén a színház munkatársa) Dörner György igazgatóhoz fordult. Mivel két próba közt sok időt töltöttem a színház titkárságán, több kolléga jelenlétében magam is több részletet hallottam az ügyről a sértett édesanyjától. Vagyis a társulat egyre nehezebben tudott pusztán folyosói pletykaként tekinteni a helyzetre. Közben egy két napos erdélyi vendégjáték során újabb történeteket hallhattunk más érintettektől: előadás alatt a sötét folyosón falhoz nyomott és fogdosott színésznőről, illetve egy munkatárs határozott telefonhívásáról az illető irányába, miután megtudta, hogy az ő párját is „megkörnyékezte” a Néma Levente.

Felháborító és kiábrándító volt látni, hogy az illető látszólag minden következmény nélkül megússza tettét. És férfiként többünknek megalázó volt saját tehetetlenségünk, vagy ha úgy tetszik, gyávaságunk, hogy a művész úr egyszer sem esett el a rosszul megvilágított parkolóban. Nem tiltakoztunk, nem kezdeményeztünk társulati ülést. Azt hazudtuk magunknak, hogy nem a mi dolgunk, nem a mi feladatunk. Gyávaságunkat talán azzal (is) magyaráztuk, hogy nem voltunk ott, nem tudjuk mi és hogyan történt pontosan. Így lettünk mindannyian „tettestársak”.

Aztán szintén folyosói hírek szintjén értesültünk arról is, hogy Dörner György magához hívatta a történet szereplőit. Nem volt társulati ülés, nem volt tájékoztatás, és nem volt változás.Az öltöztetőtár vezetőjét arra utasította, hogy a jövőben a kolléganőt ne ossza be a színész mellé munkára. (Ezt ő maga néhány napja személyesen is megerősítette nekem.) Vagyis valami biztosan történt 2016. februárjában az Újszínházban. De hogy pontosan mi, azt azóta sem tudja sem a társulat, sem a színházi szakma.

Hát így maradhatott a Jászai-díjas Mihályi Győző továbbra is az Újszínház tagja, és a Színházi Dolgozók Szakszervezetének minden zaklatási ügyben mélyen hallgató elnöke.

Aztán néhány hónap múltán meglepve tapasztaltam, hogy a színház vezetésére kiírt pályázati eljárás során a pályázatokat véleményező szakmai bizottságban az Újszínház társulatát mindenféle társulati vagy Üzemi Tanács által adott felhatalmazás nélkül Mihályi Győző képviselte a színház egyetlen reprezentatív szakszervezetének vezetője, Németh Zoltán helyett. És láss csodát, Dörner György ki tudja ki által egy szavazatnyi többséget szerzett az egyébként több szempontból aggályos eljárás során.

Az elmúlt évek során próbáltam továbbvinni az ügyet a nyilvánosság felé, de minden irányból azt a visszajelzést kaptam, hogy jogilag csak a sértett léphet az ügyben. Ha nyilvánosságra hozzom a nevet, akár egy rágalmazási perre is számíthatok. Mint egykori munkatársa, végigkövettem Sárosdi Lilla kálváriáját. Nem szeretném hasonló helyzetbe hozni az ebben az ügyben érintett áldozatokat sem. Az ő döntésük. És nyilván az is komoly visszatartó erő volt, hogy hogyan tűnt a semmibe a Szikora Jánost érintő vád, miután a sértett végül mégsem jelent meg az ATV stúdiójában. És – mivel jó barátom – pontosan tudom, hogy hogyan vetette ki magából árulóként a színházi szakma Kátai Istvánt, aki a nyilvánosság elé mert lépni Szikora János nevével.

Most mégis úgy gondolom, hogy el kell mondanom, mert ez az egész ügy elkezdett politikai háborúvá válni. Eszközként használják fel bizonyos emberek, sajtóorgánumok és politikusok. Nem vagyok naív, de talán azáltal, hogy bebizonyosodik, nem csak az úgynevezett balliberális oldalon történhet ilyen eset, esetleg végre elkezdődhet az ezekhez hasonló ügyek érdemi kezelése.

Nem állítom, hogy Mihályi Győző valóban szexuálisan zaklatta az öltöztető kollégát.

Azt állítom, hogy 2016. februárjában erről a 2 ember közti történetről szóltak az újszínházi mindennapjaink.

Azt állítom, hogy a sértett édesanyja szájából többen, több részletet hallottunk erről a történetről.

Azt állítom, hogy több kollégától, több helyről hallottam ehhez hasonló történeteket Mihályi Győzőről.

Azt állítom, hogy Dörner György igazgató úr e történet kapcsán berendelte magához Mihályi Győzőt és az öltöztetőtár vezetőjét.

Azt állítom, hogy Dörner György igazgató úr semmilyen formában nem tájékoztatta a társulat tagjait e történet kapcsán.

Azt állítom, hogy Dörner György igazgató úr érdemben nem vizsgálta a történet valóságalapját oly módon, hogy lehetőséget biztosított volna bárkinek is esetleges hasonló eseményekről beszámolni.

Azt állítom, hogy Mihályi Győző önhatalmúlag, felhatalmazás nélkül vett részt az Újszínház igazgatói pályázatairól javaslatot tevő szakmai bizottságban.