Hogyan vadítsunk komolyzenét?

Valuska Gábor fotója Keller András és Gidon Kremer
2020.10.02. 15:41
Nagy és váratlan siker, hogy Arany Oroszlánt nyertünk a Velencei TV Fesztiválon, de legközelebb még bátrabbnak kell lennünk – mondta Szabó Stein Imre, aki korunk legjelentősebb hegedűművésze, Gidon Kremer és a világszerte elismert magyar violinista és karmester Keller András főszereplésével készített kétórás koncertfilmet.

Mekkora súlya, jelentősége van egy ilyen csillogó díjnak? – kérdeztük a koncertfilm MEZZO TV által felkért producerét és vezető rendezőjét.

A tévésorozatok térnyerésével, és a mozik térvesztésével a tévés szakma felzárkózott a csillogóbb tartott filmesek mellé.Ez a fesztiválok világában is érzékelhető elmozdulást hozott. Az európai tévés fesztiválok szempontjából egyértelműen a velenceinek van igazi átütő ereje. Ha ott sikerül valakinek nyerni, az valóban a legmagasabb szintű elismerés. A Performing Arts, tehát Előadó-művészeti Filmek kategóriában olyan produkciók elől hoztuk el a szárnyas Arany Oroszlánt, mint az ARTE és a MEZZO koprodukciója a Párizsi Operával a Les Indes Galantes című opera film – el lehet képzelni, mekkora költségvetéssel dolgoztak, és milyen minőségben állították elő a filmjüket, volt egy BBC – által jegyzett szuperprodukció, indult a Deutsche Welle innovatív produkciója Kiefer Sutherland-del a Night Grooves, egyfajta zenés talkshow, szóval nagyon erős mezőnyben nyertünk.

Mivel győzték meg a díjosztókat?

Talán a szemléletünket díjazták. A klasszikus zene alapvetően bezárkózó természetű. Ma sem érzi igazán, hogy innovatívnak kéne lennie. És igaz: az érvénye örök, csak a világ megváltozott. Ez bizonyos szempontból jogos önvédelem, megtartjuk a barokkig visszanyúló arisztokratikus hagyományokat, a zenészek ma is fekete-fehérben, a közönségtől jó távol muzsikálnak. Emellett viszont kiöregszik a közönség Amikor létrejön valamiféle sok kamerás felvétel egy koncertről – ilyenek nagy számban készülnek, alapvetően az történik, hogy jól vagy kevésbé jól, kevés, vagy több kamerával, tévés módszerekkel egzakt módon mutatják meg azt, ami a pódiumon történik. Ez a klasszikus zene meglévő közönségének szól. Mi gondoltuk, ne csak a zene szolgálólányaként dokumentáljunk, hanem saját képi, művészi koncepció alapján, a zenészek alkotótársaként hozzunk létre egy közös produkciót.

A zenének elképesztő katartikus ereje lehet egy valóban nagy mű és egy nagy koncert esetén, amit a filmen újra lehet teremteni. Ezen az úton indultunk el, az eredmény nem lett rossz, bár lehetett volna még izgalmasabb, bátrabb is. Egy élő koncert felvételén nagyzenekarral – itt kettő is volt, a Concerto Budapest és Kremerata Baltica –, borzasztóan ki van centizve, hogy meddig, és hogyan tudsz dolgozni, itt érdemes bátrabbnak lenni legközelebb.

Hogyan tudta „megszelídíteni” Keller Andrást, vagy Gidon Kremert?

Folyamatosan dolgozom a Concerto Budapesttel stratégiai ügyekben, készítettem is a zenekarral egy sorozatot, a Született muzsikusokat, tehát igen bensőséges a viszonyunk, elfogadnak rendezőnek, ami borzasztóan fontos, de a nap végén ez nem elég. Keller Andrással szoros kapcsolatban vagyok, nagy művész, a Bartók-Kurtág-Rados vonal legnagyobb élő képviselője. Kremerrel is dolgoztam már, és Andráson keresztül, akivel szoros művészbarátságban van, jól ismerem. Ezzel együtt az előadók próba, játék közben alapvetően zavaró tényezőnek tekintik a kamerás embereket.

Concerto Budapest & Kremerata Baltica intro from Concerto Budapest on Vimeo.

Most azt tudtuk elérni, hogy legyen egy délelőtti főpróba, ahol kiharcoltam, hogy mindenki pontosan ugyanabban a ruhában jöjjön, mint amit az esti koncerten visel, és igyekeztünk ugyanolyan fényviszonyokat előállítani. A Müpa felvételi rendszere alapvetően tévés kamerákra van kitalálva, én hoztam hozzá egy filmes csapatot, Géczy Dáviddal, aki itt vezető operatőr volt és jeles operatőrökkel, akik teljesen más kamerákkal dolgoztak.

A vadabb felvételek, amik a szívemhez közelebb állnak, azok a plánok és mozgások, mint például a hirtelen megforduló kamera Gidon körül, pont amikor a Schnittke hegedűverseny kadenciájának azt a bizonyos részét játssza... ezeket a mély, együttlélegző snitteket délelőtt lehetett megcsinálni.

Az ideális együttműködés ennél több, ha igazán komoly dolgokat szeretnénk elérni, akkor ezeken túl is kell teremteni egy olyan idősávot, amikor a rendező által kiválasztott részeket kizárólag a filmezés érdekében játszanak el. Ez egy más út, egy kicsit szokatlan az ilyenfajta közvetítés a komolyzenei előadások kapcsán. A filmes nyelvvel egy magasabb szinten újrateremthetjük a zenét.

A díj azért is fontos, mert meglepő visszaigazolást ad, és megmutatja, hogy a film vagy televízió csillogó világába is eljuthatunk zenei és művészi kompromisszumok nélkül. Most kaptam egy nagyon kedves levelet Gidon Kremertől, aki maga sem gondolta, hogy egy koncertfilmnek ilyen hatása lehet. A Concerto Budapest számára pedig jelentős lépés, hogy a Mezzo főműsoridejében szereplünk egy ilyen koncerttel és filmmel, ahol korábban épp a Keller Kvartett és a Fesztiválzenekar tudott csak megjelenni rendszeresen. Ez a zenekarnak óriási felület, amit milliók látnak, és a nemzetközi menedzserek is néznek. Ez a komolyzenészek számára is egyfajta reveláció, hiszen alapvetően a lemez jelenti számukra a legnagyobb teljesítményt, az a legfontosabb örök érvényű dokumentáció, de látható, hogy egy filmmel el lehet jutni, akár több tízmillió emberhez is, tehát a nyilvánosság egészen más dimenzióiban mutatkozhatnak meg. Ez nagy dolog a zenekarnak, de nagy dolog a magyar komolyzenének is, ha ilyen típusú filmek készülhetnek el.

(Borítókép: Keller András és Gidon Kremer. Fotó: Valuska Gábor)