Vendel
3 °C
15 °C
Index - In English In English Eng

Az én kötelezőim: Gianni Annoni

006 4O5A8498
2020.10.03. 07:28
A kötelező olvasmányok mindig hálás vitatémát jelentenek, az iskolakezdés idején ez időszerű is. Minisorozatunkban nem az aktuálisan előírt olvasmányokon rágódunk. Olyan közéleti szereplőket kérdezünk, akiknek nincs beleszólásuk a dologba, most például arról: mit ajánlanának kötelező olvasmányként.

Gianni Annoni

  • gasztronómiai szakértő, étteremtulajdonos

Vannak olvasmányok, amelyek joggal váltak kötelezővé. Az embernek meg kell ismernie a nagy írókat, bár nálunk, Olaszországban valószínűleg nem ugyanazok a kötelezők, mint itthon.
Az ember foglalkozzon, találkozzon kemény dolgokkal, történetekkel: Dante, Boccaccio, Oscar Wilde, Shakespeare – ők mind formálták a világról alkotott képemet.

Jó lenne, ha minden ember legalább háromévente elolvasná Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című könyvét. Minden újraolvasás más dolgokra világít rá, attól függően, hogy életünk melyik szakaszában vagyunk.

Nem könnyű olvasmány, de hasznos: Anne Frank naplója. Nem hiszem, hogy a múltban kellene élnünk, én a jövőbe tekintés és a jelenben élés híve vagyok, de jó, ha tisztában vagyunk az emberiség bűneivel.

Azt vettem észre, hogy sokaknak hiányzik az életéből a hit. Nem a vallás a fontos, hanem, hogy mindenki találjon valamit, ami túlmutat a földi dolgokon. Ezért a fiataloknak kifejezetten hasznos lehet Paulo Coelho bármelyik könyve. Ám ha csak egyet kellene kiemelni, akkor A fény harcosának kézikönyvét mondnám. Vagy A zarándoklatot. Egyszerűen azért, mert az író nagyon fiatalosan fogalmaz, könnyen olvasható irodalomról van tehát szó. Ez a férfi rengeteg dolgot élt át, mondhatni, mindent kipróbált. Így könyvei megszólíthatják az útjukat kereső fiatalokat. Hívőként biztos vagyok abban, hogy egy ateista is talál bennük olyat, ami hasznos lehet a számára.

Nem tudom kihagyni a Bibliát. Nem könnyű olvasmány, ezzel tisztában vagyok, de nem is úgy kell hozzáállni, mint egy regényhez. Napi három-négy sort kell olvasni belőle, és azokon akármennyit lehet gondolkodni. A Biblia főként a szeretetről szól.

A szakmámból kifolyólag a könyvespolcaim roskadoznak a gasztronómiai könyvek súlya alatt. Így talán nem meglepő, hogy egy ilyen típusú kötetet is kötelezővé tennék. Bármelyiket. Ezek persze nem sima szakácskönyvek. Nálunk, Olaszországban születtek olyan olvasmányok, amelyek a gasztronómia és a kultúra kapcsolatát erősítik. Arról írnak, miért fontos szezonális zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztani, hogyan tudjuk elkerülni a túlfogyasztást, hogy ne pazaroljunk. Talán nem is gondolnánk, mennyire hasznos lehet az ilyen tudás. Pedig az ember–étel kapcsolata is megváltozhat utána.

(Borítókép: Gianni Annoni. Fotó: Ajpek Orsi / Index)