Sándor Mátyás dalra fakad

Ki gondolná, hogy egy nemzetének szabadságáért és családjáért küzdő magyar főnemes története alkalmas arra, hogy musical készüljön belőle.

A Bartók Színház produkciója azonban jól mutatja, hogy ha egy előadás összművészeti, hiszen a musicalben a Bartók Táncszínház művészei is fellépnek, és a szerzőgárda kiváló,

akkor a színpadon akár Sándor Mátyás is dalra fakadhat.

A nagy sikerű musical zenéjét Szemenyei János komponálta, aki ügyelt arra, hogy a zenei betétek és dalok ne hordozzák magukban egy letűnt, archaizáló kor hangulatát, sőt, témaválasztásaikban nagyon is illeszkedjenek a jelen zenei világához.

Ehhez a zenei világhoz tűpontosan illeszkednek Závada Péter dalszövegei, amelyek a mai beszélt nyelvre épülnek, használva a szlenget is.

A zenés darab egyik legérdekesebb eleme a Varidance társulat tagjaiból álló Bartók Táncszínház művészeinek jelenléte. Színpadi megmutatkozásuk tökéletes példája annak, hogy a mozgásművészet hihetetlenül erősen és egyidejűleg képes megmutatni érzelmeket és gondolatokat, s hogyan tehetik gazdagabbá a színpadi próza és dallamvilág élményét.

A musical rendezője Léner András,

akivel arról beszélgettünk, miért gondolták úgy, hogy 2020-ban színpadra állítják Sándor Mátyás történetét.

Hogyan lett musical a Sándor Mátyásból, és miért éppen ebből a Verne-regényből?

Még a pillanatra is emlékszem, amikor Őze Áronnal, a Bartók Színház direktorával eldöntöttük, hogy Sándor gróf történetét Dunaújvárosban színpadra visszük. Budapesten ültünk a Rózsavölgyi Szalon teraszán. Először csak ötleteltünk, majd miután egyre jobban belejöttünk, elkezdett körvonalazódni egy musical történeti és színpadi képe.

Már akkor eldöntöttük, hogy a regény szövegét Mikó Csaba adaptálja, a zeneszerző Szemenyei János lesz, a dalokhoz pedig Závada Péter írja a szöveget. Amikor felkértük őket, mindhárman első szóra igent mondtak.

De miért Sándor Mátyás? Ha valamiből musicalt kellene írni, nem biztos, hogy ez a történet azonnal az eszünkbe jutna.

Ez egy szép, nagyívű, egyszerre romantikus és drámai történet. Nagy mese, ami akár igaz is lehetne.

Sándor Mátyás figurája hihetetlen erejű, tettei és hazafiassága miatt alkalmas arra, hogy példaként állítsuk bárki elé.

A karaktere, az élete kiváló lehetőség arra, hogy a fiatalok számára megmutassa azt, mi is egy fejlődéstörténet lényege. A regény ráadásul rólunk, magyarokról szól, a mi 1848–1849-es forradalmunk és szabadságharcunk után játszódik.

Ezért azért is érdekes, mert ez a regény nem nagyon ismert a mai fiatalok, de még a mai felnőttek körében sem.

Sajnos nem én vagyok a kompetens abban, hogy választ adjak arra, hogy ez miért alakult így. A színházi élet is már csak olyan, hogy minden nagy mű felfedezésre vár, és lehet, ennek a regénynek most jött el az ideje. Most kellett szembejönnie velünk.

Talán ezért is voltunk olyan lelkesek Mikóval és Závadával, amikor a vírusjárvány idején online, a monitor előtt ülve átbeszéltük és megbeszéltük, hogy egy olyan színpadi művet hozunk létre, amelyben a próza, a zene, a dalszöveg és a koreográfia egyenértékűen van jelen.

Mitől érezték úgy, hogy ez a történet 2020-ban érdemes arra, hogy színpadra állítsák?

A szabadságharc idején és az utána következő időszakban olyan történelmi helyzet volt ebben az országban, ami erősen rímel a XXI. századi történelmi helyzetekre. A törekvésünk csupán annyi volt, hogy bemutassunk egy olyan embert, aki teljes szívével és lelkével, a legszentebb módon tenni akar nemzetéért, még annak ellenére is, hogy ebben a küzdelmében elárulják, eltiporják.

Ezzel párhuzamosan a történet nem csupán egy nemzet, hanem egy család küzdelmeiről és lehetőségeiről is szól. A darab annak szép példázata, hogy valaki hogyan jut el annak felismeréséig, hogy a többiekért csak akkor tudunk a legtöbben tenni, ha a saját életünkben teszünk rendet. Mert így ismét és teljes erővel a nagyobb célokra fókuszálhatunk.

Vagyis azt akarja mondani, hogy manapság szükség, igény van a hősökre?

Igen, ez erről is szól.

Merthogy manapság nincsenek hősök?

Miért, vannak?

Sándor Mátyás legnagyobb hőstette az, hogy még a személyes bosszúvágyát is képes elengedni azért, hogy a jövő, a gyermekei és a fiatalok jövője tiszta maradhasson. S mindezt annak tudatában teszi, hogy tudja, bosszújának akár társadalmi jogosultsága is lenne.

(Borítókép: Ónodi Zoltán / Bartók Színház)