Ókovács Szilveszter: Szente Vajk ötletdús művész, ez megkönnyíti a váltástHolczer Ádám
Szándékosan esett a választásom öt olyan könyvre, amelyet nem feltétlenül adnék minden általános iskolás kezébe. Ráérnek később, érettebb fejjel elolvasni őket, hiszen ezek a könyvek időtől, helytől függetlenül mindig aktuálisak lesznek. A gyerekek élvezzék Rejtő Jenő, J. F. Cooper, Karl May regényeit, a Harry Potter sorozatot vagy épp A kis herceget. Számos remek olvasmány áll az ifjúság rendelkezésére, ám az én kötelezőim a felnőtteknek szólnak.
Felnőtteknek, akiknek az lenne a dolguk, hogy jobbá tegyék a világot. Íme a lista:
Naivan azt hihetnénk, hogy az Orwell által előrevetített totalitárius diktatúra sohasem valósul meg, de a XX. század gazdag történelme sok esetben cáfolhatná ezt, hogy a jelenünket ne is említsük.
Ahogy Winston Smith-t a Nagy testvér, úgy minket az „okoseszközeink” tartanak egész nap szemmel
– engem ez a felismerés sokkolt az olvasás közben. Talán aktuálisabb a könyv, mint valaha. Csak el ne vigyen a gondolatrendőrség...
Főhősünk, Mihály motivációja a halál. Ennek árnyékában keresi elveszett fiatalságának romantikáját. Egy olyan téma ez, mely az életünk, a mindennapjaink része, de a mai ember és a jelenkori társadalom számára alapvetően tabu. Szerb Antal azonban olyan eleganciával és nagyvonalúsággal ír a halálról, hogy az embernek kedve lenne megrendezni a sajátját, ahogy Ulpius Tamás is tette. A regény záró gondolata:
Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.
– mégis visszarántja az olvasót a szakadék széléről.
Szenvedsz vagy fájdalmat okozol? Gyugyu leszel vagy Tomoceuszkakatiti? Jó leszel vagy rossz? Ezt az alapvető morális kérdést boncolgatja néhány polgár egy budapesti kocsmában a nyilas terror napjaiban, és ehhez a részhez érve a könyvet kezében tartó olvasó is kénytelen önvizsgálatot tartani. Hogyan cselekedne, ha csak a saját sorsa múlna rajta, és hogyan, ha másokért is felelősséggel tartozik?
A rosszat valahogy eltűri, túléli az ember, de képes kiirtani a rossz az emberséget és a jóságot?
Szerintem az egyik legfontosabb mű a XX. századi magyar irodalomban.
A szerző önéletrajzi elemekkel átszőtt regénye mára az amerikai irodalom egyik alapműve. A történet központi témája a faji előítéletekből fakadó rasszizmus. Egy gyűlölettől túlfűtött alabamai kisvárosban élő köztiszteletben álló ügyvéd, Atticus Finch elvállalja egy fekete vádlott védelmét, ezzel magára haragítva a városka szűk látókörű lakóit. Mindezt a főhős tizenéves kislánya meséli el nekünk. Empátia, becsület, tisztelet, előítélet. Ezekről elmélkedhet az olvasó 500 oldalon keresztül.
A teljes kiszolgáltatottság és a korlátok nélküli életkedv regénye. Nem szükséges totális elnyomó diktatúra ahhoz, hogy az ember ne érezze többé embernek magát, elég egy elmegyógyintézet és egy velejéig romlott főnővér. A lázadóknak fegyver gyanánt marad a vitalitás és a humor. Kesey üzenete világos:
a szabadságot korlátozó diktatúra ellen harcolni kell, még akkor is, ha a harc eredményét már mások élvezik.
A hatalom és az egyén viszonya egy mindig aktuális téma, ahogyan ez a könyv sem megy ki soha a divatból.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
