Irodalmi szenzáció: ismeretlen Gyóni Géza versekre bukkantak Szibériában

Bár Ady Endre nem ismerte el, sőt egyenest azt mondta róla, hogy Gyóni Géza nem költő, igazi irodalomtörténeti szenzációnak számíthat az, hogy az első világháborús poéta eddig ismeretlen verseire bukkantak a Krasznojarszki Helytörténeti Múzeum egyik eldugott, használaton kívüli helyiségében.

Mint ismeretes, Gyóni Géza 1917-ben Krasznojarszkban, harminchárom éves korában, hadifogságban halt meg. Ott is temették el, az öccse mellé.

A most megtalált 211 oldalas életrajzát a szintén hadifogoly Székely Lajos irodalomtanár jegyezte le a Krasznojarszk melletti Vojennij gorodok hadifogolytáborban.

Gyóni Géza költői pályafutásának kezdetén háborús propagandaverseket írt, később pedig épphogy háborús búsongókat. Akkoriban nem igazán tartozott a magyar irodalmi kánon élvonalába, sőt a kánonba se, ám korai halálának titokzatos, hadifogsági körülményei miatt személyét mindig is egyfajta rejtélyes érdeklődés övezte.

Mihail Szemjonovics Batasev, a Krasznojarszki Helytörténeti Múzeum kutatója az Indexnek úgy nyilatkozott, a most megtalált dokumentumok teljesen autentikusak, mivel a magyaron kívül orosz nyelvű szöveg is tartozik hozzájuk. Batasev elmondta, hogy jelenleg a leletanyag feldolgozása zajlik, és azt tervezik, hogy a dokumentumokból kétnyelvű kiadványt adnak ki. Azt pedig rendkívülinek tartaná, ha külön Gyóni Géza verseit is ki tudnák adni.

A Gyóni-versek és irodalmi dokumentumok érdekessége, hogy azokat az első világháború után egyszer már megpróbálták eljuttatni Budapestre, de nem sikerült kézbesíteni. Így a csomag maradt a feladónál.

A múzeum most egy magyar-orosz tagokból álló alapítványt hozott létre annak érdekében, hogy az iratokat feldolgozzák. Batasev tájékoztatása szerint ezzel egy időben felvették a kapcsolatot a moszkvai magyar nagykövetséggel is.

Kortársai furcsán bántak vele

„Gyóni (Áchim) Géza sohase volt költő, s nem is lesz. Ezt még egy világháború sem tudta megcsinálni. Fiatal újságírószimattal s kényelmetlenül kényelmes helyzetében transzponálta igaz poéták formáit s hangulatait. Csak annyi ő, mint a háborús revük szerzői.”

– ez olvasható abban a levélben, amit Ady Endre 1915-ben írt egy ismeretlen fiatal barátjának.

Gyóni Géza bekerült Karinthy Frigyes Így írtok ti című könyvébe is. A Nyugat egyik kíméletlen szatirikusa így figurázta ki első strófájában:

Mikola Géza irodalomtörténész 1938-ban így írt a költőről az Irodalomtörténeti Közleményekben:

Van Gyóninak egy verse, mely önmagában elegendő volna, hogy írója nevét megörökítse: Cézár, én nem megyek. A költemény méltán lett híres, a római légionista, az élet szeretője fellázad az őt halálba parancsoló cézár ellen és egyetlen dacos kiáltással megtagadja, hogy rongy életét odaadja Cézár hódító dühének. Ismerve Gyóni háborús népszerűségét és tragikus végét, érthető, hogy ez a vers méltán adott, sőt ad is sok vitára alkalmat.

Kispéter András tanulmányában (Irodalomtörténet, 1985) pedig azt írta, hogy Gyóni nehezen találta meg önálló hangját, ám

„Utolsó békebeli verseinek gyűjteménye, az Élet szeretője, noha nem mentes még az Ady-hatástól — maga a cím is Adyt idézi! —, egyre izmosodó, erősödő költészetét mutatja.”

A költő háborús verseiről pedig ezt írta:

„a háborút belülről, a résztvevő szemével, a maga teljes szörnyű valóságában mutatják meg.”

(Borítókép: 

Gyóni Géza / Wikipedia)