Az erdélyi zseni, aki legyőzte Ceauşescut

„A Magyar Művészeti Akadémia által szervezett Harag György (1925–1985) emlékévvel és a hozzá kapcsolódó programokkal, kiadványokkal kifejezetten az volt a célunk, hogy ez a kivételes színházi alkotó visszakapja méltó helyét a magyar színházművészeti kánonban – kezdi a beszélgetést Kovács Őrs Levente szociológus, történész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének munkatársa. – Így kívánjuk felhívni a figyelmet egy sikeres életútra, amely példa lehet arra, miként válhat egy kelet-európai művész, magyar nyelvű alkotó a kortárs európai kultúra megkerülhetetlen alakjává.”

„Harag György 1925-ben született Erdélyben, kamaszkora óta a színház szerelmese, a magyarországi és erdélyi színházművészeten nő fel – folytatja Kovács Őrs. –Tizenhat éves korától rendezői pályára készül, gimnazistaként már rendszeresen látogatta a nagyváradi színházat.

1944-ben a családjával együtt deportálták. A margittai zsidó közösség egyetlen túlélőjeként tért vissza a koncentrációs táborból. Szüleit, testvéreit is megölték. Csodaszámba ment, hogy ő megmaradt, rettenetes állapotban élte meg a tábor felszabadulását.

Két év alatt átnéztük a teljes hagyatékot, mely özvegye, Harag Ilona jóvoltából csodálatosan rendezve, katalogizálva maradt ránk. Ezenkívül is több olyan írásos anyagot találtunk román színházi szaklapokban, melyek nem szerepeltek a hagyatékban, pedig ő a szerzőjük. Ezeket döntően a hetvenes években írta.

A teljes anyag ismeretében mondhatom, hogy egyetlen publikációjában, egyetlen vele készült interjúban sem beszélt részletesen arról, mit élt át a holokauszt idején. Pedig többször kérdezték erről. Élete végén a marosvásárhelyi színház Cseresznyéskert bemutatójának próbáin jött elő ezzel a témával, akkor is szigorúan mint művészi életfelfogást építette be a munkába.

Mindent tudott a színházról

Harag negyvenhatban iratkozik be a kolozsvári Zene- és Színművészeti Konzervatórium színész szakára, majd rendező szakon is diplomát szerez. Ezt követően már tanít a főiskolán, illetve játszik és rendez is. Volt évfolyamtársai 1953-ban meghívják Nagybányára színházat alapítani.

Igazi hőskor volt ez az időszak az erdélyi színjátszás történetében. A marosvásárhelyi Székely Színház 1946-os Tompa Miklós általi alapításával indul és a Harag György fémjelezte nagybányai és szatmárnémeti színházak működésében teljesedik ki. Együtt, vállvetve rendeznek és igazgatnak, s folyamatosan fejlődnek-tanulnak:

Hatalmas elméleti tudás birtokosa volt, és kiválóan ismerte az európai kortárs színházak irányzatait, kiemelkedő rendezőit, alkotóit is, amire akkoriban kevés példa volt a kommunista vezetésű országokban. Ceauşescu szekus diktatúrájában amerikai és angliai tanulmányutakra mehetett, részt vett spanyol színházi fesztiválokon. Ez a hetvenes évek végére, nyolcvanas évek elejére nem volt jellemző Romániában.

Nem lehetett megfélemlíteni

A másik magyarázata annak, hogy az erdélyi rendezőt megfélemlíteni és megvásárolni sem tudta a hatalom, Kovács Őrs szerint az lehetett, hogy

miután csodával határos módon túlélte a haláltáborokat, de elvesztette egész családját, fiatalkora minden tanúját, már nem tudtak ráijeszteni a szekus pribékek.

A Harag hagyatékot kutató szakember részben ezzel magyarázza azt is, miként tudta Harag és Sütő András évtizedeken át vállvetve szembenevetni a romániai diktatúrát:

„Sütő minden drámája – melyeket Erdélyben természetesen Harag vitt először színre –, az emberi igazságról, a szabadsághoz fűződő alapvető jogról szól. Minden darab azon alapul, hogy elnyomásban nem lehet emberi módon élni. Sütő maga meséli, hogy Harag György úgy rendezte meg a forradalmi előadásokat, hogy az üzenet egyértelmű maradt, de a hatalom mégis nehezen talált rajtuk fogást. Volt persze olyan munkájuk is, amit a premier után azonnal betiltottak. Amikor megbeszélték a dolgot,

Harag a hatvanas évek elején művészi válságot él át. Úgy érzi, választania kell. Vagy »beleragad« az igazgatói székbe, vagy megtalálja a saját művészi útját. Az áttörés 1971-ben következik be, amikor Marosvásárhelyen megrendezi Nagy István Özönvíz előtt című színművét. A II. világháború előtt sikerrel bemutatott darabot a jelenbe emeli át. Erről később sokat nyilatkozik, végigkíséri az egész életét, folyamatosan hangsúlyozza: csak olyan előadást szabad színre vinni, aminek aktuális üzenete van. Érzékeny művész volt, félelmetesen jó érzékkel választott darabokat.

Ufó Magyarországon

A hetvenes évek közepén robbant be az anyaország színházi világába. Akkorra már kialakult a »haraggyörgyi« színház, ami már nem követett semmiféle izmusokat. Magyar színházművészeti anyanyelvét kivételes elméleti felkészültségével gazdagítva, széles körű ismereteivel az orosz, francia, angol színházról, kis túlzással, űrlénynek számított a hazai színházi szakmában. Rendezéseinek rendkívüli művészeti értékére a magyarországi teátrumi világ is ráérzett, felfigyelt.

Amikor 1976-ban a Nemzeti Színházban az Özönvíz előttet, később, 1982-ben a Vígszínházban az Úri murit rendezi, a kor legnagyobb színészeinek a neve áll a színlapon. Olyan vezető művészek, mint Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc, Kállay Ferenc, Bodnár Erika és még hosszan sorolhatnánk. Győrött Osztrovszkij Vihar című darabjában Törőcsik Marira osztotta a főszerepet.

Hetvennyolcban Székely János Caligula helytartója című darabját vitte színre Gyulán. Gondoljunk csak bele: 

– idéz fel néhány legendás előadást Harag magyarországi munkái közül Kovács Örs Levente.

A történész elmondta, hogy a művész özvegye, Harag Ilona által gondosan megőrzött és kezelt hagyaték alapján nem csak az emlékévhez kapcsolódó vándorkiállítás anyagát állították össze. Ez kedd óta a Pesti Vigadóban tekinthető meg, amennyiben a járványhelyzet megengedi.

Amit a járvány sem tud elsöpörni: kétkötetes kiadványban gyűjtötték össze a Harag Györggyel kapcsolatos dokumentumokat, melyek az MMA Kiadó gondozásában jelennek meg. Az első kötetben a fotók dominálnak. Előadások, próbák, bemutatók és a művészről készült porték jelenítik meg az ikonikus előadásokat kronologikus sorrendben, a hozzájuk kapcsolódó cikkekkel, kritikákkal.

A második kötetben – melynek bevezető tanulmányát a Nemzeti Színház egykori igazgatója, Harag György és Sütő András életművének egyik legavatottabb ismerője, Ablonczy László írta – Harag döntően színházelméleti írásai, tanulmányai, feljegyzései, publikációi olvashatók, kiegészítve a korabeli interjúkkal, kritikákkal

A felkutatott és rendszerezett anyagok alapján dokumentumfilm is készül, amelyet a tervek szerint 2021 nyarán mutatnak be.

Borítókép: Marosvásárhelyen 1975-ben, Az ember tragediája próbáin Fotós: Marx József