A hatos tényleg megállt a Nemzetinél, ahogyan a dalban is elhangzik?

• Tudta-e, hogy Vénusz megdicsőülésével az Ajtósi Dürer soron találkozhat szobor formában?
• Hogy a francia art nouveau mestereket idéző dombormű a Líbiai Nagykövetség homlokzatán díszlik, és a századforduló leghíresebb szobrásza, Zala György alkotása?
• Gondolta-e, hogy a Gellért fürdő teljes belső felületét Zsolnay majolikaburkolat fedi?
• Hogy a Kossuth Lajos utcai Puskin moziban mutatták be az első hangosfilmet, abban a moziban, ami art déco stílusú belsővel, aranyozott mennyezettel és egyiptomi oszlopokkal dicsekedhet?
• Hogy a Gresham-palotában annyi a szobor, mint egy középületben, és ha ez nem lenne elég, még Róth Miksa csodás üvegei is kápráztatják szemeinket? 
• Hogy a Dohány utcai a New York-i után a világon a második legnagyobb zsinagóga?
• Hogy a Wenckheim-palota nem más, mint a Szabó Ervin Könyvtár a Szabó Ervin téren?
• Hogy Budapest egyik legszebb épületét, az olasz szalámigyárosról elnevezett Szevera-házat azért nem vesszük észre, mert a földszinten egy üzlet csúfítja el, feljebb meg már alig emeljük a fejünket? Pedig ebben a Károly körúti háromemeletnyi homlokzatban és manzárdban minden ott van, ami szecesszió és historikus építészet.

Sokan egy életet úgy élnek le, hogy soha nem néznek fel az égre. A minket körülvevő, világszámba menő, csodálatos épületekre. 

Megy az ember Budapesten, a körúton vagy a belvárosi flaszteren, a lába elé néz, vagy maximum szemmagasságba, de nem tudja, milyen csodák rejtőznek a párkányzatokon, micsoda szecesszió aranyozza be menetelését lépésről lépésre, vagy micsoda gótika omlik rá épp a fejére.

• Az bezzeg megvan, hogy hol a Rossmann, vagy hol lehet minőséginek hazudott second hand ruhát venni a Creamben.

• Ki tudja például, hogy Sarkadi Imre épp egy Szervita téri házban esett ki az erkélykorlátról játék közben, és halt szörnyet, vagy hogy az Anker köz egyik magas lakásában játszódik Kemény Zsófi regénye?
• Vagy micsoda rendőrségi razzia volt 1961-ben, az első engedélyezett utcaszilveszter során a Semmelweis utca egyik épületében?

Megannyi rejtélyes vagy hétköznapi élet fon körbe minket, s alakítja titkaival, történeteivel vagy épp evidenciáival a miénket.

Ha nincsenek elődeink, mi sem vagyunk, s ha már a világ egyik leggazdagabb városával áldott meg minket az univerzum és az általa kitermelt hazai tehetségek, legalább nézzünk fel. 

Nem létező.

A Budapest építészete című, Bede Béla jegyezte, Corvina gondozásában megjelent kötet épp lehetne egy ilyen kis, közép- vagy épp általános iskolások kezébe adott bédekker, nesze, fiam, indulj el. Egy afféle minimum az itt lakóknak, hol, mi, merre, milyen stílusban, mikor, miből, hogyan, ki építette. Budapest építészete 200 kiemelt épülettel. Mert nyilván az Opera, az Országház vagy a Magyar Nemzeti Bank megvan, de a Thököly úti Szenes-ház vagy a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűszedők Segélyegyletének bérháza a Gutenberg téren már nem.

A kismankó korszakonként vezet végig a városon, a római kori építészettől a román stíluson, gótikán, reneszánszon, barokkon, historizmuson és szecesszión át napjainkig, csokorba szedve és röviden bemutatva a legfontosabb épületeket, Ferkai Tibor gyönyörű képeivel.

Nyilván nem ebből fogunk építészetből doktorálni, minden házról, épületről egy-egy rövidke oldal szerepel mindössze, és mivel Budapest rohamtempóban épül, nincs is minden benne, de összefoglalónak, áttekintőnek jó, és annak is, aki ez alapján akar szisztematikusan keresztülmenni a városon.

Ott pedig még azon is tűnődhetünk, hogy az ominózus budapesti slágerben, a „Hétre ma várom a Nemzetinél, ott ahol a hatos megáll” kezdetűben a randevú vajon hova szól? A szállónál vagy a színháznál lesz a találka? A hatos ugyanis épp a kettő között áll meg. És hát, ugye, nem mindegy.

(Borítókép: A Dohány utcai Zsinagóga Budapesten. Fotó: SOPA Images / Getty Images Hungary)