Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMSzimbólumok Nagy Grófo temetésén
Szombaton helyezték végső nyugalomra Szolnokon Nagy Grófót, vagyis Kozák Lászlót. A temetésen jóval többen jelentek meg, mint 50 fő – ami társadalmi vitát generált – a búcsúztatás ennek ellenére zavartalan volt, ráadásul számos olyan szimbólummal szolgált, amelyek a nem roma származásúaknak érdekesek lehetnek.
A leglíraibb pillanat talán az volt a búcsúztatáson, amikor a gyászoló család felengedett 49 fehér galambot – ezek Grófo megélt éveinek számát jelölték. A galambok postagalambok voltak, amelyek alaptulajdonsága, hogy visszarepülnek oda, ahol kikeltek, ebben hasonlatosak a gólyákhoz – mutat rá Varga László, a Csepeli Galambtenyésztők Egyesületének elnöke. A szakember azt mondja, a 80 km/órával repülő galambok a Föld mágnesessége alapján tájékozódnak, és a tájékozódásukba ugyan a modern távközlési rendszerek bezavarnak, de még így is ritkán tévesztenek.
Varga László szerint a galambreptetés mostanában divatos szimbólum a temetéseken, lévén a galamb a lélek, illetve a lélek továbbélésének jelképe. Jelen esetben a galambok repültek egy kört, amit nem nagyon szoktak, helyette azonnal útra kelnek. Itt most azért volt ez másként, mert az évnek ebben az szakában a galambok nem sietnek haza, nincs ugyanis tenyészidőszak, nem kell a tojásokat felügyelniük.
A hagyományok szokásrendszere időről időre változik. Így kerülhetett a képbe a a galambröptetés, a hintó a temetésen, utóbbi a modernitás attribútumaként értékelhető, egyben jelzi a halott, vagy a romani nyelvben mondják, a mulo státuszát – húzza alá Rézműves Benjamin roma származású politológus.
Rézműves Benjámin a temetés kapcsán elmondta, hagyományos roma temetési szokás a virrasztás, ami a haláltól a temetésig tart. Az elhunytat régebben ágyra, asztalra fektették, letakarták a tükröket, nem lehetett fésülködni, mosni, mosakodni, sem pedig benézni az ablakokon át a házba, és nem volt ildomos a virrasztásról éjfél előtt távozni. Hozzáteszi, a halottat nyilván akkor fektettek az ágyra, amikor még nem volt elterjedt a romák köreben a kórházi patológiai szolgáltatás. Évtizedek óta a ravatal erre kialakított hűtőrendszerében tároljak a testet közegészségügyi szempontok miatt. A virrasztáson a gyászolók lassú roma balladákat énekelnek, pálinkát fogyasztanak, az ital kínálását illik elfogadni, nem hagyható a pohárban semmi, egy löttyintésnyi pálinkát pedig ki kell önteni a földre, hogy a halottnak is jusson belőle.
A temetésre mindenki elmehet, aki közel érezte magához a halottat. Amennyiben a halott teste megengedi, a temetésen nyitott a koporsó, hogy érintéssel, csókkal búcsúzhassak a gyászolók. Jelen esetben zárt koporsóval szembesült a gyászolók tömege, vélhetően ebben járványügyi megfontolások játszottak szerepet. A roma hagyományok szerint a halott szemére és kezébe pénzérméket tesznek, kriptatemetés esetén a halott mellé a botja, ékszerei, cigaretta, italok és kávé is kerül. Mint ismeretes Grófo mellé a saját tamburáját is letették a sírba, jelezve és elismerve ezzel a magyarországi cigány folklórban nyújtott kiemelkedő teljesítményét.
(Borítókép: Trenka Attila / Index)