Kós Károly, az erdélyi építész Párizsban

Sok jó oldala nincs ennek a kulturális eseményhiány sújtotta pandémiának, de legalább annyi igen, hogy az online tárlatokat otthonról a fotelből bárki megnézheti, tartózkodjon akár Salgótarjánban vagy Honoluluban. Így van ez a Párizsi Magyar Intézet Kós Károly-kiállításával is, igaz, francia nyelven, de legalább repülőjegy és szállás nélkül is megnézhetjük. A vizuális nyelv meg, különösen Kósé, úgyis univerzális. 

ez a címe a Rue Bonaparte utcai magyar kulturális intézmény tárlatának, amely jobban talán nem is foghatta volna meg a lényeget, hiszen Kós életműve úgy magyar, úgy erdélyi és úgy népies, hogy közben ott vannak rajta a világ egyéb építészeti kultúráiból „csent” jegyek.

Három részre bomlik az életmű, legalábbis a Párizsi Magyar Intézet értelmezésében:

Az első periódusban alkotta meg Kós a legfontosabb épületeit, többek között a budapesti Városligetben, a háború alatt a fegyverzúgás elől menekülve egy évet töltött Isztambulban, ahol a lüktető metropoliszt tanulmányozva egyedülálló városmonográfiát írt, majd utána némi budapesti tartózkodás után, telítődve a nagyvárosi lüktetéssel, fokról fokra költözött vissza szülőhazájába, Erdélybe. Ott aztán egyik megrendelés, egyik pályázat jött a másik után, ő pedig eleget tett ezeknek.

A fotókat, tervrajzokat és maketteket felvonultató, kétszintes, igényes tárlat a Balassi Intézet, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar és a Fővárosi Levéltár közös munkája, kurátora Kenyeres István és a Magyarországon letelepedett, ausztrál származású építész, Anthony Gall, akinek legutóbbi műve, a Clark Hotel szép sikereket söpört be, ugyanakkor nagy vitákat is kavart. Gall elméleti-kutatói munkásságának középpontjában Kós Károly áll, így igazán értő kurátor prezentálja a múlt század egyik legnagyobb építészének munkásságát a franciáknak.

ami azóta is városképileg, kultúrtörténetileg és szociológiailag is fontos színfoltja a városnak, Kós térkezeléséről, határozott, erős építészeti világáról, alkalmazott formáiról, melyek az erdélyi építészet hagyományait tükrözik vissza, legyen szó iskoláról vagy egyházi épületről.

A L’architecte le plus hongrois dans l’Europe au XX. siècle című tárlat Kós építészeti munkásságát mutatja be, így a kultúrtörténet továbbra is adós marad az egész életművet, benne az irodalmi, néprajzkutatói és művészettörténeti tevékenységét is feldolgozó komplett oeuvre-rel, de a múlt század egyik legnépszerűbb erdélyi magyarjának tevékenysége olyan szerteágazó volt, hogy több tudományág művelői tudnák csak ezt a bizonyos tárlatot egyszer majd valamikor tető alá hozni.

Ő tervezte a református parókiát Óbudán, a városligeti Bagolyvár éttermet, saját sztánai otthonát, a Műcsarnokot Kolozsváron vagy a Városmajor utcai iskolát. Kós minden háza, alkotása egy mélyről jövő vallomás. Kő, fa, természetközeli formák, csupa szív-lélek minden szegletben, hajlatban.

(Borítókép: Kós Károly. Fotó: Csomafáy Ferenc felvétele / Wikipedia)