Két tűz között Stohl András

Annyit nem játsszák Molnár Ferenc Deliláját, mint mondjuk a Játék a kastélybant, A testőrt, a Hattyút vagy akár az Egy, kettő hármat, de ez is vetekszik a fenti művekkel úgy dramaturgiailag, mint a szórakoztatás vagy a életvezetési-társadalmi bölcsességek terén.

Ezt fedezte fel s lovagolta meg a Centrál Színház, melynek művészei már a tavaszi karantén alatt bemutatták a művet online, felolvasószínházi keretek közt, jól megvágott részletekben. Már az is rendkívül izgalmas volt, alig vártuk napra nap az esedékes epizódokat, most viszont élőben is lehet már látni a Delilát, mármint úgy élőben, hogy továbbra is online, de a színpadon játszott előadást, díszlettel, jelmezzel, teljes arzenállal.

Van itt ez az okos asszony, a nagysága, aki maga is tudja, mit jelent szegénynek lenni és felkapaszkodni. Hisz maga is felkapaszkodott, szegény komornából lett jómódú kocsmáros-vendéglősnévé, úgynevezett nagyságává. Ám ő lelkileg-szellemileg is felnőtt a feladathoz, amihez hozzájött a viselkedés, a miliőben való természetes közlekedés és a tartás. Olyannyira, hogy Mariann nagysága az egész kompánia fölött áll. Ebben rejlik az ereje is, ezért nyeri meg a játszmát. 

Még jó, hogy segítségére jön egy 38 ezer pengős betétkönyv is, amit férjeura éppen most nyert meg, viszont a szerelmi-házastársi győzelemhez ezt el kell veszítenie. Erre fáj a foga ugyanis a férj által kiszemelt cselédlánynak, Ilonkának, akinek ugyan van kit szeretnie, az ő motoros vőlegényét, Berényi urat (Ódor Kristóf) , de hát őt hívja az élet, a Lidó, a Hotel Excelsior, a saját kisautó és a tetőtől talpig selyemruha. Ennek hiányában pedig az egyszerű, állás és vagyon nélküli, jóképű ifjú udvarlója oldalán a miskolci lakás az anyóssal, a cselédmunka és a konyhaszag.

A parádés és sok lehetőséget rejtő alaphelyzethez a szereplők is parádésan lettek kiválasztva. Stohl Andrásnál jobban kevesen tudnák hozni a szexuális vágytól és a hódítás lehetőségétől megőrülőfélben lévő férjet, aki kicsit hazudik, kicsit igazat mond, kicsit jó szerető, kicsit jó férj, mert ide is, oda is akar teljesíteni, kecske is, káposzta is, és persze ettől kikészül és leizzad. 

aki utánozhatatlan magabiztossággal, női arzenállal, fifikával, és az ezekből adódó megingathatatlan önbizalommal játssza azt a játékot, aminek női ösztönei és élettapasztalata révén tökéletesen biztos a sikerében. És aminek tétje a házassága. Kiszagolja ugyanis, amit nem olyan nehéz kiszagolni, hogy Ilonka nagyságos úr iránti vonzalmának záloga, flörtölésre való hajlama Virág úr betétkönyvében rejlik, s elég ettől megszabadítani, hogy a dolgok helyreálljanak.

Mert a cselédlány sem bolond ám, szerető ő sem lesz, kizárólag nagysága, addig bolondítja hát Virág urat, amíg az, bár véletlenül sincs ínyére a házasság, mégis rááll, annyira nem bír magával. Mert Ilonka anélkül nem adja magát. Két nő küzd itt tehát egymással, a nagysága és a cselédlány, ki-ki a saját eszközével, s mint mindig: győz a jobbik, a bölcsebb, a megfontoltabb, a többet reszkírozó.

Kár, hogy az egyébként bájos és figurára teljesen ideillő Trokán Nóra a színpadon nem igazán partnere Balsai Móninak, affektálása hiteltelen, Ilonkája súlytalan, a kiborulási jelenete pedig olyan falsra sikeredik, hogy még ő se hiszi el magának. Annál hitelesebb Magyar Attila a folyton hallgatózó, a híreket hozó-vivő, mindig a létező legrosszabbkor (legjobbkor) színre toppanó csapos személyében, aki persze kisebb-nagyobb stikliket elkövet, de a nagyságáért feltétlenül odavan.

Summa summarum, a darab gyöngyszem, ha műfajilag kéne besorolni, azt mondhatnánk, példázat a női bölcsességről (és a férfiúi ostobaságról), az előadás feszes, ritmusos és izgalmakkal teli (rendező Puskás Tamás direktor), mi pedig csak adózni tudunk annak, hogy társas karanténmagányunkban Molnár Ferenc bejöhet a lakásunkba. A darab ősbemutatója éppen itt volt 82 éve, a mai Centrál Színház egyik elődjében, a Pesti Színházban, olyan nagyságokkal (és nagyságákkal), mint Somlay Artúr, Darvas Lili vagy Muráti Lili.

És hogy miért Delila, azt pedig, ahogy a nagysága mondja, mindenki nézze meg a lexikonban.

(Borítókép: Centrál Színház)