Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Addig halogatsz, amíg egy kórteremben találod magad, és elmúlik feletted az életMondjon egy színt, piros, mondjon egy költőt, Petőfi Sándor, és mondjon egy sugárutat: Champs-Élysées. Ez tuti. Na és most még ezek a világhírű elíziumi mezők is megújulnak, nem is akárhogyan. Zölddé válnak, egy barátságos, nagy zöld kertté. Anne Hidalgo, Párizs polgármestere mindezt a napokban jelentette be.
Mert ugyan a sugárút kapcsán a nemzeti emlékezet az Empire, vagyis a napóleoni császárság hódításainak monumentumait, az újonnan megválasztott köztársasági elnököket, a futballbajnokokat vagy a világhírű Champs-Élysées Színházat idézi először az átlag francia elméjébe, a majd két kilométeres promedád egyszersmind a gyalogosoké is: a népé, a városlakóké, a párizsiaké, akik azonban már egyre kevésbé érzik azt a magukénak.
Nem is csoda.
A szennyezettség nagyobb itt, mint a Párizst körülvevő autópályán, a Périférique-en, a levegőt beszívni nem tanácsos, és az óránként átlagosan háromezer átszáguldó autó zajában sem olyan kellemes már az a kávé. Pedig Joe Dassin világhírű szerelmes sanzonjában még arról szól a fáma, hogy itt, a Champs-Élysées-n minden van, üssön delet vagy éjfelet az óra, tűzzön bár a nap, vagy essen az eső.
Nos, a méltán népszerű sanzon 1969-es születése óta ez a minden egyre inkább a luxusautó-márkák szalonjaira, az Andrássy úthoz hasonlóan a divatcégek világmárkaüzleteire, a gigamozikra és a sárga mellényes tüntetők (gilets-jaunes) legkedveltebb demonstrációs helyszínére korlátozódik, horribile dictu,
még a McDonald’s is megvetette lábát a laposabb pénztárcájú turistamassza legnagyobb örömére.
Persze ami jó a világcégeknek, az nem biztos, hogy jó a népnek, mely már nem olyan szívesen sétálgat itt, mint sétált Hugo, Balzac, Maupassant és Proust regényeiben, egészen a huszadik század elejéig, amikor az Elíziumi Mezők Párizs legnépszerűbb sugárútja volt bábelőadásokkal, lovas kocsikkal, éjszakai színházi előadásokkal és éneklő menetekkel. Aztán a legek érája következett, minden nagy szenzáció premiere: az első világkiállítás (Exposition Universelle), az első metróvonal, az első autószalon – mind-mind a Champs-Élysées-hez kötődve.
Mára, vagyis 100 évvel később a sugárút gyakorlatilag kiürült.
A napi 100 ezer járókelőnek, aki itt megfordul, pusztán az öt százaléka használja sétára a promenádot, a többi turista vagy a negyedben dolgozó alkalmazott, illetve üzletember.
A Champs-Élysées átalakításának tervét már régóta dédelgeti a város, olyannyira, hogy 2018 óta még Champs-Élysées Bizottság is létezik, és folyamatosan kampányol azért, hogy a nemzeti büszkeségek közé számító sugárutat és környékét átalakítsák. A bizottság elnöke, Jean-Noël Reinhardt 2019-ben így nyilatkozott:
A Champs-Élysées-n egyre több a látogató, és nagynevű cégek harcolnak érte, hogy képviseltethessék magukat rajta, de a francia emberek számára elhasználtnak tűnik.
Márpedig egy valamirevaló francia hazafi az elhasználtságot egy nemzeti büszkeséggel kapcsolatban nem tűrheti.
Ahogy az jobb helyeken, például mondjuk a finneknél ilyen esetekben szokás, a bizottság nyilvános konzultációt is szervezett arról, mit is kellene kezdeni a sugárúttal.
Az átalakítási terveket Philippe Chiambaretta építész és cége készítette. Chiambaretta elmondta, a koronavírus-járványt megelőzően a sugárutat átlagosan napi százezer gyalogos használta, 72 százalékuk turista volt. A nyolcsávos sugárúton pedig óránként átlagosan háromezer gépkocsi halad át, és szennyezettebb, mint a francia főváros körüli körgyűrű. A tervek között szerepel a sugárút délkeleti végén található Place de la Concorde átalakítása, ez várhatóan még a 2024-es párizsi nyári olimpiai játékok előtt elkészül, míg a Champs-Élysées teljes átalakítására 2030-ig kell várni.
S hogy milyen lesz? Több fa, több zöld, több úgynevezett zöld alagút az autós sávok között, több levegő, tér és kevesebb autó.
Csak azért, hogy Joe Dassinnek újra igaza legyen, és ha az ember itt mászkál majd, csak úgy, egy löttyös szerda délután, nyitott szívvel, bármi megtörténhessen.
Nálunk az Andrássy úton folyamatosan újítják fel, illetve restaurálják a NER-közeli építész- és kivitelező cégek az egykori palotákat, a bicikliút hosszú idő után lekerült a járdáról, de átfogó átrendezési terv nem született. Igaz, a mi sugárutunk nem összevethető a Champs-Élysées-vel, az Andrássy utat gyakorlatilag csak az autós, a biciklis és a buszforgalom használja, korzózni szinte senki nem korzózik rajta.
(Borítókép: Karácsonyi fényekben a Champs-Élysées 2020. november 23-án. Fotó: Stephane Cardinale – Corbis / Getty Images Hungary)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
