Párizs visszakapja a Champs-Élysées-t

Mondjon egy színt, piros, mondjon egy költőt, Petőfi Sándor, és mondjon egy sugárutat: Champs-Élysées. Ez tuti. Na és most még ezek a világhírű elíziumi mezők is megújulnak, nem is akárhogyan. Zölddé válnak, egy barátságos, nagy zöld kertté. Anne Hidalgo, Párizs polgármestere mindezt a napokban jelentette be.

Mert ugyan a sugárút kapcsán a nemzeti emlékezet az Empire, vagyis a napóleoni császárság hódításainak monumentumait, az újonnan megválasztott köztársasági elnököket, a futballbajnokokat vagy a világhírű Champs-Élysées Színházat idézi először az átlag francia elméjébe, a majd két kilométeres promedád egyszersmind a gyalogosoké is: a népé, a városlakóké, a párizsiaké, akik azonban már egyre kevésbé érzik azt a magukénak. 

A szennyezettség nagyobb itt, mint a Párizst körülvevő autópályán, a Périférique-en, a levegőt beszívni nem tanácsos, és az óránként átlagosan háromezer átszáguldó autó zajában sem olyan kellemes már az a kávé. Pedig Joe Dassin világhírű szerelmes sanzonjában még arról szól a fáma, hogy itt, a Champs-Élysées-n minden van, üssön delet vagy éjfelet az óra, tűzzön bár a nap, vagy essen az eső.

Nos, a méltán népszerű sanzon 1969-es születése óta ez a minden egyre inkább a luxusautó-márkák szalonjaira, az Andrássy úthoz hasonlóan a divatcégek világmárkaüzleteire, a gigamozikra és a sárga mellényes tüntetők (gilets-jaunes) legkedveltebb demonstrációs helyszínére korlátozódik, horribile dictu,

Persze ami jó a világcégeknek, az nem biztos, hogy jó a népnek, mely már nem olyan szívesen sétálgat itt, mint sétált Hugo, Balzac, Maupassant és Proust regényeiben, egészen a huszadik század elejéig, amikor az Elíziumi Mezők Párizs legnépszerűbb sugárútja volt bábelőadásokkal, lovas kocsikkal, éjszakai színházi előadásokkal és éneklő menetekkel. Aztán a legek érája következett, minden nagy szenzáció premiere: az első világkiállítás (Exposition Universelle), az első metróvonal, az első autószalon – mind-mind a Champs-Élysées-hez kötődve.

A napi 100 ezer járókelőnek, aki itt megfordul, pusztán az öt százaléka használja sétára a promenádot, a többi turista vagy a negyedben dolgozó alkalmazott, illetve üzletember.

A Champs-Élysées átalakításának tervét már régóta dédelgeti a város, olyannyira, hogy 2018 óta még Champs-Élysées Bizottság is létezik, és folyamatosan kampányol azért, hogy a nemzeti büszkeségek közé számító sugárutat és környékét átalakítsák. A bizottság elnöke, Jean-Noël Reinhardt 2019-ben így nyilatkozott:

A Champs-Élysées-n egyre több a látogató, és nagynevű cégek harcolnak érte, hogy képviseltethessék magukat rajta, de a francia emberek számára elhasználtnak tűnik.

Ahogy az jobb helyeken, például mondjuk a finneknél ilyen esetekben szokás, a bizottság nyilvános konzultációt is szervezett arról, mit is kellene kezdeni a sugárúttal.

Az átalakítási terveket Philippe Chiambaretta építész és cége készítette. Chiambaretta elmondta, a koronavírus-járványt megelőzően a sugárutat átlagosan napi százezer gyalogos használta, 72 százalékuk turista volt. A nyolcsávos sugárúton pedig óránként átlagosan háromezer gépkocsi halad át, és szennyezettebb, mint a francia főváros körüli körgyűrű. A tervek között szerepel a sugárút délkeleti végén található Place de la Concorde átalakítása, ez várhatóan még a 2024-es párizsi nyári olimpiai játékok előtt elkészül, míg a Champs-Élysées teljes átalakítására 2030-ig kell várni.

Csak azért, hogy Joe Dassinnek újra igaza legyen, és ha az ember itt mászkál majd, csak úgy, egy löttyös szerda délután, nyitott szívvel, bármi megtörténhessen. 

(Borítókép: Karácsonyi fényekben a Champs-Élysées 2020. november 23-án. Fotó:  Stephane Cardinale – Corbis / Getty Images Hungary)