Meghalt Móricz Imre, Móricz Zsigmond fogadott fia

Életének 86. évében meghalt Móricz Imre mérnök – adta hírül Facebook-posztjában Nyáry Krisztián író.

Móricz Imre menhelyi gyerekből lett kétdiplomás, nyelveket beszélő, alkotó ember. Hétéves volt, amikor örökbe fogadó apja, Móricz Zsigmond meghalt, de egész életében vallotta, hogy kitartását, hitét, világlátását neki köszönhette. Litkei Imre néven látta mega napvilágot 1935. április 14-én a budapesti Szent Rókus Kórházban. Édesanyja, a 19 éves Litkei Erzsébet egy fiktív nevet és címet diktált be, amikor az édesapa kilétéről kérdezték.

Az irodalomtörténet – az író lánya, Móricz Virág monográfiája alapján – évtizedekig úgy tartotta számon, hogy Móricz Zsigmond 1936 őszén a Ferenc József hídon találkozott az öngyilkosságra készülő apátlan-anyátlan Litkei Erzsébettel. Lebeszélte szándékáról, pártfogásába vette, és lejegyezte élettörténetét. Ezekből a történetekből születtek a Csibe-novellák, majd az Árvácska is. Az író a hivatalos életrajz szerint előbb a lányt fogadta örökbe, később pedig a lány apa nélkül született kisfiát, Imrét is.

Csak a közelmúltban vált bizonyossá, hogy Csibe valójában az Árvácska írójának utolsó szerelme volt. A mérhetetlen szegénységből Pestre került gyereklány alkalmi prostitúcióból élt, vélhetőleg így ismerkedett meg Móriczcal is. Az alkalmi ismeretségből később sajátos múzsa-művész kapcsolat, majd élettársi viszony lett, amit az író környezete nehezen fogadott el. Az örökbefogadására azért volt szükség, mert a házas, de feleségétől külön élő Móricz valamilyen módon legalizálni akarta a kapcsolatukat.

Nem tudjuk, mit érzett Móricz, amikor először meglátogatta a kisfiút, mert ezeket az oldalakat valaki egyszerűen kivágta a ránk maradt naplókból. Viszont a Pesti Naplóban részletekben közölt Míg új a szerelem című regénye 1937-es folytatásában egyszerre megjelenik az apaságélmény témája. Az idillnek azonban hamar vége szakadt, amikor a 63 éves író agyvérzést kapott. A kisfiú többet nem léphetett be a szobájába. Az ajtórésen keresztül látta, hogy apját csőrös szájú edényből itatják, és orvos áll az ágya mellett.

Szobájának ajtaja nyitva volt, így beláttam hozzá, amikor az emeletre indultam valamiért. Szótlanul feküdt a nagydíványon, arca fehér volt, s úgy éreztem, hogy a szemeivel kísér, amíg el nem tűntem a lépcső fordulójában. Nem mertem odamenni ágyához, elbúcsúzni tőle. Aztán elvitték...

– emlékezett Móricz Imre apja utolsó napjaira. Pár nappal azután, hogy Móricz Zsigmond 1942. szeptember 5-én meghalt, Csibének és fiának el kellett hagyniuk a leányfalui házat. Imrét anyja egy időre visszavitte Zagyvarékasra, majd beíratta a debreceni kollégiumba, ahová Móricz Zsigmond is járt. 1953-ban érettségizett kitűnő eredménnyel, és bár apja annak idején arról beszélt neki, hogy aki ennyire szereti a meséket, abból kitűnő szerkesztő lehet, nem mert bölcsészkarra jelentkezni.

Ezzel a névvel irodalmi pályára lépni öngyilkosság lett volna, még az árnyékában sem tudnék teljesíteni, így lettem inkább gépészmérnök 

– indokolta választását, ami végül is nem tűnt rossznak: a 70-es években ENSZ-ösztöndíjjal Nyugat-Németországban dolgozott vízierőművek tervezésén, majd egyike lett az első magyar mérnököknek, akik számítógépet használtak a munkához.

Sokáig kerülte a Móricz Zsigmonddal kapcsolatos nyilvános szerepléseket.

Megpróbáltam elbújni, hogy ne kelljen ezekkel a kérdésekkel szembesülnöm. Mindenki megakadt bennem és vágott azzal, hogy honnan vagy, mért vagy, mi a Móriczhoz fűződő jogviszonyod, hiszen úgy nézel ki, mint az öreg, tessék már bajuszt növeszteni!

– emlékezett vissza. Hamar Péter irodalomtörténész 2007-ben megjelent, Csibéről írt könyvében fel is vetette, hogy apa és fiú rendkívüli külső hasonlósága nem a véletlen műve. Elmélete szerint az író volt a gyermek vér szerinti apja. De Móricz Imre nem tekintette vérségi kérdésnek örökségét.

Én úgy gondolom, nem azé a gyermek, aki nemzi, hanem aki felneveli. Engem Móricz Zsigmond nevelt, ő fogta a kezem egész életemben. Halála után is, ma is, holnap is, amíg csak élek. Számomra ő az apa

– emeli ki Móricz Imre véleményét nekrológjában Nyáry Krisztián.