Nők itt nincsenek, férfiak tüllszoknyában

Ha egy társulatban a női szerepeket férfiak játsszák, ahhoz nyilván minden befogadónak van egyfajta viszonyulása. Van, aki azt mondja, ez nevetséges, mások szerint mondvacsinált, a harmadik szerint micsoda nyitottság és progresszió, a negyedik szerint pedig ez csak arról szól, hogy már nem tudnak mit kitalálni. Ezek együttesen mind lehetnek érvényesek; meglátjuk, a befogadó mire megy az újfajta találkozással.

A balett22 nevű, nemrég létrejött San Francisco-i társulatban bőséggel lesznek ilyen újfajta találkozások, mi több, bizonyára meghökkenések is. 

Történt ugyanis, hogy az egyik alapító, Roberto Vega Ortiz tavaly nyáron spicc-cipőben táncolt, és ilyen képet tett föl magáról az Instagramra #férfi balett-táncos, vagyis #maleballetdancer hashtaggel, mire rendre másra hasonló fotókat kezdtek posztolni magukról férfi balett-táncosok a világ minden tájáról.

Innen jött az ötlet, hogy ez akkor mást is, másokat is érdekelhet, és Ortiz lakótársnőjével, Theresa Knudsonnal, aki történetesen klasszikus balett-táncos, és még üzleti diplomája is van, megalapította a csak férfiakból álló társulatot.

Márpedig az a klasszikus balettben jócskán van, évszázadok óta rögzülten, szinte elmozdíthatatlanul. Itt a férfi férfi, a nő nő. Most azonban Odette-Odyle, Sylvia, Giselle, Kitri és Mária hercegnő is lehet férfi, női jelmezben, a nőknek szánt, nőknek írt koreográfiával.

ami persze nem azt jelenti, hogy itt bárki lehet balett-táncos, mert azért a műfaj diktálta igen szigorú követelmények nem lesznek kevésbé rigorózusak. Az izomerő, hajlékonyság, tágság, ritmusérzék, különleges koordinációs és izolációs képességek és a művészi kifejezőerő nem hiányozhat a repertoárból.

Ehhez jön az újfajta koncepció, miszerint nem pusztán arról van szó, hogy férfiak táncolnak csak férfiszerepeket, hanem a női szerepeket is férfiak táncolják, és ez nyilván az előadáshoz hozzá is tesz – vagy épp elvesz. Mindenképp hozzátesz annyiban, hogy mégiscsak újdonságról van szó, ugyanakkor a női esszencia, a belülről fakadó szerepformálás, azonosulás és színpadi átlényegülés veszhet el.

Spicc-cipőt már korábban is láttunk férfiakon, mi több, az igény is létezett már egy ideje a klasszikus férfi balett-táncosok körében, ezért el is kezdte gyártani ezeket egy orosz cipőkészítő cég. 

Michelle Dorrance koreográfus pedig már aszerint válogatta legújabb, az American Ballet Theatre számára készülő előadása férfi táncosait, hogy jártasak-e a spicctechnikában.

A csupa férfiból álló balett-társulat sem forradalmi ötlet már, hiszen 1974 óta működik a híres Les Ballets Trockadero de Monte Carlo, ahol szintén férfiak játszanak női szerepeket, de ők inkább kifigurázzák a klasszikus balett merevségét, és egyfajta paródiát nyújtanak. A balett22 társulat tagjai közül néhányan épp innen érkeztek, most tehát komolyra fordíthatják az eddig idézőjelbe tett munkájukat. (Ők néhány éve Budapesten is felléptek, és bemutatták a klasszikus balett nemi szerepeit felforgató előadásaikat.)

Hogy mire jut a balett22, a jövő zenéje. Mindenesetre a női szerepek megmaradnak darabjaikban, csak épp férfiak játsszák el. Ki tudja, hátha ez segít a művészi-emberi közelebb kerüléshez.

Borítókép: Facebook / Ballet22. Fotós: Max Sachar – Concept o4