Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Reneszánszukat élik a társasjátékok, erről már többször írtunk. Sőt remek játékokat mutattunk be, amik teljesen újraírják a szerencsén alapuló, monoton régi játékélményt, bebizonyítva, hogy a társas is teremthet minőségi időtöltést.
Kipróbáltunk néhány újabb családi társasjátékot, és közben repült az idő. Ezek a társasok haladó és kezdő játékosok számára is egyaránt kellemes szórakozást nyújtanak.
Ezúttal Öt játékot mutatunk be, a tavalyi év slágereit.
Muszáj a Kataminóval kezdeni, mert ez a játék annyira egyszerű, amennyire nagyszerű. A többi játék ennél sokkal bonyolultabb lesz, de ez az a társas az, ami tökéletesen fedi a családi játékok fontosságát és feladatait. Színes fakockák, mindenféle alakban, egy tábla, rengeteg kártya, többféle játékmódra ad lehetőséget. A készítők tényleg mindenre gondoltak.
Vannak kártyák, amelyekre sík alakzatokat rajzoltak, és amiket a gyerekek a kockákból ki tudnak rakni. Ezzel a húzással pedig tényleg a legapróbbakat is be lehet vonni a közös programba, hiszen nincs más feladatuk, mint követni a mintázatot.
A készítők felhívták a figyelmet arra is, hogy a kockák alkalmasak arra, hogy építkező, kockakirakó versenyt improvizáljanak azok, akiknek épp nincs kedvük a tetrisalapú feladatokhoz. Ez annyit takar, hogy a játékosok az elemek egymásra helyezésével közösen építhetnek egy tornyot, a nyertes pedig az lesz, aki utoljára rakott fel biztos kockát, mielőtt a torony összedőlne.
Ám az igazi tetris sem hétköznapi.
Először is nem csak a sík táblánkra lehet szükségünk. Vannak feladatok, amikben térbeli alakzatokat kell kiraknunk a kockákból, ami rendes fejtörést okozhat egy felnőttnek is.
Viszont ebben a játékban a legfontosabb gondolat. És ha valaki, például egy gyerek sokat játszik, előbb vagy utóbb beletanul, és képes lesz egyre bonyolultabb feladatok megoldására is. Vagyis a társas akár több éven át is elkísér.
Másodszor pedig a táblát is ketté lehet osztani, a kártyák pedig nemcsak önmagukban különböző nehézségűek, hanem arra is lehetőséget biztosítanak, hogy míg valaki a tábla egyik részén könnyebb feladatot old meg, addig a másikon haladó nehézségű a feladvány. Ezzel pedig elérik azt, amire sok játék képtelen, hogy a szülőknek nem azon kell stresszelniük magukat, hogy mikor kell hagyni nyerni fiatal ellenfelüket, hiszen a saját szintjükön mérkőznek meg. Így egyenrangú partnerekként tudnak játszani.
Ez a játék olyan, mintha több, már kedvelt és bevált játék elemeit foglalná magába, így nem csak a család, baráti társaságok egyik nagy kedvence is lehet. A játékot 2-5 ember játszhatja, de minden esetben valakinek a szellemet kell alakítania. A szellem a játék elején kap egy kártyát, amin az szerepel, hogyan halt meg, milyen körülmények között. Ezek után két játékos esetén egy, más esetben több nyomozónak kell kitalálnia, hogy ki, hol, hogyan, mivel és miért ölte meg az áldozatot.
A nyomozók kártyákat kapnak, azok kijátszásával a szellem egy bizonyos módon tud kommunikálni, azaz választ ad a nyomozó által feltett kérdésre.
Több különböző lehetőség adott, hogy a szellem információkat adhasson át. Zsinórokból ábrázolhat valamit, tátoghat némán, a nyomozó hátára írhat az ujjával, kiadhat egy hangot, mutogathat három másodpercig, rajzolhat a nyomozó kezét vezetve, használhat tarot-kártyákat, illetve a szellemidéző táblán kommunikálhat az érzékelőkkel, ahol szimbólumokkal tud üzenni, illetve a Ouija boardon betűhalmazokkal. Azt, hogy milyen módon nyilvánul meg, a nyomozók által kijátszott kártya mutatja.
Nyomozóoldalról az izgalom és a nehézség egyben, hogy minél jobb kérdéseket tegyen fel az ember, és hogy úgy tudja összeolvasni a nyomokat, hogy megelőzze társait. Két rossz tipp után a nyomozó kiesik.
Szellemoldalról pedig a lehető legkreatívabb megoldásokhoz kell folyamodni, teljesen ráhangolódva az adott nyomozó gondolkodására, hiszen rengeteg esetben a jelekből csak asszociálni tudnak, így nem árt arra is gondolni, a másik agya hogyan működik.
Szórakoztató játék, képes megdolgoztatni a nyomozókat és szellemeket egyaránt. Mivel egy adott számú gyilkosságkártya van, így a megoldandó bűntények száma véges... lenne, de szerencsére egy kiegészítő ingyenes alkalmazáson még több bűntényt találnak azok, akiket érdekelnek a túlvilági történetek.
Ez a játék cuki. Legalábbis ránézésre van egy kedves és megnyugtató hangulata, mégis bonyolultabb, mint elsőre hinnénk. Könnyen tanulható, de logikus gondolkozást igényel. Fiatalokat és idősebbeket egyaránt megdolgoztat.
Miután felállítottuk a játékosszámnak megfelelő virágos mezőt, és elhelyeztük a méhecskéket a pálya közepére, kártyákat húzunk. Kettő közösküldetés-kártya lesz, amit az összes játékos lát, illetve hármat húz mindenki, amiből eldöntheti, melyik kettőt tartja meg magának; ezek az egyéni titkos küldetések.
Ha tudunk, érdemes olyan küldetést választani magunknak, ami harmóniában áll a közösküldetés-kártyákkal, mert a játék végén a pontjainkra ez a négy lap lesz hatással.
A játék lényege, hogy a méhecskék egy bizonyos szabályrendszer szerint tudnak repülni a pályán, így kell begyűjtenünk a virágokra helyezett, számunkra értékes nektárokat.
Továbbá minden játékos kap egy saját táblát, a kaptárt. Ide pedig a kártyákon leírt küldetésekhez igazodva érdemes lehelyezni a nektárt, figyelve arra, hogy számít a repülés hossza. Az határozza meg, mely sorba kerülhet a nektárunk, amit ha lehelyezzük, már nem mozgathatunk át.
Remek játék, nem túl hosszú, de változatos, és minden lépés előtt szinte új stratégiát kell felállítanunk, hiszen nemcsak mi repkedünk a virágokon, hanem más méhecskék is.
A Macskák szigete az a társasjáték, ami úgy tudta meglovagolni az aktuális divat hullámait, hogy mellette élvezetes játék maradt. Simán lehet családi kedvenc, bevezető játék a komolyabb társasok kapuja felé, illetve könnyedebb baráti összejövetelre is kitűnő.
Pluszkedvesség, hogy a társas doboza kemény, így amíg az emberek játszanak, ha a családban van macska, a bundás kis kedvenc is el tudja foglalni az őt megillető helyét. a doboz belsején fel is tüntetik, hogy az ott az igazi cicák helye.
Nagyon jól néz ki minden eleme, külön pluszpont, hogy nemcsak szín-, hanem formakóddal is dolgozik, így a színvakok, gyengén látók is könnyebben igazodhatnak el vele a macskák birodalmában. Pontosabban szigetében, mert a társasnak története van. Adott egy sziget, ahol különleges macskafajok élnek, ám kalózok közelítenek a sziget felé, ezért a játékosok feladata az, hogy kimentsenek annyi macskát, macskacsaládot, ritka és kevésbé ritka kincset, amennyit csak tudnak.
Ehhez minden játékos kap egy hajót, amire a stratégiája szerint gyűjtheti az elemeket. A stratégiát alappontozási szabályok és a játék közben kijátszott egyéni, illetve közös küldetések is befolyásolhatják.
Szintén könnyen tanulható játék, de már sokkal több dologra kell figyelni ahhoz, hogy az ember a legtöbb pontot össze tudja szedni. Ám akik szeretnek építkezni, esetünkben a hajó fedélzetét cicákkal megtölteni, azoknak a játék folyamata is kielégítő lehet.
Ez a társas olyan befektetés, ami hosszú évekre adhat közös programot a családnak. Már kisiskolások is játszhatják, ám kortalan szórakozást nyújt, hiszen mindig változik, így nem megy ki a divatból.
Egy kártyajáték, ahol a cél az, hogy mi legyünk az állatok urai. Ezt pedig a következőképp tudjuk elérni. A pakli több állatfajra oszlik, a játékosszám határozza meg, hogy mely fajok kerülnek játékba, és melyek azok, amik a dobozban maradnak, illetve ettől függ az is, ki hány kártyát kap. 2-5 játékosig 6 darab kártya jut mindenkinek, ám ha 6 fő játszik, akkor már csak 5. Ez azért fontos, mert a kezünkben lévő kártyák mennyisége határozza meg az akcióink számát.
Könnyen ki lehet következtetni, hogy nem a világ leghosszabb játékáról van szó, de ez adja az értékét is, hiszen arra a kis időre még inkább összpontosítania kell az embernek a saját és a társai lépéseire.
A lényeg, hogy az asztalra, szintén a szerint, ahányan játszanak, lehelyezzük azokat a kártyákat, amik osztás után megmaradtak, felfelé fordítva. Innentől kezdve mindig két akció játszható ki. Vagy lerakunk a kezünkből lefelé fordítva egy lapot, amire úgy gondoljuk, szükségünk lesz a játék végén, vagy egy számunkra érdektelennel cserélünk egy másikat az asztalon lévő kártyák közül. Ha ez megtörtént, arra a lapra jelölőt rakunk, mert onnantól kezdve sziklaszilárd, hogy nem nyúlhat senki már ahhoz a laphoz.
Hogy ennek mi az értelme? Egyszerű. Minden állat más lehelyezési forma után ad pontokat a játék végén. Van, ami akkor ér pontot, ha átlósan áll, van, ami egymás mellett, és így tovább. Viszont ahhoz, hogy megkapjuk egy állat után a pontjainkat, uralnunk is kell azokat, ami pedig a lefelé fordítva magunk elé rakott lapokból derül ki. Így két dologra kell figyelnünk. Az egyik, hogy nekünk megfelelően alakuljon a kiválasztott állatok lehelyezése az asztal közepére, illetve hogy a nálunk maradt lefordított lapok közül többet birtokoljunk az adott fajból, mint a társaink.
Nagyon egyszerű játék, rövid is, ezért akkor érdemes elővenni, ha nincs idő és energia egy olyan típusú társashoz, mint például a Macskák szigete, ami egymillió alkatrészből áll.
A grafika szemet gyönyörködtető, de a képeknek csak annyi az értelme, hogy a fiatalabbak figyelmét is lekössék, a játék logikájához nem szükségesek az állatok, lehettek volna akár munkagépek is a pakliban.
A játékok a Gémklub gondozásában jelentek meg magyarul.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
