Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMItt van Balaton-parti strandok új generációja
Fizetős strand, szabadstrand, kutyás strand, ökostrand, naturistastrand, gyerekstrand, élménypark és még ki tudja, mennyiféle igényre szabott fürdőhely létezik. Most viszont feltűnt egy újfajta építészeti szemlélet, amely visszaadná a vízpart természetes élőhelyét, az ott honos növényekkel és állatokkal együtt.
Megszűnnének a kiépített, burkolt partfalak, lekövezett strandfelületek, vendéglátó-pavilonsorok.
Viszont le lehetne ülni bármelyik fa tövébe piknikezni, vagy keresni egy védett öblöcskét, partszakaszt. Nincsenek kijelölt területek, a természetes növényzet alakítaná a környezetet, a helyi adottságokhoz alkalmazkodva.
Az újragondolt, provokatív tervet a GUBAHÁMORI építésziroda alkotta meg. Elképzelésük kapta az egyik különdíjat a keszthelyi partszakasz fejlesztésére kiírt ötletpályázaton.
A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata – az önkormányzattal közösen – még ősszel írt ki ötletpályázatot Keszthely Balaton-parti területeinek fejlesztésére. Tíz pályaművet jutalmaztak most, köztük ezt az egészen merészet.
Pedig a kiírás Keszthely balatoni központjának 4000 négyzetméteres wellness, szórakoztatóipari és kereskedelmi fejlesztéséről szólt. Hámori Péter és Guba Sándor építészek mindezt a városba költöztetnék, a partszakaszról pedig máshogy gondolkodnak.
Szerintük ugyanis már a megközelítés sem jó. Rossz ötlet egy eleve sérült élőhelyet (ez esetben a Balaton vízparti sávját) még jobban beépíteni, továbbkárosítani azért, hogy gazdasági érdekeket elégítsen ki, mondták az Indexnek.
A kérdés inkább az: kell-e, szabad-e építkezni erre a területre?
De még ennél is tovább mennek. Nem fenntarthatóságról, megújuló energiákkal működtetett épületekről beszélnek (ezek számukra evidenciák), hanem megkeresték a probléma gyökerét.
Az ember uralta környezettel, a mesterséges territóriummal, a mindent beépítő, folytonosan terjeszkedő, térnyerő gondolkodásmóddal, kultúrával van a gond. Miközben összeomlás határán léteznek a természetes élőhelyek.
Ahogyan nem az a legnagyobb probléma, hogy nem kezeljük kellő mennyiségben szelektíven a szemetet.
Hanem az, hogy miért termelünk egyáltalán szemetet?
Gondolatuk fókuszában a Balaton természetes védőzónájának visszaállítása, a nádasokkal tarkított, fás, bokros élőhelyek térnyerése áll. Ligetes, belső tavakkal tagolt, száraz és nedves réteket építenének. Mondhatnánk úgy is, hogy visszaépítenének. Hasonlóvá, mint amilyen a múltban lehetett.
Az emberi beavatkozás nem új keletű. Már kétszáz éve folyamatosan alakítják, töltik fel, egyenesítik ki a vízpartot. Egyetértenek Falk Huettmann, a University of Alaska kutatójával, aki szerint
el kell felejtenünk az érintetlen táj gondolatát. Mert olyan nem létezik.
Már a 1800-as évek végén megjelentek a figyelmeztető jelek a Balatonnál. Folyamatosan átalakítottuk a tájat, és szembesültünk az iszaposodással, elhínárosodással, nádas területek pusztulásával, tájidegen fajok megjelenésével.
Kizárólag az ember kényelmét szolgálja például, hogy a hajózhatóságra hivatkozva magasan tartjuk a Balaton vízszintjét. Nekünk hasznos, de másnak nem, hiszen rengeteg nádas sáv, illetve faj eltűnését okozta már eddig is a mesterségesen szabályozott vízszint.
A vízparti zóna pedig jelenleg kizárólag az idegenforgalom igényeit szolgálja ki.
Ennek ellenére az új, városi strandtípusnak nem célja mindent eltörölni a part színéről. Hanem az emberi igényeket szeretné átformálni. A vendéglátás és a fürdőkultúra iránti igényeket továbbra is ki kell elégíteni. Az új szemlélet viszont egy egészségesebb ember-természet egyensúlyt igyekszik megvalósítani.
- A vasút–Balaton-part közötti zóna autómentes övezet lenne. Kizárólag emberi erővel hajtott járművekkel (kerékpár, segway) lehetne behajtani.
- A zegzugos, kanyargó vízpart sokkal hosszabb lenne (1,8 kilométer a mostani ötszáz méter helyett).
- Az új strand ingyenes lenne. Ezzel is reagálnának a Balaton-szerte egymás után bezáró szabadstrandok kirekesztő jelenségére. A kieső bevételeket önkormányzati hatáskör alá vont vízisporteszköz-kölcsönzés, masszázs, szaunapavilon-üzemeltetés pótolná.
- A kevés kiszolgálópavilon (mosdó, öltöző, szauna, masszázsfülke, iszapterápia) az elbontott épületek és csúszdák anyagából épülne fel, csökkentve az építési hulladékot.
Hogy a „keszthelyi modell” csak szép utópia lenne?
Európában már több helyen, például Franciaországban, a Maine folyó partján épült hasonló szemléletű strand. Az építészek szerint a tervük minden eleme megvalósítható. Élénk érdeklődés fogadta elképzeléseiket. Most helyszínt és bátor, bevállalós Balaton-parti önkormányzatot keresnek, hogy megvalósulhasson az újraértelmezett, természetközeli fürdőkultúra.