Amíg a vadállatokat kiszabadította, ő a drog fogságába került

Könyvet írt Both Zoltán, az ország egyetlen hivatásos vadállatbefogója. Több mint két évtizede ezzel a titulussal ismeri őt mindenki, mivel segíteni szeretne azokon az állatokon, amelyeket nem épp házi kedvencként tartunk számon. Most A vadállatbefogó – cenzúra nélkül című könyvében felfed olyan dolgokat is, amik a médiából kimaradtak, például hogy mekkorát hibázott, amikor egy egyiptomi kobra úgy megmarta őt, hogy újra kellett éleszteni.

Az emberek nap mint nap látnak a tévében, vagy olvasnak rólam, de hogy ki is vagyok valójában, milyen nehézségeken mentem keresztül, míg ide jutottam, azt nem tudják. Úgy voltam vele, most már itt az ideje, hogy megismerjenek

– mesélte. 

Both Zoltán szegény családból származott, szülei elváltak, amikor még csak 10 éves volt, édesanyja erős alkoholproblémával küzdött, így őt és a testvérét is a nagymamája nevelte fel. Családja inkább szobafestőnek szánta volna, de ő küzdött az álmaiért.

Csak azt akartam – 6 éves koromtól kezdve –, hogy ezeket az állatokat, akiket én fanatikusan imádok, meg tudjam menteni a kipusztulástól 

– idézte fel Zoltán, aki a könyvében azt is leírja, hogy mennyit dolgozott és nélkülözött azért, hogy az első egzotikus állatát, ami egy amerikai gabonasikló volt, meg tudja vásárolni. Volt olyan is, hogy gyerekkorában egy cipősdobozban 30 gyíkot vitt haza, amik éjszaka kimásztak, és utána csaknem két hétig tartott, mire sikerült összeszedni őket.

Vicces belegondolni, de talán ott kezdődött a vadállatbefogó karrierem

– tette hozzá nevetve.

A ’90-es évek vége felé viszont sorra érték őt a nehézségek. Elhunyt az édesapja, depressziós lett, és először az alkohol, majd a gyógyszerek, végül a kábítószer rabjává vált.

Sötét egy időszak volt, mégis őszintén írtam róla a könyvben. Pont azért, hogy elrettentsem az embereket, hogy rájöjjenek, ezek a szerek nem megoldások a problémákra, sőt, pont ezek okozzák a problémát. Majdnem egy évig tartott nekem is, amíg rájöttem, hogy nagyon rossz úton járok. Egyik reggel, mikor belenéztem a tükörbe, majdnem elhánytam magamat a saját  látványomtól. Akkor azt mondtam, elég! Helyre kell tennem az életemet, és sikerült. Soha többet nem nyúltam a drogokhoz

– vallotta Both Zoltán, akinek az a fő üzenete a könyvvel, hogy aki hisz az álmaiban, az ne hagyja, hogy bármi eltántorítsa tőlük. A mű megírásában segítségére volt Jekkel Gabriella, akivel – ahogy fogalmazott – „könyv formába rakta” az írásait.