Van-e remény a vírus után?

Sok szó esik manapság a világjárvány közgazdasági vagy politikai tanulságairól, ám a várható civilizációs következményekkel már jóval kevesebben foglalkoztak eddig.

• Hogyan vizsgáztunk emberségből?
• Helytálltak-e a fiatalok?
• Vajon miként formálja ez a közös tapasztalat a világnézetünket?
• Hát az orvoslást?   

A jövő egész jól fest

Helen Lewis angol közíró a TikTok nevű, népszerű videómegosztó platformot böngészve a tizen-huszonévesek habitusáról mélázott el. Miközben a fáma minduntalan e sokszor lesajnált generáció élhetetlenségéről és elbutulásáról szól, akárhova klikkelgetünk, ezek a fiatalok főznek, csináld magad videókat készítenek, bonyolult tánckoreográfiákat tanulnak be, vagy éppen csak – még a drámai helyzet ellenére is – önfeledten bohóckodnak, jól érzik magukat.

Mindezt olyan technikai színvonalon kivitelezett házi videókban, amelyeket sok, hivatásos vizuális szakember is megirigyelne. Lewis végkövetkeztetése optimizmussal teli: nincs okunk félni az utánunk következő korosztályoktól, mert tehetségesek, jó fejek, és könnyedén feltalálják magukat.

Charley Mackesy író, a magyarul is megjelent A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló szerzője számára szintén a közösségi média az első számú hangulatfokozó most. Ő az Instagramon tapasztalt kollektív kedvességre figyelt fel, amikor valaki bajba jutott járvány idején, például elvesztette egy családtagját. Rengeteg együttérző és támogató üzenet érkezik sebesen ilyenkor, mutatván, hogy a bennünk élő emberség a legcudarabb időkben is jelen van.

Az pedig Mackesy szerint talán nem is baj, hogy az emberi élet törékenységét a legfiatalabbak is megérthetik most.

Új utak a gyógyászatban

Richard Dawkins világhírű etológus is reményteli. Szerinte a kényszerű otthoni munkavégzéssel sokan megtanulták például, hogy igenis lehetnek produktívak állandó munkahelyi jelenlét nélkül is, a közös asztal körüli ücsörgést pedig tökéletesen kiváltja egy internetes konferenciahívás – és mindezek a tanulságok jó eséllyel a járvány után is velünk maradnak.

Ám evolúciós biológusként mégis azt látja a legfontosabb fejleménynek, hogy

A formula apró módosításaival villámgyorsan reagálhatunk a szezonális náthára is akár, elég csak a kórokozók genetikai kódját bevinni a jövő orvosi készítményeibe. Sőt, Dawkins szerint ez az eljárás talán még a rák ellen is hatásos lehet. Azt is hangsúlyozza, hogy a világ tudósainak önzetlen együttműködése és a világháló nyújtotta sebes információmegosztási lehetőségek nélkül nem lehettek volna ilyen gyorsan vakcináink.

Szerinte akármikor is ér véget a pandémia, a mostani időszak legnagyobb hősei bizonyosan a tudósok lesznek végül. Ami nem csupán a kutatói szakma presztízsét fogja majd növelni, de úgy általában a tudományos világkép vonzerejét is – hiszen immár közös tapasztalatunk, hogy vészhelyzetekben kizárólag az működik.

(Borítókép:  Védőmaszkot viselő járókelők Hongkong belvárosában 2020. július 27-én. Fotó: Jerome Favre / MTI / EPA)