Bontócsákány alatt a Fontana-ház
További Kultúr cikkek
- 75 percnyi tabudöntögetés, súlyos mondatok és szipogó nézők
- Grammy-díjas sztárok érkeznek Veszprémbe
- Doszpot Péter: Ezt ne írd le, mert én még szeretnék élni
- A Liget-projekt nyerte el az idei fő ingatlanfejlesztési nívódíjat
- Azahriah: 30 éves koromig vergődtem volna, még akkor is, ha senki nem hallgatja
Ráday Mihály, ha még létezne klasszikus műsora, az Unokáink sem fogják látni, biztosan felvonulna a Fontana-divatház romjain, melyet az elmúlt hetekben kezdtek el bontani (Váci utca 16. – Régi posta utca 17.). Az épület nem volt kiemelkedő építészeti érték, igaz, buldózert sem érdemelt. A posztszocialista épület egyet biztosan tudott, méghozzá azt, hogy geometrikus formáival, hangsúlyos éleivel a retinánkba égette magát az alatt a pár évtized alatt, ami jutott neki.
Hogy miért kellett pusztulnia, rejtély, de közrejátszhatott benne az is, hogy az 1945 után épült modernista épületekre – főleg azok dísztelensége okán – ma nem szokás értékként tekinteni. Míg máshol ezek az ingatlanok védelmet kapnak, itthon jobbára pusztulás a sorsuk, pedig kár értük, tudva azt, hogy az újonnan épülő ingatlan sokszor nem annyival izgalmasabb, mint a halálra ítélt.
A Fontana-ház tulajdonosa, a Müller Drogéria megkapta az engedélyt az ikonikus épület részleges lebontására, illetve a helyére tervezett új lakóház megvalósítására. Két és fél évet kell várni a teljes képre, de az tudható, hogy a pinceszinten, a földszinten és az első emeleten a cég saját üzlete kap helyet, a felsőbb szintekre 35 nagyméretű lakást terveztek.
Épül, majd pusztul
A telken 1833-tól egy Hild József tervezte háromemeletes bérház állt, amit 1947-ben lebontottak a második világháborúban elszenvedett sérülései miatt. Helyén – Vedres György tervei alapján – 1977-ben kezdődött meg az építkezés. Az ingatlan eleinte Aranypók–Konsumex Divatáruház néven regnált, majd amikor kiderült, hogy mind az Aranypóknak, mind a Konsumexnek túl nagy falat egy luxusáruház üzemeltetése, a két cég önállósodott, és a házban butikrendszerben kezdek el üzemelni a boltok.
A Fontana – a divat háza szlogennel 1984-ben kezdte meg tündöklését. Az ötszintes áruház mágnesként vonzotta a divatra fogékonyakat, árubősége, finom portékái miatt. Ezek a 20-as, 30-as évek Pók-áruházainak finomságát igyekeztek visszacsempészni a szocializmusba, ami csodálattal töltötte el a fővárosiakat. Olyannyira kíváncsiak voltak a benti csillogásra, hogy a nyitást követően sorok kígyóztak az üzletház előtt.
A Váci utca egyébként is bezzegutca volt a szocializmusban. Felújították, forgalmát csillapították, majd sétálóutcává alakították. Ma már elmagyarázni is nehéz, mitől volt akkor nagyon trendi, de például itt lehetett először külföldi magazint vásárolni, itt volt a Fontana áruház, a City Grill, az Adidas bolt, és a közelben nyílt meg az első McDonald’s is, melyek bejárata előtt gyakran hosszú sorokban álltak a bejutni vágyók. A napi.hu írja le pontosan: „A szocializmus korlátos világ volt, ahol egyértelműen kimondott politikai előírások gátolták a szabadságot. A Váci utca egy kicsit lazított a szabályokon.”
A divat örök körforgás
A városnak e stratégiailag fontos pontja vonzotta a divatra érzékenyeket már akkor, amikor a különleges holmik beszerzése kincshalászatnak számított, mert azokhoz korántsem volt olyan egyszerű hozzájutni, mint ma. Erre az időszakra Pataki Ágival emlékezünk, aki ebben az utcában üzemeltette legendás butikját, ami nemes egyszerűséggel Váci 10 néven vonult be a köztudatba.
A Fontana sikerét Pataki Ági nem vitatja.
A Luxusáruház után fontos pontja volt a városnak, de ma már a Váci utca sem fontos úgy, mint a 80-as években
– húzza alá, hiszen teljesen megváltozott az élet, megszűnt a kisboltkultúra és eltolódtak a fókuszok. Elmondása szerint a bontócsákány alá került épület nagy szám volt egy olyan időszakban, amikor voltak ugyan butikok a városban, de csak elszórtan. A három-négy nevesebb butik saját gyártóbázissal, üzemmel dolgozott, egyedi tervek alapján készítették a ruhákat, aminek volt egy kézműves-romantikája, a külföldi turistáknak pedig izgalmas volt efféle holmit vásárolni. Ezzel együtt a működésükben nem volt semmi különös, a Nanushka, az Áeron ma ugyanezt csinálják, csak persze magasabb színvonalon.
A Fontana a modell-producer szerint annyiban volt más, hogy a butikokhoz képest egy óriási kereskedőház volt, külföldi áruval, de legyőzni nem tudta a kicsiket. Egy darabig futottak egymás mellett, ám a butikok halálát inkább a rendszerváltás után bedübörgő nagy mamutok okozták. Pataki Ági kérdésünkre, hol talál ma elfogadható ruhát, azt mondta, mindene megvan, nem vásárol, ha mégis, magyar dizájnerdarabokat vesz, de nem titkolta, hogy van még pár ruhadarabja a saját butikjából is, amit szívesen hord.
„A Fontana túlélt bennünket, de nem végleg, lehet, hogy csak egy hosszú szünetet tartunk épp” – mondja zárszóként, sejtetve azt, hogy bármi megtörténhet, hiszen egykori üzlettársával, Sztremi Ilonával ma is jóban vannak, és ha valakik, ők tudják: a divat örök körforgás, lehetséges tehát, hogy a butik műfaj újra virágzásnak indul. Annak ismeretében ez nem is lenne meglepő, hogy egyre több fast fashion üzletlánc adja be a kulcsot, ami a koronavírus hatásának tudható be.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)