Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMDemeter Szilárd támogatja az ötszázalékos áfát a könnyűzenében
További Kultúr cikkek
- Egy parkolóházban lőtték agyon a híres rappert
- Kétmilliárd forintot csengettek ki egy kődarabért, amit egykor útburkolatként használtak
- Csonka András: Pár éve kussoltam volna, de ez most fáj
- Galkó Balázs súlyos baleseteket szenvedett, közösségi oldalán osztotta meg kálváriáját
- Addig halogatsz, amíg egy kórteremben találod magad, és elmúlik feletted az élet
Több tízezer ember, a teljes könnyűzenei szakma kapna reális esélyt az újraindulásra, ha öt százalékra csökkenne a koncert- és fesztiváljegyek jelenlegi 27 százalékos áfakulcsa. Ezt állapította meg a PricewaterhouseCoopers (PwC) könyvvizsgáló és gazdasági tanácsadó cég tanulmánya, mely a Music Hungary Szövetség megbízásából készült el. A dolgozat szerint az ötszázalékos áfa bevezetése – a pandémia előtt adatokkal számolva –
öt milliárd mínusz
lenne az államkincstár számára. Ennek az összegnek nagyjából a kétszeresét, tehát
tízmilliárd forintot hozna
a rendezvényekkel, illetve a könnyűzenei műfaj aktivizálódásával, az idegenforgalommal és vendéglátással kapcsolatosan keletkező bevételek növekedése.
A jelentős áfacsökkentés lehetőségeiről, ennek várható hasznáról, jelentőségéről szervezett kerekasztal-beszélgetésen Demeter Szilárd, a magyar könnyűzene megújításáért felelős miniszteri biztos, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Weyer Balázs, a Music Hungary Szövetség elnöke, Tóth Tibor, a Music Hungary Szövetség főtitkára, Borsos László, a Live Nation Central and Eastern Europe Kft. ügyvezetője, valamint Balassa János könnyűzenei menedzser és promoter, az InConcert Produkció Kft. tulajdonosa vett részt.
Demeter Szilárd a beszélgetésen hangsúlyozta, hogy
teljes mellszélességgel támogatja az áfacsökkentést.
Elmondta, hogy a javaslatról Orbán Viktor is értesült, ám a végső döntés Varga Mihály pénzügyminiszter kezében van.
A kultúrpolitikus álláspontja szerint az úgynevezett kulturális áfa nemcsak a könnyűzenére, hanem a terület egészére, például a könyvkiadás egy részére is vonatkozhatna. Számszerű adatokat ebben a vonatkozásban nem említett, de leszögezte:
Minden, ami a magyar kulturális produktumok előállítását, az alkotóművészet helyzetét segíti, mentálisan is jót tesz a társadalom egésze számára.
Valamint azt is, hogy:
A könnyűzene nem szórakoztatóipari termék. Ha bárkit megkérdezünk az utcán, hogy idézzen valamit, ami az ő életkérdéseire válaszol, a többségnek nem vers vagy operaária jut az eszébe, hanem a popkultúrához nyúl. A magyarok nyolcvan százaléka csak popkultúrát fogyaszt.
A fesztiválokkal kapcsolatban úgy gondolja, hogy a pandémia miatt a jövőben a környező országok közönségét kellene megcélozni a magyar fesztiválszervezőknek. Véleménye szerint a mostanra felépült magyar fesztiválkapacitás elegendő ahhoz, hogy kiszolgálja a közép-európai igényeket, ha áfa szempontjából is versenyképessé válunk a régióban.
A feladat az, hogy a támogatások ne egyszeri segítséget jelentsenek, hanem egyfajta befektetői logikával közelítsük meg a támogatási rendszert.
Weyer Balázs úgy látja, hogy az áfacsökkentés hosszú távon segíthet visszaépíteni a piacot, és a járvány után is versenyelőnyt jelent a térségben. Nő a játszóhelyek kihasználtsága, és a külföldi zenekarok itteni koncertjei szempontjából is segítség lehet. Azért is jó út ez szerinte, mert:
A támogatás így terül szét legigazságosabban a szereplők – előadók, stábok, menedzsmentek, szervezők, helyszínek – között. Nem újabb forrásokat ad az iparágnak, hanem lehetőségeket, levegőt, hogy túléljen, regenerálódjon.
A szakember már a Music Hungary tavalyi konferenciáján úgy saccolta, hogy
ha az idei év is olyan lesz, mint a tavalyi, akkor a szakma negyven százaléka csődbe megy.
Ez leginkább a zeneipar kis szereplőit érinti.
Kidolgoztak egy másik javaslatot is a fesztiválszövetséggel együtt. Eszerint akiknek legalább ötven százalékkal csökkent az éves bevételük, azokat a kieső bevételük húsz százalékával segítse ki az állam. Meghatároznák a támogatás felső határát is.
Weyer Balázs szerint a könnyűzene egyrészt iparág, másrészt művészet, harmadrészt közösségformáló élmény:
Kutatások bizonyítják, hogy az aktív zenefogyasztás, illetve a zenélés a legolcsóbb módja annak, hogy boldogabbá tegyék az embereket. Tehát ez nem csak üzlet.
Borsos László Úgy látja, hogy az áfacsökkentés bevezetésével nem kellene megvárni a nyitást. Véleménye szerint
nagy segítség lenne, ha a 2022-re vagy 2023-ra tervezett nagy koncertek, fesztiválok előadói, szervezői, a helyszínek már most hozzájuthatnának a támogatáshoz.
Ezzel elérhetnénk, hogy minél kevesebb résztvevő menjen tönkre, minél több iparági vállalkozás élhesse túl a pandémiás időszakot.
A magyar könnyűzenére vonatkozóan azt látja a legfőbb problémának, hogy a zeneipari szereplők bevételeinek túlnyomó része az élő fellépésekből származik, tehát a rendszer egy lábon áll. A ötszázalékos áfa a szakma egészének életképességét segítené.
Borsos László a külföldi előadókat illetően azt hangsúlyozta, hogy a magyar koncertszervezők nemzetközi piacon versenyeznek a külföldi előadókért. Erős versenyhátrányt jelent, ha Ausztriában, Romániában, az Egyesült Királyságban 5 százalék a járulék, szemben a magyar 27 százalékkal. Ha ez mérséklődik vagy megszűnik,
„megnő az új stadionok, arénák kihasználtsága,
és természetesen kis klubok is könnyebben működhetnének” – tette hozzá.
Tóth Tibor elmondta, hogy az általa szervezett fesztivál időpontját idén már háromszor módosították, és még mindig nem tudni, mi lesz a végső dátum. Tehát a bizonytalanság erősen csökkenti a kockázatvállalási kedvet a szakmában. Szerinte ez a támogatás elsősorban arról szólna, hogy ne kelljen embereket elküldeni, majd utána nulláról újra felépíteni a szakmát. Becslése szerint, amit a tanulmány is alátámaszt, a szakmában dolgozó nagyjából
tízezer zenész ötven-hatvanezer embert tart el
közvetve vagy közvetlenül. Ide számolja a turnébusz-sofőröket, és a zenetanárokat is.
Fejes Tamás a következő zenei generáció szempontjából tartja életmentőnek az ötszázalékos jegyáfát. A Tankcsapda zenészeként és a Roncsbár nevű debreceni romkocsma üzemeltetőjeként is úgy látja, hogy a néhány száz fős férőhellyel rendelkező klubok esetében akár százezer forinton is múlhat, hogy egy koncert nyereséges vagy legalább nullszaldós lehessen.
Ha működnek a klubok, akkor a kisebb zenekarok klubturnékon edződve eljuthatnak a fesztiválokig. Ha az alsó szintet kivesszük a rendszerből, ha nem tudjuk a piciket elindítani, akkor nem lesznek nagyok se, az egész összedől
– vizionálja a veterán rocker.
Fejes Tamás azt is hangsúlyozta, hogy a segítség nem csak az előadókra vonatkozik, hiszen a technikusok, roadok, biztonsági és szállító cégek is bajban vannak.
A könnyűzenei iparágat illetően úgy látja, hogy évekre visszamenőleg pontosan kimutatható, melyek azok a zenekarok, amelyek aktívak, folyamatosan turnéznak.
Menjenek turnézni, induljanak el a teherautók, vigyék a motyót, vigyék a stábot, induljon be a buszbérlés, a hangosító cégek, tehát ez egész iparág, ami a színpad mögött van. Fontosabbnak tartom az olyan támogatási rendszert, ami az iparág újraindítását segíti, mint amikor csak segélyt osztanak.
A Tankcsapda dobosa az olyan támogatási formákat tartja igazán hasznosnak, amelyek az áfacsökkentést, a turnétámogatást, a leszervezett koncerteknél a kiesett létszám miatti bevételcsökkenés kompenzálását célozzák.
Balassa János az ötszázalékos áfa előnyeivel kapcsolatban azt emelte ki, hogy ennek révén gazdaságosabban tudnának koncerteket szervezni, így Magyarország közép-kelet-európai regionális könnyűzenei koncert- ésfesztiválközponttá válhatna.
Nem kéne Bécsbe, Prágába, Belgrádba utazni annak, aki Lady Gaga-koncertre vágyik. Most oda tudják elhozni az ilyen kaliberű sztárokat
Határozott előrelépést jelentene szerinte az is, hogy míg jelenleg a nullszaldós rendezvények is csak valamiféle támogatással – szponzorok vagy állami pályázatok segítségével – válhatnak nyereségessé, a huszonkét százalék plusszal az iparág piaci alapra kerülne, nem lenne többé kiszolgáltatva a bizonytalan, sok esetben szubjektív megítélésű támogatásoknak.
(Borítókép: Demeter Szilárd. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)