Húsvét és pészah: feltámadás és kivonulás

Egyszer mondta egy izraelita ismerős, hogy kikéri magának azt a szókapcsolatot, hogy zsidó húsvét, a húsvétra se mondjuk, hogy keresztény pészah. (Bár van, aki mondja.) Az ünnep szent – vagy épp pogány, de akkor is szent – szóval jó lesz vigyázni.

Legyünk bár keresztények, zsidók, pogányok vagy ateisták, a húsvét körüli, tavaszi nagy ünnep mindannyiunknak jelent valamit. Viszont mindannyiunknak mást.

A keresztény vallásban a húsvét legfontosabb eleme a feltámadás, ezért van, hogy a hívők szemében még a karácsonynál is nagyobb ünnep. A húsvétot 40 napig tartó böjti időszak előzi meg, ez alatt az idő alatt nem lehet húst enni. Na de miért? 

A názáreti a hegyi beszédben kitér a böjt és az imádság fontosságára, de megemlíti azt is, hogy ha ezeket tesszük, a jutalom isten részéről nem marad el. (Ha más nem, legalább lefogyunk, és ránk jön a tavalyi farmer.)

„Te pedig, amikor böjtölsz... ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a titkon is ott van! Atyád, aki a titkon is lát, megjutalmaz téged." (Máté 6,16–18)

Ezt azért mondta Jézus, mert ugyan a böjtölést a zsidók Mózes óta folyamatosan gyakorolták, és mind a farizeusok, mind Keresztelő János tanítványai rendszeresen böjtöltek, a farizeusok heti kétnapi böjtjüket szerették úgy intézni, hogy az emberek ezt észrevegyék. Jézus maga küldetése kezdetén a pusztába vonult el böjtölni, majd a kísértéseket legyőzve a „léleknek erejével” tért vissza, hogy megkezdje tanítói munkásságát.

A katolikusoknál a 40 napos böjti időszak, mellyel Jézus böjtjére is emlékezünk, hamvazószerdától nagypéntekig tart, ám ezt manapság már nagyon kevesen tartják. Ezután jönnek a húsvéti ünnepek: virágvasárnap (a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete), nagyhét, nagypéntek, nagyszombat, majd maga a három húsvéti nap, és itt még mindig nincs vége, a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul. Maga az ünnepkör pedig sokkal régebbi, mint a karácsonyi.

Pészah már Jézus előtt is volt, húsvét csak utána

Az ünnep pikantériája, hogy Jézus éppen a (tévesen) zsidó húsvétnak is nevezett pészah ünnepére, tehát egy akkor már létező másik ünnepre érkezett Jeruzsálembe, amelyen az Egyiptomból való kivonulásra emlékeznek a zsidók, és mint ilyen, a pészah náluk a szabadulás, a szabadság ünnepe. A szó maga kikerülést, elkerülést, más források szerint inkább lebegést jelent, de mindkét esetben arra utal, hogy a Mózes által ígért tíz egyiptomi csapás a zsidókat nem érte: a bosszúálló angyalok elkerülték őket, illetve védangyalok lebegtek felettük. Az előbbi értelmezésből ered az angol passover szó, mely kizárólag a pészahra vonatkozik.

A pészah (idén március 27-én kezdődött és április 4-ig tart) első vagy első két napján ünnepi vacsorát tartanak, amelyen minden évben hagyományosan el kell mondani az egyiptomi kivonulás történetét. Ennek a neve széder. A szó rendet, sorrendet jelent, ugyanis elég kötött az ünnep rendje. 

Hétévente esik egybe pészah és húsvét, de a pészah nyolcnapos. (Ha a nagyhét egészét vesszük, az is.) 

A pészah egyébként a kovásztalan kenyér ünnepe. Ilyenkor nyolc napig semmi kovászosat nem lehet sem enni, sem inni, sőt minden kovászos dolgot el kell távolítani a vallásos zsidó családok otthonából. Ilyenkor esznek a vallásos zsidók maceszt (van, aki maceszgombócot), mert a maceszban nincs élesztő (kovász). Az Egyiptomból való menekülés idején ugyanis nem volt idő rendes kenyeret sütni, csak maceszt. De rendes whiskyt sem szabad ilyenkor inni, és nagyon szigorú étkezési szabályok vannak. Egy rendes zsidó háztartásban ilyenkor teljesen más edényeket és evőeszközöket használnak, mint egyébként. 

Erre mondja el a hagyományos történetet a családapa, amit az úgynevezett Haggadaból olvasnak föl. Ez egy díszes könyv az egyiptomi kivonulás történetéről, a Bibliában az Exodusnak felel meg. Jeruzsálemben ilyenkor lehet keresztet bérelni, és azzal végigsétálni a Golgotán. Ötven sékelért már egészen jót lehet kapni. (Persze a végén vissza kell adni.)

Melyik nyelv honnan vette a húsvét szavát?

Az ünnep neve a kovásztalan kenyér (pászka) névből ered, mely πάσχα [pászha] alakban átkerült a görögbe, onnan a latinba (pascha), s onnan ilyen vagy olyan módon eljutott számos európai nyelvbe, ahol ma ezt használják a keresztény ünnep megnevezésére is. A latin alak megőrződött az újlatin nyelvekben: olaszul pasqua, spanyolul pascua, portugálul páscoa, franciául pedig Pâques.

Felmerül a kérdés, ezek a nyelvek miként különböztetik meg a húsvétot a pészahtól. Nos a francia egyetlen betűvel, míg a pâques a keresztényeké, a pâque a zsidóké. Az olaszok használják a pesach szót, ők viszont a húsvétvasárnapot és húsvéthétfőt hívják másképp, előbbi a pasqua, utóbbi a pasquetta, vagyis a kicsinyítőképzős kis húsvét.

Teljesen más az etimológiája az angol easter és a német ostern szónak.

Ose egy germán istennő, Ostara a tavasz keleti úrnője, akinek ünnepe a tavaszi nap-éj egyenlőség idejére esett.

Bede Venerabilis angol középkori történetíró szerint az easter szó az angolszász hajnal, azaz eostre vagy ostara nevű istennő nevéből ered, akinek fő ünnepe a tavaszi nap-éj egyenlőség. Más források szerint az angol easter vagy a német ostern valószínűleg az eostur tavaszi idényt jelentő norvég szóból ered. Akárhogy is van, a húsvéti nyúl mint szimbólum mind az angolszász, mind a germán mondán alapuló húsvéti ünnepi hagyományban szerepel: a nyuszi színes tojásokat tojik, és azokat húsvét reggelén a kertekben rejti el. Erre a jelenségre többféle magyarázat is létezik, melyek gyökerét jórészt a germán mitológiához kötik. A szintén a húsvéthoz kötődő tojásfestés eredetileg kultikus cselekedet, gyökerei a pogány korokig nyúlnak vissza. A pirosra festett tojásnak termékenységet elősegítő szerepe van, az új élet eljövetelét jelzi.

De honnan ered a mi húsvét szavunk?

Maga a szó az Etimológiai szótár magyarázata alapján tükörszó olyan délszláv eredetű szavak alapján, mint a horvát, szlovén vuzem (vétel), amelyek egy korábbi összetett szó, a menszovazam (hús vétele) rövidült formái. Arra utal, hogy a nagyböjt elején elhagyott húst (lásd húshagyó) a feltámadás napjától újra magukhoz vehetik a hívők.

Az, hogy a nyugati keresztény vallás a húsvét időpontját a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapra tűzte ki, jól mutatja, hogy itt valami ősi pogány rituálé van a háttérben, hiszen őseink nem nagyon használtak még naptárakat, s főleg az évszakok és a hold mozgása tagolta az évüket. Az angol és a német elnevezés is a pogány gyökerekre utal. A fent említetteken túl Ostara egy ősi kelta ünnep is, a nap-éj egyenlőség és a magvetés ideje. Az emberek ekkor ünnepelték, hogy véget ért a sötétség, az ínséges időszak, újra zöldbe borul a világ, ki lehet menni a földekre elvetni a magokat. Megkezdődik a bőség időszaka. Ilyenkor azt az istennőt köszöntötték, aki termékennyé teszi a földeket, felébreszti mély álmából a természetet, esőt és napsütést hoz, hogy szépen növekedhessen a termés. Újra a fény veszi át a hatalmat a sötétség felett.

(Borítókép:  Görögkeleti szerzetesek és hívek misén vesznek részt a Jeruzsálem óvárosában levő Szent Sír-templomban 2017. március 27-én nagyböjt idején.  Fotó: MTI / EPA / Abir Szultan)