Meghalt Törőcsik Mari

Hosszan tartó, súlyos betegség után meghalt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze, kétszeres Jászai Mari-díjas és háromszoros Kossuth-díjas színművész, a legtöbbet díjazott magyar színész.

„A Nemzeti Színház társulata mély fájdalommal tudatja, hogy ma hajnalban, hosszú betegeskedés után, életének 86. évében elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Törőcsik Marit a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti” – olvasható a Nemzeti Színház honlapján.

„Elfogytak a szavak” – ezzel magyarázta Törőcsik Mari 2014 januárjában egyik, 24.hu-nak adott interjújában, hogy miért nem szeretne több interjút adni. „Nagyon kedvesek, hogy érdeklődnek a hogylétem felől, de egyszerűen elfogytak a szavak, nincs mit mondanom, és azt hiszem, ebben az életben már nem is lesz. Arra szeretném kérni önt és önön keresztül mindenkit, aki érdeklődik utánam, hogy interjú reményében soha többé ne keressenek. Félreértés ne essék, senkivel semmi bajom, de hogy hogyan élek ezután, az mostantól tényleg nem tartozik senkire. Színházi felkérések még vannak, s ezekkel kapcsolatban – ha lesz miről – adok tájékoztatást, de mint magánember megszűntem létezni. 

Néhány héttel férje, Maár Gyula rendező halála után nyilatkozott így. Negyven évig éltek együtt.

Törőcsik Mari 1935-ben született a Heves megyei Pélyen. Édesanyja tanító volt, édesapja iskolaigazgató. Nagyapjának állítólag volt egy kis mozija, így már kisgyerekkorában megszerette a filmeket. 19 éves korában felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, még el sem végezte, amikor első nagy sikerét aratta. Ez volt az 1956-os Körhinta, Fábri Zoltán filmje. Fábrinak nemcsak a filmes áttörést, hanem a nevét is köszönhette, ő javasolta, hogy Mariann helyett Mari néven szerepeljen (az eredeti neve Marián volt). A Körhintában Pataki Marit játszotta, akit szülei a szomszédos gazdához akarnak férjhez adni, hogy egyesíthessék a földjeiket. A lány persze nem őt, hanem Bíró Mátét (Soós Imre) szereti, akinek nincs semmije. A film rendezőjét Cannes-ban Arany Pálmára jelölték, Jean Cocteau kezet csókolt a színésznőnek a premieren, François Truffaut írt róla egy egyoldalas dicshimnuszt. Ezzel a filmmel lett ismert Magyarországon is. Ehhez képest idehaza nem fogadták sikeréhez méltó figyelemmel, ezt többször, több interjúban is nehezményezte.

Törőcsik Mari szerint az egyik legnagyobb dicséretet Hegyi Barnabás, a Körhinta operatőre mondta neki: „Te, Mari, szerintem én minden magyar színésznőt fotografáltam, de szerintem a világon sincs ilyen kis szemű színésznő, mint te vagy. De belenézek a kamerába, és ilyen szemet nem tudom, láttam-e még az életemben.”

Innentől mind a színpadokon (főiskola után húsz évig a Nemzeti Színház tagja volt, ahová később vissza is tért), mind filmen az egyik legelismertebb, legszeretettebb magyar színésznő lett. Több tucat díjat nyert, színpadon eljátszotta Júliát, Cordeliát, Tündét, Natasát a Háború és békéből, Helgát a Varsói melódiából. Utóbbi után azok is elkezdték komoly színpadi színésznőként kezelni, akik addig csak a Körhinta Mariját látták benne. A szinhaz.hu oldalon 2011-ben így beszélt erről az Engem az Isten jókedvében teremtett című interjúban:

Emlékszem, a premieren Honthy Hanna ott ült az első sor közepén, és valahányszor nevetés volt, mindig megjegyezte az ő felejthetetlen intonációjával: »Hogy milyen édes ez a Mari!« Azt hittem, elsüllyedek a színpadon. Nagy siker lett. És akkor valahogy elfogadtak. Addig két kritikus hitt bennem, akik nagyon szerették Major Tamást: Molnár Gál Péter és Koltai Tamás. Ma már nagyon elfogultak velem, nagyon szeretnek. Jólesik.

Volt Egérke a Macskajátékból, Kurázsi mama, Szent Johanna, a Csirkefej vénasszonya, legutóbb pedig többek között a Vígszínház Átutazók című előadásának Bobe Globcsikja, amiért szintén díjazták. 

Ennyi színpadi siker ellenére is állította, hogy ma nem vennék fel a Színművészetire.

Figyeljen ide, ma engem nem vennének föl a főiskolára. Mert a felvételire monológokat kell hozni. Hát a monológ az nagyon nehéz dolog, az az előadás után jön. Én általában a koromnál idősebb szerepeket játszottam, és Major Tamásnak harminchat évesen megcsináltam a Júliát. Talán az erkélyjelenetet el is tudtam játszani, arra büszke vagyok. De a méregmonológot soha nem tudtam jól elmondani – és negyvenkét évesen egyszer fölriadtam Velemen, és rájöttem, hogyan is kellett volna elmondani. Ma erre nincs idő – nincs idő megtanulni a szakmát, mert azonnal teljesíteni kell.

A másik jelentős filmjét, a Déryné, hol van?-t férje, Maár Gyula rendezte. Ezért az alakításért nyerte el Cannes-ban a legjobb női alakítás díját.

A 80-as, 90-es évek kultikus filmjeiben is játszott, a Szamárköhögésben, a Napló apámnak, anyámnakban, a Csapd le csacsi!-ban, A skorpió megeszi az ikreket reggelire című alkotásban, A turnéban vagy A részlegben. 

Főszerepeket ma már nem is játszom, de ez így természetes. Az utolsó nagy szerepem a Hosszú alkony volt, amikor rám épült a film. Elkényeztetett a sors, azt sosem kellett megérnem, hogy nem kellek, és azt sem, hogy nem kellek a legjobbaknak. Én adjak hálát istennek” – mondta erről az Indexnek 2007-ben.

2008-ban életveszélyes állapotba került, összeomlott a keringése, kómába esett, a klinikai halálból hozták vissza. Hetvenötödik születésnapját a kórházban ünnepelte, de sikeresen felépült. „Agyonüthetetlenül erős, mesebeli színházi macska, akinek kilenc élet jutott részéül” – írta róla ekkor Molnár Gál Péter színikritikus Beteglátogatóban Törőcsik Marinál című írásában. Ő pedig felépülése után sokszor elmondta, hogy a közönség és a családja szeretete volt az, ami visszahozta az életbe. „Szenvedélyes, nagy szerelem volt a miénk. Négy férjem volt, de nem véletlen, hogy Maár Gyula volt az első, akitől gyereket akartam. Mondtam is ott, a kórházban, amikor felébredtem a klinikai halálból: Te, Maár Gyula, drága, hogy tudjuk majd mi elveszíteni egymást? Hiszen mi nagyon összetartozunk, tiszteljük egymást, szeretjük a másikat emberileg, szeretjük a másikban a művészt…”

Halála után, ahogy ő nevezte a 2008-as összeomlást, óvatosabban vállalt szerepeket. „A jobb kezem nehezen használom. Vezetek, mert tudok fogni, de írni nem, ez megnehezíti az életet. A színpadon kimondottan nehéz volt tudomásul vennem, hogy nem vagyok ura a testemnek. Ahogy Molnár Gál Péter írta: Áttette a gesztusrendszerét a bal kezére. „Azért nem akarok ennél többet beszélni róla, mert ha valaki beül a nézőtérre, ne a kezemmel foglalkozzon” – mondta a visszatérés nehézségeiről. De az utolsó pillanatig nyitott volt a felkérésekre, legyen szó kis szerepről, fiatal, kezdő rendezőről, alternatív vagy klasszikus előadásról. Mindvégig kutatta, ami benne van.

Néha meg kérdezem magamat, hogy vajon szabad-e még ennyi idősen kilépnem a színpadra. De szerencsére a közönség mindig megnyugtat

– mesélte Mészáros Márton blogjában, 2012-ben. 2014-ben a Nemzet Művésze díjat is megkapta, amit a Magyar Művészeti Akadémia hozott létre olyan Kossuth-díjas művészeknek, akik már elmúltak 65 évesek. A címet egyszerre 70-en viselhetik, és nem érinti a korábbi csúcselismeréseket, így fordulhatott elő az is, hogy Törőcsik Mari egyszerre viseli a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címeket is. 

2015-ben a POSZT-on egy előadás elmaradt a rosszulléte miatt: a Brand című darabját adták volna elő, de a színésznő gyógyszermegvonás miatt rosszul lett, és orvosa nem engedte színpadra lépni. Akkor azt nyilatkozta, hogy ez a darab különösen közel állt a szívéhez, a próbákat akkor sem hagyta ki, amikor el volt törve a keze. Aztán 2015 őszén is arról érkeztek a hírek, hogy nincs jól: bevérzett tüdeje miatt két hetet kórházban is kellett töltenie. 

Közben új filmszerepet is kapott Mészáros Mártától: a szovjetek által megerőszakolt magyar nőkről szóló Aurora Borealisban. Egy anyát játszott, akinek az élete örökre megváltozik, amikor a kommunisták elől Bécsbe menekülne, de útközben szovjet katonák megerőszakolják, és gyermeke születik. Évtizedekkel később a lánya próbálja kideríteni, hogyan is történt pontosan a dolog.

Gyönyörű Törőcsik Mari utolsó jelenete, mert nem is az egész filmet foglalja össze, hanem egy egész életet, egy egész sorsot

– írtuk a 2017-es filmről. A színésznő alakítását valamennyi kritika méltatta. Amikor a filmet bemutatták, Törőcsik Mari már újra kórházban volt. 2018. január végéig közel egy évet kellett a szombathelyi Markusovszky Kórházban töltenie. Megjárta a sürgősségi osztálytól kezdve a belgyógyászaton át az intenzívet is. Január 25-én orvosai úgy döntöttek, hazaengedik velemi otthonába. Később újra kórházba került, de ősszel már új bemutatóra készült. Novemberben jött a hír, hogy bár a Nemzeti Színház Galilei élete című előadásában tért volna vissza a színpadra, orvosai azonban mégsem javasolták az időközben újra kórházba kerülő színésznőnek, hogy Budapestre utazzon.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem a 150. születésnapja alkalmából az egyetemről kikerült meghatározó alkotókról készíttetett ikonikus fotókat.

2020 nyarán azt nyilatkozta, visszatért belé az erő és kész szerepet vállalni. A mostani lesz tán a legnehezebb szerep.