Kirándulás Vuhanba, líbiai nők fociedzésére és a rendszerváltás előtti, vasfüggönyön túli világba

A Verzió Filmfesztivál újrázásaként ismét elérhetők a nemzetközi emberi jogi dokumentumfilm-fesztivál közönségkedvencei. Az online megnézhető tizenöt film csupa olyan alkotás, amelyek sehol másutt nem láthatók az országban, és nagy valószínűséggel ez lesz az utolsó lehetőség megtekinteni őket.

Az eredetileg tavaly novemberben bemutatott filmekkel rekordszámú nézőt értek el a fesztivál szervezői. A félszáz alkotásból idén április 30-ig visszanézhető Gaal Ilona és Wizner Balázs Végstádium című alkotása, amely a 17. Verzió közönségdíjas filmje lett. Ismét látható lesz a nagy sikernek örvendő nyitófilm, a 76 nap, amely a koronavírus járvány kitörésének legkorábbi napjait mutatja meg a kínai Vuhanban, és  beválogatták az Oscar-díj esélyesei közé. Az Én vagyok Greta, valamint a Maddy, a modell fiatal főszereplőik egyedülálló életútjába engednek bepillantást, míg az Öröklött árnyainkban a magyar származású rendező zsidó holokauszttúlélők unokájaként döbben rá, hogy gyötrődő családjában a háború még mindig nem ért véget.

A filmművészet különleges erejét mutatja be A fákról beszélni és A Föld oly kék, mint egy narancs; Ai Weiwei dokumentumfimje, a Vivos pedig emberek mindennapos eltűnéséről ad lírai látleletet Mexikóban. Távoli női sorsokat hoz el a Tengerentúl és a Szabad a pálya. A magyar filmek közül a Kosztya Proletárszkij az orosz drogpolitikának mutat tükröt. A Frontvonalban Maria Ressa és újságíró kollégái egy online lapnál  állnak helyt  utolsó őrszemként a Fülöp-szigeteki Duterte-diktatúra legrosszabb napjaiban. 

A jegyeladásból befolyt összeget a fesztivál szervezői az Én vagyok Greta című film felhasználási jogának megvásárlására fordítják.