A Várból robbanthat ki vitát Péli Tamás, cigány festő monumentális főműve

Homlokomon kettős aranypánt van. Az egyik a cigányságom, a másik a magyarságom, és egyikről sem vagyok hajlandó lemondani.

– mondta egy interjúban Péli Tamás festőművész, akinek egyik fő műve sokáig a tiszadobi Andrássy-kastélyban működő gyermekotthon ebédlője falát díszítette. Az alkotó a budapesti képzőművészeti szakközépiskola után 1968-tól 1973-ig az amszterdami Állami Képzőművészeti Akadémia ösztöndíjasa volt. Murális szakon diplomázott, vizsgamunka az amszterdami kultúrcentrum románkori kápolnájában látható, és máig a Holland Képzőművészeti Akadémia falát díszíti egy ötven négyzetméteres festménye. Neki megadatott, amire a hetvenes évek magyar képzőművészeinek többsége csak sóvárgott – nyitva állt előtte a világ. Ő a hazatérést választotta.

„Hollandiában mindig dédelgettem magamban egy nagy történetet. Azt, hogy itt Magyarországon hogyan és miképp élnek, vagy fognak élni a cigányok. Azt meg kéne valahogy festeni. 1983-ban fogtam hozzá, és akkor ezt a negyvenkét négyzetméteres képet sikerült megfestenem az Andrássy kastélyban, a tiszadobi Gyermekvárosban.” – mesélte egy interjúban Péli, aki nemcsak képzőművészként, hanem mint gondolkodó, író, politikus, társadalmi aktivista is a magyar kultúra egyik meghatározó szereplője volt. Nagyon fiatalon, negyvenhat évesen halt meg 1994-ben.

Születés című főműve az OFF-Biennálé Budapest és a Budapesti Történeti Múzeum közös kiállításán látható hamarosan a Budai Várban. A több, mint negyven négyzetméteres pannót tanítványai közreműködésével festette meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács megrendelésére a tiszadobi Andrássy-kastélyban működő Gyermekváros ebédlőjének falára. A kastély 2011-es felújításakor pannót eltávolították, és a nyíregyházi Jósa András Múzeumba szállították. A négy lapra szétszedett alkotás mostanáig a múzeum folyosóján állt.

Áncsán Aranka, vagy ahogy egykori neveltje, az énekesnő Oláh Ibolya révén sokkal többen ismerik, Anyácska, a tiszadobi gyermekotthon volt igazgatója elmondta az Indexnek, hogy a kép valóban központi helyet foglalt el az ott élő gyermekek életében.

A gyermekotthonosok kilencven százaléka roma származású volt, az akkori gyermekvédelmi rendszer miatt többségük már csecsemő korában kikerült a családból, és állami intézményekben nevelkedtek nagykorúságukig.

Ezeknek a gyerekek nem volt roma kötődésük, ahogy vidéki, városi, szegény családbéli identitásuk sem – ők egyszerűen intézeti gyerekek voltak.

– mondta Áncsán Aranka. A pannó a cigány mitológiával, keletkezéstörténettel, magyar történelmi beágyazottsággal nagyon sok segítséget jelentett számukra a roma identitás kialakításában. Ezt azért is tartották fontosnak, mert a gyerekeknek tudniuk kellett, mi vár rájuk, ha kilépnek a valódi világban.

Az otthon lakóit 1988-ban külön házakba költöztették át a kastélyból, de hasznos bevételre számíthattak a kastélyra kíváncsi turisták révén, akiket a gyerekek vezettek körül az épületben. – meséli a hajdani nevelő és igazgató, akit 2012-ben váltottak le az otthon éléről, ahol 26 évig dolgozott.

Meséltek a látogatóknak a kastély történetéről és képről, az alkotóról is összegyűjtöttek minden lehetséges információt. Ehhez sokat beszélgettek a régi gyermekotthonosokkal is, akiknek az életében, sorsuk alakulásában fontos szerepet játszott Péli Tamás jelenléte.

Péli meghívására rendszeresen jöttek Tiszadobra roma írók, képző- és előadóművészek, tanárok, értelmiségiek. Sokan közülük, mint tanítványa, a szintén jelentős festő, Szentandrássy István, az író Lakatos Menyhért, Choli Daróczi József, a népművelő Daróczi Anna, tehát a nyolcvanas évek jelentős roma értelmiségei, felismerhetőek a pannón is.

A roma értelmiségiek és művészek – hivatásos politikusok nemigen voltak közöttük – beszélgettek a gyerekekkel, hatalmas lovagi tornákat rendeztek a kertben, és közben olyan lehetséges életutakat mutattak fel nekik, amikért érdemes dolgozni, tenni, ami hiteles minta lehetett a gyerekek számára. – emlékezett „Anyácska”.

– Péli Tamás Születés című olajfestménye, amelyet a nagyközönség most először láthat a Közösen kihordani című kiállításon, több tekintetben is páratlan jelentőségű alkotás. Van egy, a roma identitás kialakulását elbeszélő, szimbolikus magja. Egy megálmodott fejlődéstörténet, amit a romák magyarországi történelmének emblematikus pillanatai, és a magyarországi roma értelmiség vesznek körbe.

Az OFF-Biennálé Budapest és a BTM együttműködésével megvalósuló kiállítás több szálon is olyan lényeges társadalmi és elméleti kérdéseket, egyéni és kollektív tapasztalatokat fogalmaz meg, amelyek ma is megkerülhetetlenek. – fogalmaznak a kiállítás létrehozói.

Tíz éve nem láthatta senki, most itt kiállítjuk októberig, de hová érkezik meg az a rendkívül fontos mű? Hol kap végleges otthont?

Sok szempont merülhet fel a kép generálta viták, beszélgetések során,  és ez az egyik. A műalkotás katalizátorrá válik. Reméljük a sorsáról is születhet döntés, de a pannó kapcsán az egész roma képzőművészet helyéről is beszélhetünk. Nagy állami intézményekben, vagy kisebbségi intézményekben kellene jobban láthatóvá tenni az ide sorolható alkotásokat? – sorolja a kérdéseket Szűcs Teri kurátor. – A kiállítás fontos célja az is, hogy megmutassa azt a közös emlékezetvilágot, amin keresztül a roma közösség, közösségek tagjai, illetve romák és nem-romák egymáshoz tudnak illeszkedni. – teszi hozzá.

Szász Anna Lujza kurátor szerint a cigány képzőművészek a köztudatban, többnyire autodidakta, vagy naiv alkotókként élnek. Péli Tamás az amszterdami akadémián diplomázott, rengeteg megbízást kapott Nyugat-Európában, hetvennégyben mégis hazatért Magyarországra. Festőként nagyra tartotta a reneszánszt, ami az újjászületés korszaka az európai kultúrában.

A kép központi motívuma a nemzet születését jelképezi. Káli istenasszony – az egyetlen roma hitvilágban szereplő alak, amely kétségtelenül az indiai mitológiához köthető – a nemzetet szimbolizálja. Az istennő egy gyermeket emel fel, az újszülött manust – embert. Lóháton ülő, szilaj, nomád istenségnek ajánlja fel, de a nőalak mögött ott van a szentlelket szimbolizáló arany glóriás galamb is. A pannón megjelennek a szabadságharc, a világháborúk és a holocaust képei. 

– mutat rá a művészettörténész.

– Péli Tamás rendkívüli tehetségű, szuggesztív festő volt, gondolkodó, szervező, közösséget teremtő és formáló ember. Ő maga mondta el, hogy ezt az alkotását, amely hosszú vajúdás után született meg, rábízza a gyermekotthonra, tágabb értelemben a társadalomra, és erre a képre vigyázni kell. Ez nem csak roma, nem csak magyar, hanem közös felelősség. Túl jelentős mű ahhoz, hogy elrejtsék a világ elől. – tette hozzá György Eszter, a kiállítás kurátora.

(Borítókép: Sóki Tamás / Index)