A digitális meztelen nő egyre drágábban cserél gazdát

Van egy jelenség az aukciós világban, illetve a hazai és nemzetközi műtárgypiacon, aminek egész egyszerűen még nincs magyar elnevezése. Talán azért, mert kevesen hallottak róla, talán azért, mert még nem igazán kurrens és keveseket érdekel – bár ilyen formában ez sem igaz, mert az elmúlt hónapokban, különösen márciusban, iszonyatosan megnövekedett ezen tárgyak tranzakcióinak száma.

A bűvös három betű az NFT, vagyis az angol nonfungible token rövidítése, ezzel azonban még nem vagyunk beljebb. Míg megszületik a szakkifejezés – már ha megszületik egyáltalán –, addig is fordítsuk le nyersen „nem helyettesíthető emléktárgy”-ra. (Nem hangzik túl jól.)

Nos, az NFT-alapú műtárgyaknak vagy digitális alkotói egységeknek piaca van. Most már nem is olyan kicsi, egyre növekvő. Kézzel nem fogható, körül nem járható, nem érinthető műtárgyakról van szó, olyanokról, melyek kizárólag digitális formában léteznek és az adásvételek révén egyetlen tulajdonoshoz tartoznak, méghozzá ahhoz, aki megveszi őket. Persze egy műtárgy általában egyetlen tulajdonoshoz tartozik, ez nem is lenne különösebben érdekes, ám a digitális műtárgyaknak épp az a lényege, hogy bárki elérheti, „fogyaszthatja” őket. 

Az egyik legeklektikusabb példa a Jack Dorsey-tól, a Twitter vezérigazgatójától származó, idén elkelt első Twitter-bejegyzés. Hogy ez mennyire műtárgy, mennyire nem, pláne, hogy ér-e valamit, azt döntse el a kedves olvasó, mindenesetre digitálisnak mindenképp digitális. Akkor is az volt, amikor megszületett, és azóta is az, hogy létezése már kortörténeti dokumentum lett, hiszen azóta millió és millió bejegyzés született. Nos, a vezérigazgató első Twitter-bejegyzésnek konkrét tulajdonosa van, aki 2,9 millió dollárt adott azért, hogy e virtuális örökbecsű az övé legyen. Nyilván Jack Dorsey és az NFT-alapú műtárgykereskedők ráéreztek erre.

De forognak ezen a piacon digitális festmények, fotók és videók is, például egy Beeple nevű amerikai művész 2007-től mindennap felrakott képeinek összességét adta el jó pénzért vevőjének. Persze feltehetnénk a kérdést, mi értelme van egy digitális képet vagy bejegyzést tulajdonolni, amikor annak épp az a lényege, hogy bárki hozzáférhet, de végül is a Mona Lisát is látták már néhány millióan a Louvre falán anélkül, hogy a tulajdonuk lett volna. A blockchain (blokklánc) nevű zárt számítógépes rendszer lehetővé teszi, hogy egy-egy ilyen tárgy eredetét nyomon kövessük, 

vagy ha továbbadja, ki a következő és az őrá következő, ami sokszor a tradicionális piacról nem mondható el. A blokklánc egy adatbázis, mely abban különbözik a hagyományos adatbázisoktól, hogy az információkat nem egy centralizált hálózaton, azaz egy központi szerveren, hanem egy elosztott hálózaton tárolják, így hamisításuk sokkal nehezebb, mert ahhoz az összes létező gépet manipulálni kéne.

A világ első blokklánca a bitcoin blokklánca volt. Persze még mindig felvetődik a kérdése, miért jó digitális műtárgytulajdonosnak lenni néhány millió dollárért, de lehet, nem mutat rosszul az önéletrajzban, vagy egy első randevú alkalmával is pozitív irányba lendítheti a mérleget.

Valamiért nagyot robbant

2018. április 5-én egy Robbie Barrat nevű művész mesterséges intelligencia segítségével létrehozott egy meztelen portrét, majd el is adta 176 dollárért. (Később, 2021. januárban már 113 ezer dollárért talált új gazdára.) Ez az a dátum, amikortól Barabási Albert László és csapata, a BarabásiLab három éven keresztül vizsgálta az NFT-alapú műtárgytranzakciókat és a köztük lévő kapcsolódásokat. 2018. április 5-e és 2021. április 15-e között a rendszer 6158 művész 191 208 eladott NFT-alapú műtárgyát rögzítette összesen 541 378 383 dollár értékben a Crypto Art nevű, a témával foglalkozó weboldal összesítései szerint. És kapaszkodjanak meg, ennek durván fele idén márciusban történt, a műtárgypiac legnagyobb és leghirtelenebb boomját valósítva meg ezzel.

Barabási Albert László, Amerikában élő hálózatkutató professzor, maga is műgyűjtő, a kutatás során próbált bizonyos összefüggésekre rávilágítani, melyeket a napokban a The New York Timesban is publikált.

Mint műgyűjtő magam is élvezem, ha egy érdekes műalkotásra bukkanok, és ilyenkor felteszem magamnak a kérdést, vajon mennyiért lehetne az adott műtárgy az enyém. De mint hálózatkutató, amikor olyan komplex területet vizsgálok, mint amilyen a műtárgypiac, próbálom annak rejtett struktúráját vizsgálni a fizikából, a szociológiából és a számítástechnikából levezetve, a piac rejtett kapcsolódási mintáit megfigyelve, hogyan működhet, és miért épp úgy

– mondta Barabási az Indexnek. Barabási azóta próbálja elemezni, feltérképezni és vizuálisan bemutatni az NFT-alapú műtárgy-kereskedelem tranzakcióit, rájönni arra, mi húzódhat az óriási robbanás hátterében, amióta először hallott a jelenségről.

Az ilyen módon létrejött tranzakciótérképeim azt mutatják, hogy az NFT-alapú piac nagyon szórványos, szűk, és a tranzakciók egymással kevés kapcsolódást mutatnak.

– mondja.

Műtárgy lesz az elemzésből is

A BarabásiLab a kutatások során azt is észrevette, hogy akárcsak a tradicionális műtárgypiacon, különösen, ha egy új irányzat üti fel a fejét, kezdetben szűk a piac, tehát mindössze néhány tulajdonos bonyolítja a legnagyobb forgalmat, később aztán, az új belépőkkel már változik. Az 1870-es években Paul Durand-Ruel volt az, aki felismerve a modern művészet erejét és divatját, több mint ötezer ilyen képet vásárolt, köztük ezer Monet-t, ezerötszáz Renoir-t és nyolcszáz Picassót.

Az NFT-alapú műtárgy-kereskedelmet számos szempontból lehet vizsgálni, Barabási és csapata elsősorban a másodlagos piacot és azon belül is a közös tulajdonlási pontokat vizsgálta, azt, hogy a különböző műtárgyak voltak-e valaha ugyanannak a gyűjtőnek a tulajdonában. Mivel a gyűjtők, csakúgy, mint a nem virtuális műtárgy-kereskedelemben, művészi csoportosulásra, műfajra vagy stíluskorszakra specializálódnak, így a közös tulajdonlás mintái fontos jelentéseket hordozhatnak. A kutatócsoport azt vette észre, hogy a legtöbb műtárgyat mindössze négy ember vásárolta meg az elsődleges piacon, a másodlagos piac viszont még koncentráltabb.

Barabási a kutatásaiból született vizualizált ábrát is NFT-ként a mai naptól árverésre bocsátja 0,5 ether (a kereskedés alapja, értéke 2021. május 10-ei árfolyamon 1 218 820 Ft) kikiáltási árért, de mint mondta, nem pénzről szól az egész, és nem arról, hogy végül mennyiért kel el.

Ez művészeti nyelven egy performansz, tudományos nyelven pedig egy kísérlet.

– mondta.

Mindenesetre a kör bezárult, mert a digitális műtárgypiacot elemző kísérletről digitális műalkotás született, amit így szintén el lehet árverezni.

(Borítókép:  Egy férfi a Beeple nevű amerikai művész digitális festményeit nézi egy kiállításon Pekingben, 2021. március 26-án.  Fotó: Cole Burston / Bloomberg / Getty Images)