Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMÍró a nyóckerből, 29 ezer forint rokkantnyugdíjjal
További Kultúr cikkek
- Kétmilliárd forintot csengettek ki egy kődarabért, amit egykor útburkolatként használtak
- Csonka András: Pár éve kussoltam volna, de ez most fáj
- Galkó Balázs súlyos baleseteket szenvedett, közösségi oldalán osztotta meg kálváriáját
- Addig halogatsz, amíg egy kórteremben találod magad, és elmúlik feletted az élet
- Kiderült, milyen veszteség érheti a magyar kultúrát
Ficsku Pál író rokkantnyugdíjas és a nyolcadik kerületben, a Kálvária téren lakik. Az itteni házakon sok az erkély. Az egyikre egy öreg néni kiment a tavaszi karantén alatt, és megpucolta az ablakot. Két nap múlva újra kiment és újra megpucolta. Néhány nap múlva újra kitotyogott és megint fényesre suvickolta. Ezek után már annyira csillogott-ragyogott az ablak, hogy a néni fogta magát, és egy könyvvel ült ki az erkélyre. Elkezdett olvasni. Egy idő után a férje is utánament, szintén könyvvel.
Az emberek ki vannak éhezve az irodalomra és a szabad levegőre – mondja Ficsku, aki gondolt egyet, és elhatározta, felolvasásokat tart a szabadban. Visz néhány kéziratot, kiosztja, a hallgatóság ül a füvön, a padon, az otthonról hozott horgászszéken vagy ahol tud, ő olvas, az emberek meg hallgatják az irodalmat. Aki tud, fizet, hozzájárul, aki nem, az iszik és hallgat.
Az Olvass szabadon kezdeményezésnek az a lényege, hogy az író felolvas, a közönség a szabadban hallgatja, közben lehet enni, inni, és mindenki kap egy kéziratot.
Egy szépen fűzött, egyénileg dedikált, képekkel tűzdelt kéziratot, amely szinte már egy könyvecske, szándékában legalábbis. Az élményért lehet fizetni, de nem kötelező. Az író-olvasó találkozók ugyanis befulladtak, ezeket ráadásul nem ellenőrzi senki, nem kell semmilyen formai vagy adminisztratív szabálynak, pályázatnak megfelelni.
Az első ilyen felolvasás Mályiban lesz most szombaton, három órakor, a Kittenberger sétány 35.-ben, Ficsku nyaralójának kertjében. Kiviszi a kempingszékeket, nyugágyakat, a füvet meg már lenyírta a múlt héten.
Ficsku Pál rokkantnyugdíja 29 040 forint. Vagyis nem a rokkantnyugdíja, hanem a rehabilitációs járadéka. Ennyi pénz 56 százalékos rokkantságért jár.
Neki ez úgy jön ki, hogy 35 százalékban gerincileg rokkant, 21 százalékban pedig krónikus májbetegség miatt.
Ír is egy könyvet, Istenbácsi – új és újraírt történetek, avagy a Zsiga Marcell-rejtély a címe. Ő volt az a politikus, aki annak idején azt mondta, 47 ezer forintból meg lehet élni. Viszont nem próbálta. Ficsku öt éve, amióta rokkantnyugdíjas, próbálgatja, de az istennek nem akar összejönni. Persze örülne most ő annak a 47 ezernek is.
Korábban létezett egy afféle felolvasópályázat, amelyért a PIM-hez kellett fordulni, és harmincezer forint támogatást lehetett érte kapni. Ficsku is tartott ilyen felolvasást, az elsőt még Miskolcon, 110 nézővel, a népszerű sörre utaló Hej-Nekem nevű alternatív helyen, némi slam poetryvel kísérve. A másikat a MERSZ Klubban, a budapesti nyolcadik kerületben, a harmadik meg a vízivárosi Jókai Anna Szalonban lett volna, de pont akkor jött a totális lock down. Helyette, később, alternatív felolvasás lett belőle a Margitszigeten.
– Nyolc fő volt jelen, egy biciklis család, két egyetemista futócsaj és két Jehova tanúja. Ez volt a közönség.
Én meg csináltam szelfiket, aztán beküldtem Demeter Szilárdnak, hogy mégis valahogy igazoljam, MIRE HASZNÁLTAM azt a harmincezer pályázati forintot.
Én imádok felolvasni. Életem első felolvasása Kapolcson volt egy pajtában, 1992-ben, még a legelső Művészetek Völgyében. Fantasztikus érzés, amikor egy novella után a hallgatók tapsolnak. Jó egy kis örömöt adni. Aztán amikor alapítottuk a Törökfürdőt, az első független folyóiratot, szintén rendeztünk felolvasásokat. Az egyiken, amit az Olof Palme-házban tartottunk, 1114 fizető néző volt. Ott voltunk Peer Krisztiánnal és Térey Jancsival. De voltunk Kolozsváron is az Eminescu program keretében Kányádi Sándorral. Olyan felolvasásunk is volt a Vámos Miklós vezette IBS színpadán, ahol mindössze két hallgató volt, mert leesett a hó, de a két nézőnek is megtartottuk.
Ficsku a miskolci munkaügyi hivatalban, amikor bement, két állásajánlatot kapott. Az egyik a Boschnál lett volna, szalag melletti fizikai munka. Mivel le van százalékolva, rossz a gerince, nem tudta vállalni. A másik ajánlat az Auchanben, vagy ahogy ő mondja, az Ósönben lett volna. Árufeltöltés. Mondta az ügyintézőnek, rendben, de ő csak a felső polcokat tudja feltölteni, mert kilencven foknál nem tud lejjebb hajolni a gerince miatt. Felsőpolcfeltöltő szívesen lett volna, de ezt nem értették a munkaügyi központban.
Persze nem mindig volt ez így. Ficsku egy ideig ingatlanbecslő volt, látta azt, amit igazi Magyarországnak hívunk, és amit sokszor politikusok és szociológusok se látnak. Látta a magasságot és a mélységet is. Látott olyan ingatlant, ahol a nappaliban az üvegbeton alatt piráják úszkáltak, és olyan házban is járt a cigánysoron, ahol plazmatévé volt, az összes gyereknek mobiltelefonja, budi a kertben, de amikor ment felbecsülni az ingatlant, mondták, kerülje ki a földön a szart. Amikor megkérdezte, miért nem a budin végzi a dolgát a gyerek, azt mondták, túl nagy neki a deszka, beleesik a lukba. Ficskunak nagy vágya, hogy ezekből a tapasztalatokból Magyarország történelmi értékbecslését, értéknövelő és értékcsökkentő tényezőivel együtt, megírja.
Ficsku most arra készül, hogy összefogja és kiadja eddigi, huszonnyolc éves írói pályafutásának termését.
Minden fejezet elé odatesz egy kis karanténnaplót, amelyet tavaly december 1. és 31. között készített: aznap hány halott, hány fertőzött, hány lélegeztetett beteg van. Ő ugyanis, ha akkor kórházba kerül, biztosan meghalt volna a sok betegsége miatt.
Ezért nagyon vigyázott magára, csak újságoshoz ment le Nemzeti Sportért mindennap, Katikához, a zöldségeshez, meg Tippmixért a lottózóba. De sokszor olyan gyenge volt, hogy negyven perc alatt tette meg ezt a körutat.
Most viszont elhatározta, megkezdi a felolvasásokat. Csináltatott is egy névjegyet Ficsku Pál író, Gyula Csaba olvasó, találkozó felirattal. Merthogy Ficsku Pál Gyulai Csaba. Elvált, két tizenhét éves ikergyerek apja, rokkantnyugdíjas író, aki szombattól felolvasásokat tart. És reméli, valahogy majd megél, és a kultúra is támogatást kap, ahogyan azt Fekete Péter államtitkár megmondta. Hogy eddig voltak az orvosok és az államtitkárok, most pedig jön majd a kultúra. Ő is remélte, Novák Katalin felkéri majd az elvált apák jogait képviselő államtitkárnak. Van benne tapasztalata. De a felkérés elmaradt.
A könyve nagyjából elkészült, keresi a kiadót. Addig felolvas, matracon, bányatónál, kempingszéken, füvön, kocsmában. Ahol lesz hallgatója.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)