Egy 1856-ban, Pécsett öntött bronzharangot kapott a Janus Pannonius Múzeum Történeti Osztálya. A harang Romváry Ferenc nyugalmazott művészettörténész, muzeológus ajándéka.
A tárgyleirat szerint a harang magassága 35 centiméter, és ez a felirat olvasható rajta:
Öntötte Ruepprecht János Pécsett 1856.
Ruepprecht János harangöntő bajor rézműves családból származott, s bár mesterségét Zágrábban kezdte, 1847 körül Pécsett, Weinbert Péter Búza téri harangöntő műhelyében kapott munkát. Ha már dolgozott, a családba is benősült, így a mester (a múzeum Weinbert Pétertől is őriz egy 1840-ben öntött bronzharangot) halálát követően ő vette át a műhely vezetését – ami idővel valódi gyárrá változott.
Gyártottak mindent, amire igény volt, mezőgazdasági gépeket, tűzoltófecskendőt, réz-, bronz- és vasöntödei készítményeket. Évente mintegy húsz harangot öntöttek, ezzel ők látták el harangszóval a Dél-Dunántúl, Horvátország, Szlavónia és Bosznia templomait. Gyárát 1889-ben fiainak, Istvánnak és Nándornak adta át, majd a fivérek halála után, 1905-ben a cég a családba benősült Rudle Ignácra szállt, aki 25 éves működése alatt négyszáz harangot öntött. A gazdasági világválság nem tett jót a harangkészítőnek, Rudle 1930-ra eladósodott, gyárát ekkor a város vette át.
A mostani ajándék harang sajnos nem ép, megrepedt, de a múzeum tájékoztatója szerint arra hivatott, hogy a neves pécsi mester tehetségét kézzelfogható közelségbe hozza és az utókornak megőrizze.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
